Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-16 / 20. szám
9 ..HETI S Z E M L E" (20. szám.) a 48-as és függetlenségi pártnak vezérfiai ilyen díszes állásokhoz juthatnak, két irányban is örvendetes eredmény van dekumen- tálva; az egyik örvendetes eredmény az, hogy nyilvánvalóan kitetszik, hogy a korona előtt Magyarország függetlenségi eszméje nem tűnik fel forradalminak, nem tűnik fel ellentétben állónak a dinasztiával; de másrészt örvendetes eredmény az, hogy a 48-as és függetlenségi párt, aktív politikát folytatva, immár nem szorítkozik a merev negáczióra, hanem kénytelen tényleg létező törvényeket és alapokat tekintetbe venni s azok alapján tovább építve úgy alakítani át a viszonyokat, hogy az átalakulás következtében majdan valamikor talán a nemes eszmék tényleg megvalósulhatnak. Ez pedig, t. közgyűlés, olyan törekvés, amely a pártkeretekre való minden tekintet nélkül minden igaz magyar embernek csak helyeslését és lelkesedését vonhatja maga után. De üdvözlöm a mélyen t. főispán urat mint a demokrácia eszméjének a hívét; aki főispánsága előtt maga is egy igen nemes polgári foglalkozást űzött. Mi városi polgárok nem a fényben és pompában, nem is a születés előkelőségében, hanem a nemes munkásságban találjuk az érdemek fokmérőjét, s azt reméljük, hogy a főispán urban hasonló nézet-társat fogunk találni. Mi azt reméljük az ő kormányzásától, hogy az alatt a polgári érdemek, a nemes törekvések és munkásságok kellően méltatva lesznek, hogy a főispán ur egyik feladatát társadalmunknak demokratikus irányban való fejlesztésében fogja találni. Mert hiszen a főispán ur, minta törvényhatóság feje, tekintélyénél és befolyásánál fogva egyszersmind vezérférfia kell hogy legyen magának a társadalomnak is. Ebben a társadalomban pedig demokratikus elveket kell megvalósítani. Első sorban a társadalomnak vezérférfiaitól, magától a főispán úrtól függ nagy részben az, hogy a társadalmunkban nem a gőgös nagyzás, hanem minden munka megbecsülése képezze a vezérelvet. Ugyanezért, midőn az egész törvényhatóság nevében van szerencsém Méltóságodat installációja alkalmából üdvözölni s hozzá szívélyes ..Isten hozott !“-ot mondani, egyszersmind van szerencsém figyelmét felhívni arra is, hogy ez ős régi városnak igen fontos érdekei most már Méltóságod kezébe vannak letéve. Mint e városnak a főispánja, egyúttal a városnak legelső polgára is, hivatva van arra, hogy e fejlődő városnak sokféle érdekeit figyelemre méltassa, s mi kérjük és el is várjuk Méltóságodtól azt, hogy ezen érdekek figyelembe vételénél a kormánynál hathatós közbenjárónk s szószólónk lesz s mindannak eltávolítására, ami e kulturális, kereskedelmi és igazságügyi, meg geográfiai központnak, a magyarságra nézve fontos ezen bástyavárosnak érdekeit sérthetné vagy arra gátolólag hatna, velünk együtt Méltóságod kezet fog. Ennek biztos reményében felhívom a mélyen t. közgyűlést, kiáltsa velem együtt lelkesen: Isten hozta, Isten éltesse sokáig a főispán urat! Az osztatlan tetszésben részesült, s igen kellemes benyomást tett beszéd után a főispán a következőleg válaszolt: Mélyen tisztelt közgyűlés! Az eskü után, amit e teremben letettem, a legelső szó, ami elhangzik ajkamról, a mélyen érzett hála és köszönet szava ; a hála és köszönet ama szívélyes fogadtatásért, amelyben engem Szatmár-Németi város közönsége részesített. Legszebb emlékeim között marad mindig az a nap, amelyen átléptem Szatmár város határát s látom itt azt a sze- retetet, azt a barátságot és jóindulatot, amely- lyel engem e város közönsége fogad. Megérkezésem alkalmával már mondtam az üdvözlő polgármester urnák, hogy én Szat- már-Németibe nem mint idegen jöttem. Hiszen húsz évvel ezelőtt ifjúságom legszebb napjait itt töltöttem el rokonaim és barátaim környezetében s e város falai között tanultam meg e várost szeretni s ezt a szeretetet mint emléket vittem magammal ifjú korban egy küzdelmes életbe, amely küzdelmes élet ugyan a távolban folyt le, de amelyből én most visszajöttem ide, Szatmár városába — haza. Haza jöttem, hogy azokat a tapasztalatokat, amelyeket szereztem, igénytelen tudomásomat és hozzá teszem : erős akaratomat ennek a nemes városnak az érdekében érvényesítsem, ennek a nemes városnak rendelkezésére bocsássam. Mélyen t. közgyűlés ! Nem véletlen az, hogy engem a koalíciós kormány Szatmárvár- megye és Szatmár-Németi város főispánjává kinevezett. Olyan időben történt ez, midőn Magyarország számára uj alapokat kell megteremteni, mert a régi korhadt alapokon Magyarország már többé nem állhat, s engem, aki ifjú koromtól kezdve rendületlen hive voltam a függetlenségi eszmének, választott ki a kormány arra, hogy az uj Magyarországnak az alapjait ebben a vármegyében és ebben a nemes városban lerakjam. Politikai elveimről nem kell beszélnem önöknek ; mert hiszen bármily csekély is volt az én működésem az életben, — hiszen nem voltam más, mint a függetlenség nagy épületének egyszerű talicska-hordó napszámosa, de mindenesetre ismerik a