Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-23 / 21. szám

XV. évfolyam 21. szám. fezaímár, 1906. május 23. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Biry -‘vív — —• — — — ti korona •— fillér '•'r_yprióvre — — — — 1 50 „ rasntókiUik és ké/'.iuűiparnsoknak ejry évre 4 korona E vest szám ára L’O fillér. Kelelus szoflieri/A I S A.'X’ H O I< V 10 V JL> 1 í K. ,A lap kianójií: A „i'A/.MÁ.VV SA JTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pásmáin; sajtó“ ezimóre küldendők, (Iskolaköz 3. sz.l Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. ,-V 1<»5> '«eíí.jeleiiilí niiiiden szerdán. A katholikusok napjai. A mull héten nagy napok vo­nullak cl a magyarországi katholiku­sok felelt. Nagy napok, melyeknek áldásos verőfénye minden bizony­nyal he fogja aranyozni a társa­dalmi téren már a, közel jövőben meginduló szélesebb körű tevékeny­séget, mely hivatva lesz ébreszt- getni a még most is szutinvadozó kath. öntudatot, közelebb hozni egy­máshoz az együttérző lelkeket, hogy felismervén a tömörülésben rejlő hatalmas erőt, olyan kath. közvé­lemény alakuljon ki, meiylyel szám­arányánál és a benne rejlő intellek­tuális képességeknél fogva számolni legyen kénytelen úgy a társadalom, mint a politika. A kath. Egyesületek Országos szövetsége tartotta közgyűlését, ugyanazon programúi keretében a Szent István-társulat és az igen jó­tékonyan működő Regiszi Szent Ferencz-Egyesület. Mindegyik nagy­arányú volt akár a letárgyalt ügyek sorozatát, akár a kath. előkelősé­gek jelen volt díszes gárdáját te­kintsük, akár azon forma és tarta­lom tekintetében remek szónokla­tokat, melyek egyes egyházi és vi­lági kitűnőségek ajkairól elhang­zottak. Ami az általános öröm közt leverő hatással lehet, csakis ama körülmény, hogy a nagy kath. tár­sadalom még most sem mozdult meg abban a számbeli nagyságban, aminőre méltán reflektálhatnának e szent ügy buzgó apostolai.-Voltak sokan, igen sokan előkelő nők, egyházi és világi férfiak, de a pán- czélos hajóóriásokat csakis a. ten­ger hullámai képesek hordozni vál- laikon, azon egyesületeknek tehát, amelyek egy ('gesz ország kath. közönségének nagy érdekeiért küz­denek, az egész magyar kath. tár­sadalomnak védelmükre kellene sietnie, mert másként a megkiván- tató erőt kifejteni nein képesek. Dehát épen ennek a czélnak eléréséért folyik a munka, hogy azt a nagy kath. közönséget sike­rüljön tudatára ébreszteni' a saját jóvoltának, mert ha ez megvan, nyert pere van az országos Szövet­ségnek. a kath. közönség nem le­het többé félretolt, lekicsinyelt, sőt számba sem vett nagyobb fele az ország lakosságának, meiylyel úgy bánhatik el a hatalom, amint neki épen jól esik. Hányszor láttuk csak a közelmúltban, midőn kényes politikai kérdések voltak szőnye­gen, hogy eltereljék rólok a figyel­met, odadobtak a tömeg közzé egv- egy egyházpolitikai konezot, ame­lyen aztán hajba kaptak a jóbará­tok, elfelejtették az ország közös baját — bánatát, s mivel a katho­likusok szervezetlenek voltak, jól el is verték a hátukon a port. A most letárgyalt ügyek kö­zött főleg kettő emelkedik ki: kath. gazdakörök létesítése, s egy orszá­gos pénzintézet alapítása, melyet az ország kath. főpapjai és mágnásai létesítenének. Ez utóbbinak áldásos sőt szükséges volta kétségtelen, az előbbi ellen azonban hangok emel­kedtek magában a kath. sajtóban. Sokan ugyanis úgy fogják fel. Szatmári régiségek. Az egyházmegyei levéltárból egy régi irás került elő, mely egyes plébániákról sok­szor igen érdekes feljegyzéseket tartalmaz. Több ívre terjed, kár, hogy az eleje és véga nia csenmeg. Valószínűleg a 60-as években Írhatták és szerzője kétségkívül Boánál- Béla volt, ki !SÖU-ban halt még 77 éves korában, mint madarászt helyi káplán. Kitűnik ez a (larai plébániáról irt emlékeiből, ahol azt mondja, hogy 1817-ben Darán lelkészkedett először. 0 volt 17-ben a dacai lelkész és másodszor is visszakerült oda az 50-es években. Más egyén két Ízben nem is lelkészkedett Darán. Feljegyzéseiből, vagy miként Ő nevezi ..emlékei"-ből az első két iv hiányzik, meg­levő 3-ik iv az erdődi plébániáról szól, de miként bevezető soraiból kitűnik — folyta­tólagosan. Úgy tárgyánál, mint előadási mo­doránál fogva igen becses olvasmány, azt hisszük, sokaknak teszünk jó szolgálatot, ha nyilvánosságra hozzuk. A régi emlékeket mindenki szívesen olvassa s kedves időtöl­tést talál bennük. Azért midőn terünk en­gedi, közlünk belőlük részleteket. Ez alka­lommal mindjárt kezdjük a meglevő 3-ik ivén, mely az erdődi plébániára vonatkozólag a következőket mondja: „Az erdődi több nevezetességekhez meg­említendő az is, hogy valamint hajdan kö­zönséges szokás volt legalább az előkellő halottakat a Templom köreiben temetettni, úgy hogy ezen bevett szokás itten is divato­zott legyen, azt tanúsítja, hogy a midőn va­lamely szükséges ásás a templom körében valamint jelenleg is az uj torony építéséhez kiválhatott fundamentum gödre ki ásatodik, sok halottaknak csontjai, koponyái ki ásód­nak ; én magam is szemtanúja voltam erdődi káplány koromban, a midőn a harang láb­nak fel állítása alkalmával az ez féle ásás történt, számos halottak csontjai, u. m. láb­száraik, karjaik, koponyáik s. a. t. kihá­nyódtak nagy óriási alakban, mi is tanúsítja, hogy az akkori iidőben igen izmos fogásu . gót nemzetség létezett, különös figyelmet ! okozott az, hogy némely álkapcsokban irgal­matlan nagyságú zápfogak találtattak, és a mi különös, hogy négy, vagy leggalább 3. zápfogok is úgy voltak oldalaslag összve nőve, hogy. azokat az életkorban igen bajos lett volna az orvosnak kihozni egyenként, a midőn ha egyet kívánt volna fájdalom esetébe ki rántani, akkor sommáson mind a négyet ki kellett volna szakasztani. Egy különös eset adta magát elő ottani laktomban, u. m. a templomnak dombján északi részén állottak némely vad rózsa bok­rok, ezek közül egy rózsa bokor valami ke- lemetes, és balzsam szagú illattal gyönyör­ködtette a domb alatt elmenőket, és kelerne- tes szagával el lepte a környéket, erre ki­váncsi lett a nép, és vizsgálva honnan ered ezen kedves illat ? Vizsgálat alá vették a rózsa bokrokat, s végtére csakugyan találtak egy rózsa bokorra, melynek minden levelei adták az illatot, magam is leszakajtottam egy kis ágacskát belőle, mondhatom, hogy igen igen jó illatot adtak, valamint a peru- viai balzsam ezen leveleeskék, ezt észre véve a nép, mindenki óhajtotta ezen rózsa bokor­nak látja kertjében gyarapítani, ennélfogva aztat tövestül egygyiit át ültettek, mi volt a következés '? mig a rózsa bokor a maga régi helyén volt, a kellemetes illatot adta, minek titánná pedig más helyre ültetődön, akkor az illatja is meg szűnt — erre való nézve gondolkodásra jutottak az aztat ültetők és arra gyanakodtak, hogy azon rózsafa töve alatt talán nyukszik valami balzsamozott ha­lott test, vagy netalán tán valami szentnek tetemei .ottan lennének el temetve, valamint mikor Szőlősön sz. Capisztrán János tetemeit keresvén, midőn egy kutat tisztitnának, azon Joá LáizlO óra- és ékszer-üzletét folyó évi május hó 1-én a fiilyén Jó/sef ui* házal»», a Szlávik Zsigmondi ur üzlete mellé letetem át. 224

Next

/
Thumbnails
Contents