Heti Szemle, 1906. (15. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-11 / 15. szám
XV •^r évfolyam. 'V' \ ^ ^ <• ^ i-ZÍ^ySzatmár, 1906. április 11. 15. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eary évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézuifiiparosoknak egy évre 4 korona Eíryes szám ára 30 fillér. Felelős szerkesztő UÁTHOKY ENJOUE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmóimj sajtó" czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lttp megjelenik minden szeialíin Húsvéti ajándék. A magyar nemzet húsvéti ajándékot kapott királyától. A mindenki által óhajtott béke, illetve a béke reménye végre megszületett. Hosszú, három évi elkeseredett küzdelem előzte meg, mely mindakét félnek igen sok szomorúságot, igen sok kellemetlenséget s talán még több kárt okozott. A királynak épen úgy, mint a nemzetnek. Most végre sikerült megtalálni az utat a békéhez, ami annál meglepőbb, annál szenzácziósabb, annál örvendeíesebb vala, mert épen most senki se várta. A fordulat hirtelen következett be, épen akkor, midőn a politikai világnak inég a vezérférfiai is azt hitték, hogy most már az absolut uralmat nem tartóztathatja fel senki és semmi. Mi azonban mindig biztunk a királyi eskü szentségében, épen ma két hete, midőn a legkalandosabb hírek keringtek esküszegésről, törvénysértésről, al kotinánytiprásról, egész határozott formában kimondtuk, hogy ennek nem szabad bekövetkezni, hogy a Felség el fogja rendelni a törvényes határidőn belül a választásokat. Nem csalódtunk — bekövetkezett, ámbár ezt a fordulatot mi sem sejtettük. Jó, hogy megvan. Ezek után remélni lehet, hogy nemsokára el fog jönni az idő, mely meghozza a teljes kibékülést. Király és nemzet nizalom- mal borulnak egymás keblére, s a kölcsönös bizalom meg fogja teremteni az egyetértést, mely úgy a trón, mint a nemzet szilárdságának alapja. A koalizált pártok, melyeknek a legutóbbi választások alkalmával adta meg a többséget a polgárság, kormányra kerültek, most első sorban tőlök függ, hogy ott is maradjanak, munkálván úgy a nemzetnek mint a trónnak jól felfogott érdekeit. A katholikusok örömére azonban zavarólag hat ama körülmény, hogy a kormányelnöki székbe épen az a férfiú került, aki nemrég letűnt uralma alatt a kath. egyháznak igen sok keserűséget okozott. Tudvalevő dolog, hogy az egyház- politikai törvénynek ő és kormánya voltak a megalkotói. Ezt az aggodalmat azonban enyhiti a néppárt vezérének a kabinetbe történt belépése, ami azon reményre jogosít, hogy a differeneziák ki lettek egyenlítve, újabb támadásoktól az egyháznak nem kell tartani, sőt talán a múlt bűnei is jóvá lesznek téve. A néppárt megalakulásakor az egyházpolitikai törvények revi- sióját irta zászlójára, ezzel a zászlóval ment harczba a választásokon, ezt lobogtatta a mostani kabinet- alakítás pillanatáig, semmi kétség benne, hogy a jövőben is az alatt kíván küzdeni. Ha tehát részt kért magának a kabinetben, kétségtelen, hogy ezt nem a zászló elhagyásával, hanem programmja megvalósításának reményével tette. Hosszú, nagyon hosszú utat kell még addig megtenni, inig a teljes kiengesztelődés létrejön, de ami most történt, magában véve páratlan eredmény, felülmúlja mindenkinek képzeletét. Semmi kétség benne, jóllehet igen sok akadályon kell még áttörtetni, nagyon sok csalódás érheti a nemzetet, de ha éber figyelemmel állanak őrt, kiket most a király kormánya élére állított, — semmi kétség benne, hogy azokat az akadályokat biztos kézzel fogják eltávolítani, s megnyitják egy jobb jövő korszakát, melyben a koronás királv és a nemzet minden egves ts CJts polgára vállvetett munkával fognak közreműködni a haza felvirágoztatására. Egy pár