politikai elveimet, s ha most azokról lioszasabban beszélni nem óhajtok, engedje meg nekem szónokló bizottsági tagur, hogy egy megjegyzést tegyek a beszédére. Nevezetesen, nem mindig azt figyeljük a politikában, hogy talán mi a praktikus és mi az opportunus és vájjon a. (»7 vagy a 48-e az, ami ez idő szerint megvalósítható, hanem azt nézzük, mi a nemzet akarata. A nemzet akarata pedig m. t. közgyűlés, most megnyilatkozik. Egy erkölcseiben megromlott korszakot rombolt szét a nemzet ; egy olyan korszakot, amely már-már végveszedelemmel fenyegette magyar alkotmányunkat, állami létünket, mindent, amit ezer esztendő óta a magyar megteremtett. A nemzet szívós kitartással ellenállt s jól eső érzés az nekem, hogy éppen e vármegye és e város törvény- hatóságának élére állítottak,- ahol ez a nemzeti eszme magasan lobogtatta zászlaját és ahol ez a nemzeti eszme szívós kitartásra bátorította a polgárokat és ahol az a romlott korszak nem tudott győzelineskedni. En m. t. közgyűlés, elveket hoztam ide önök közé; ezeket az elveket én rendületlenül megtartom. Hoztam közigazgatási elveket is, ezek pedig: munka, szorgalom és becsületesség. Végtelenül jól esett a törvényhatóság szónokától hallani, aki gyermekkori barátom s aki az én életem tanúja volt, hogy én az Íróasztal mellől, a munka mellől jöttem önök közzé. Végtelenül jól esett hallanom, hogy bizalommal viseltetik irántam s tudja, hogy az az ember, aki a munka mellől jön ide, azt a munkásságot itt e város érdekében tovább fogja folytatni. Jól esett az a kijelentése, amiről beszélni akartam és amelyet ő mondott el, hogy én egy államnak és közelebbről egy törvényhatóságnak alapjait csak demokratikus értelemben tudom elképzelni. Én ezeket az elveket mindig híven megtartani akarom, ezek irányelvek előttem. Mert munka, szorgalom és becsületesség nélkül közigazgatást elképzelni nem tudok. Azt már e percben is jelzem, mélyen t. közgyűlés, hogy a munka, szorgalom és becsületesség elvét mindenki által megtartatom és megkövetelem minden tisztviselőtől azt, hogy ezen elveket magára nézve irányadóknak tekintse. En a törvényhatósági autonom-jogot, amelyet a legerősebb bástyának tartok egy nemzet életében, nemcsak tisztelni fogom, ez nem elég; én arra fogok törekedni, hogy ezt az önkormányzati jogot minél szélesebb alapokra helyezzem s minél tágabbra kiterjesz- szem. Mert hiszen az elmúlt korszak azt mutatja, hogy Magyarország ereje kizárólag az önkormányzatban van letéve s bennünket e nélkül elsepert volna az áramlat s csakis az önkormányzat a nemzettel összefogva volt képes megbirkózni azzal az erköcstelen hatalommal. A jogegyenlőségnek vagyok a hive ; mert hiszen egész életemben mindig a jog védelmezője voltam s bárki, szegény vagy gazdag, hozzám fordul, különbséget nem fogok tenni semmiféle kérdésben. A jogegyenlőség az, ami a polgárokat erőre tömöríti s nagy alkotásra készteti. (’('lom, t. közgyűlés, az is, hogy Szatmár-Németi város anyagi helyzetében lehetőleg fordulatot teremtsek. Ezt a fordulatot első sorban a takarékosságban vélem feltalálni abban a takarékosságban azonban, amely sem az anyagi, sem a kulturális fejlődésnek hátrányára nem lesz; józan, okos takarékosságban, amely alapját képezi egy város fejlődésének s ebben a tekintetben, azt hiszem, egyetért velem a t. közgyűlés és a tisztikar minden tagja. Sok, nagyon sok feladat az, t. közgyűlés, amely egy kormányzó főispán kötelessége ; azokat részletezni most nem óhajtom. Hiszem, hogy a város érdemes polgármesterével és a tisztikarral együtt vállvetve fogunk dolgozni és alkotni tudni e város javára. Csak általánosságban jelzem azt, hogy már felénk dereng az önálló vámterület. Nekünk erre készülnünk kell s már e helyen kijelentem, hogy én feltétlenül hive vagyok az önálló vámterületnek s egy városra nézve, amely kereskedelmi és ipari alapokon épül föl, az önálló vámterületet feltétlenül szükségesnek tartom. E pontnál nagyon kell dolgoznunk. Hiszen Szatmár városát az ipar és kereskedelem fogja tovább fejleszteni; mert láttuk eddig is, hogy a legutóbbi korszak alatt Szatmár város óriási lendületet nyert a fejlődés terén. Tudom és ez alkalommal kijelentem, hogy a koalíciós kormánynak a városok erősítése egyik fő czélja; mert decentralizálni akarja Magyarország erejét, nem pedig Budapest fővárosban összehalmozni minden erőt. Mert Magyarország csak akkor erős, ha különböző olyan pontjai vannak, ahová a kezét, talpát biztosan leteheti. Meg vagyok győződve, hogy ha mi vállvetett erővel utána nézünk a dolognak, Szatmár város úgy a gyáriipar, mint kisipar terén előhaladni fog. Egyelőre kormányzási programmomat ezekben mondottam el, később részletekben is kifejtem. Arra kérem a törvényhatóságot és különösen a város nemes tisztikarát, hogy törekvésemben engem támogatni méltóztassanak. Azt hiszem, hogy ha mi közösen megindítjuk a mozgalmat Szatmár városának eddig is nagy arányokat öltött fejlődésében, az én munkálkodásom Szatmár város történetében nem fog eredménytelen lenni.