nap múlva a feltámadás magasztos ünnepét üli a kereszténység az egész föld kerekségén. A magyar nemzetre kettős örömnap virrad, mert a szomorú idők után végre remény fakadt, hogy elkövetkezik az ő feltámadásának napja is, midőn állami létóNagfyszombati leg enda. (Közli: Zajtay A.) A nagypénteki gyászünnepséghez, melyen a keresztény világ a megváltás fő- mozzanatát, a keresztrefeszités emlékét tiszteli, méltán sorakozik a nagyszombati magasztos isteni tisztelet, midőn t. i. a tűz- és vizszentelés tartatik s az ..Exultet“ megragadó énekében az egyház a megváltott emberiség nevében háláját és hódolatát fejezi ki a Megváltónak. Ez akár szövegét, akár dallamát tekintsük, méltán vetekedik a „Praefatio“-val, melyről Mozart állítólag úgy nyilatkozott, hogy minden müvét oda adná érette, t. i. ha ő komponálta volna azt. A két dallam feltűnő hasonlatossága miatt arra következtethetünk, hogy mindkettő ugyanazon szerzőtől való. Ki volt a szerző, nem tudjuk ; a szent legenda következőleg adja elénk az „Exultet“ történetét: Ezelőtt tizenöt századdal, midőn még sz. Ágoston püspök prédikált Afrika északi partján Karthágóban, szerzetének kertjében, mély gondolatokba merülve egy fiatal szerzetes járt le s föl a mandulafák és pálmák között. Volt is rá oka! A pápa ugyanis azzal bizta meg hogy a föltámadás ünnepére az addig szokásos „Alleluju“ helyett oly ének szerkesztendő, mely az egyház örömét és háláját jobban kifejezhetné s melyet Nagyszombaton kell előadni. A szöveg már készen volt; ezt sz. Ágoston szerkesztette, ki mint mondották, az angyalog tólhallotta volna azt. Ezen szavakkal kezdődik: „Exultetjam angelica túrba celorum“, magyarul: „Viga- dozzatok immár angyali szeregek !“ Sz. Ágoston ezen énekben magasztalja a Megváltó diadalát és a szent éjét, melyen dicsőségesen föltámadt; boldognak nevezi az emberiséget hogy oly dicső Megváltót nyert és hálálkodik Istennek, hogy egyszülött fiát adta vált- ságul a szolgákért stb. A szerzetes kezében tartotta a szöveget s most az ő köteles- ; sége, hogy ehhez méltó daliamat szerkesz- szen. Habár hires jeles zenész volt, mégis midőn a szöveget futólag olvasta, ezen sza- szavakra fakadt: „Ily dicsénekhez méltó dallamot ember nem képes létrehozni!“ Mégis hozzáfogott, egyrészről mert megvolt parancsolva, másrészről hizelgett emberi hiúságának a megtiszteltetés, hogy az egész világon az ő szerzeményét fogják énekelni. Nem csoda tehát, ha egész napon nehéz gonddal volt elfoglalva. Már többször hozzáfogott a nehéz munkához, mihelyt azonban egy részletet a szöveggel együtt elénekelt, csüggedten kiál tott föl : „Hiába való minden erőlködés, az én művészetem erre nem elég!“ Ma pedig különösen tehetetlennek érezte magát, de az engedelmesség és dicsvágy nem hagyta nyugodni. Társai már elhagyták a kertet, az apát pedig, jól ismervén nagy föladatát, nem zavarta őt magányában. Végre a szerzetes térdre buraivá fohászkodott a Szentiélekhez kegyelméért, hogy őt megihlesse szent nevének dicsőségére. S amint buzgó imájába merült, a gond és álomtól elnyomatva, feje mind mélyebbre lehajolt és mély álomba merült. Teste ugyan nyugodott, lelke azonban fölszállott a magasba, egy kimondhatalanul fényes világba, ahol az angyalok kara s a szentek seregei az Isten trónja körül sorakoztak. S a mennyei Atya jobbján ott állott a Eiu megdiesőült emberi alakjában, arcza fénylett mint a nap, szent sebei, mint ru- bint-kövek ragyogtak. Fölöttük á Szentlélek lebegett. S ekkor a térdre borult angyalok és szentek serégéből egyjifju válik ki, az Ur kedves tanítványa sz. János, fehér hosszú papi ruhába öltözve s a Bárány előtt háromszor térdre borulván, feláll s a néma sokaság előtt gyönyörű hangon énekli:
