Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-29 / 14. szám
2 „H E T I SZEMLE“ (14 ik szám) szót, se zászlót, se czimert, se önnálló vámterületet, hanem kapunk egy minisztériumot, melynek feladata lesz letörni a nemzeti ellenállást először taktikázással, puhitgatások- kal, tanácskozásokkal és ha ez sehogy se megy, tanúi leszünk egy uj választásnak, melyben a hatalom embereinek segitségökre fog jönni a pénz és a szurony, hogy megteremtsék azt a parlamenti töbéséget, mely bármikor készséggel hajlandó fejet hajtani az osztrák akarat előtt. A. kilátások tehát igen szomorúak a jövőre nézve. Az ellentétek napró-napra inkább élesednek, mintsem elsimulnának. Rendkívüli önerőre és körültekintésre van szüksége a nemzetnek, hogy nagyobb megrázkódtatások nélkül, de mégis ki tudja vivni azokat a jogokat, melyek állami életének irányítása és berendezése körül minden kétséget kizárólag őt és egyedül őt illették meg egyetértésben koronás királyával. Nagy önerőre lesz szüksége, hogy le tudja küzdeni az udvari körök intrikáit, az osztrák cselszö- vényeket, melyet naponkint fono- gatnak a nemzeti irányú kibontakozás elé. De hiábavaló lesz minden intrika, minden cselszövés, ha összetartanak a nemzet fiai, s nem szenvedéllyel, de higgadt önmérséklettel törekednek lerakni azokat a pilléreket, melyeken a nemzeti állam kiépítése biztosítva lesz. Erre, — az összetartásra van most legnagyobb szükség ezekben a nehéz időkben, mert különben vesztett perünk van. Ha bizalmatlanság, egyenetlenség, féltékenykedés üti fel sátorát a politikai élet mezején, a további sülyedést feltartóztatni nem lehet. Isten óvjon attól a szerencsétlenségtől, hogy a nagy megpróbáltatások közt fejét veszítse a polgárság, s gyilkosa legyen saját nemzetének. Az uj elnök üdvözlése. A szatmár-ugocsamegyei rom. kath. néptanító-egyesület központja Dr. Jordán Károly apát-plebáno9t a kath. tanítók orsz. bizottságának elnökévé történt kinevezése alkalmából a következőkben üdvözölte : „Nagyságos és Főtisztelendő Apát-Plébános Ur! A magyarországi kath. tanítók orsz. bizottságának árván maradt elnöki széke a herczegprimás Ő főmagassága intézkedése folytán immár betöltve. Másodízben éri a kitüntető megtiszteltetés a szatmári fiatal egyházmegyét, midőn a magyar kath. tanítóság vezérét, útmutatóját, vezetőjét ezen egyházmegye papjai sorából szemeli ki az erre illetékes forum. Aggódva lestük, vártuk, vájjon a néhai dicső vezér kezéből oly korán kihullott zászlót ki fogja felemelni és fennen lobogtatni. Annál nagyobb örömünk van most, midőn Nagyságodban tisztelhetjük, üdvözölhetjük vezérünket. Nagyságod tudománya, irodalmi mnnkássága, energiája s a tanítók iránti jó szive kellő garanciát nyújtanak, hogy alkalmasabb kézbe nem juthatott a zászló. A szatmár-ugocsamegyei róm. kath. néptanító-egyesület központja örömmel ragadja meg az alkalmat s az egyesület ne- nevében hódoló tisztelettel üdvözli Nagyságod becses személyében szeretett vezérét, fejét. Isten bő áldását kívánjuk működésére, hogy testi és szellemei erejének teljes birtoká* ban — Isten, király, haza s a kath. tanügy felvirágzására a kézbe vett zászlót sokáig dicsőségesen lobogtathassa. Őszinte tiszteletünk s üdvözletünk ismételt kifejezése mellett vagyunk Szatmár- Németi 1905. márczius 14. A szatmár-ugocsamegyei róm. kath. néptanító-egyesület nevében és megbízásából nagyságodnak alázatos szolgái. Meder Mihály alelnök, Mondik Endre egyes, főjegyző. Ezen üdvözlő iratra az orsz. bizottság uj elnöke a következő remek, szép sorokban válaszolt: „Nagytekintetű EInök ur! Hálás szívvel, lelkem mélyéig meghatva köszönöm azt a rokonszenves üdvözlést, melyben elnöki tisztem legkezdetén, a szatmár-ugocsamegyei központi választmány részesíteni kegyes volt. — A jóindu- lanak, a megbecsülésnek, a kitüntetésnek, — ha szabad mondanom, — a szeretetnek oly megnyilatkozása ez nekem, mely igazán jól esik, mely végtelenül boldogít, melyet nem fogok elfelejteni soha. — Én az elnöki állást soha sem kerestem és csekélységem tudatában nem is kereshettem. — S ha mégis vállalkoztam a mély tisztelettel és a legnagyobb alázattal fogadott missió betöltésére, úgy azt csakis engedelmességből, kötelességtudásból a szent ügy érdekében teszem ! A bizalommal szemben, mely felém irányult, legfőbb gondom lesz, hogy magamat arra méltóvá és érdemessé tegyem. Teljes erőmet arra fogom fordítani, hogy a reám ruházott tisztet azzal a benső ihlettel, azzal az odaadással és azzal a hűséggel töltsem be, mely nélkül siker nem is remélhető / — Igen kérem a központi választmányt és az egész egyesületet, támogasson engem továbbra is nagybecsű, szives indulatával a kath. tanügy érdekében. — Hiszen ezért fáradni, oly szép, ezért dolgozni any- nyira érdemes, ezer mindent megtenni szent kötél esség 1 Magamat szives hajlamaikba ajánlva kiváló tisztelettel vagyok A nagytekintetü Elnök urnák. Szaniszlón, 1905. évi márczius 17-én. Alázatos szolgája: Dr. Szentgyörgyi Jordán Károly apát-plébános. mat okoztál nekem, de én szivemből megbocsátok neked. Csak arra kérlek, igyekezzél Antalt jobb útra téríteni, mert te vagy oka romlásának és még sok bajt fog neked okozni, ha meg nem javítod. ígérd meg nekem, hogy jó útra térited őt.“ És ő megígérte ezt; de nagyon is érezte, nem lesz képes teljesíteni. S ez nagyon fájt neki. Antal már 17 éves volt, de máris erőteljes férfiúval vetekedett, oly izmos vala s majdnem többet keresett ügyessége által, — mint atyja. Azonban époly durva és szemtelen volt, amilyen ügyes. Még anyja halálos ágyánál sem jelent meg, hanem valószínűleg valamely korcsmában dorbézolt. Ez Kövinek nagyon zokon esett s elhatározta magában, hogy apai hatalmát érvényesíteni fogja. Csak késő ne legyen! Kövinét eltemették. Helyét a háztartásban egy gazdaszony töltötte be s külsőleg minden rendben ment. Kövi azonban nem érzete magát jól otthonában, úgy, mint előbb. Hányszor káromkodott és dühöngött, midőn berúgva hazajővén, valami nem tetszett neki, mig neje volt; s most boldognak érezte volna magát, ha őt csak egy óráig bírhatta volna 1 — Antal nem érezte anyja hiányát, mert az ő szenvedő arcza néma szemrehányás volt előtte s bizonyos mértékben korlátozta szenvedélyeiben. Mo9t már ez is eltűnt és szabadon bocsátotta azokat. Már nemcsak munkaidő után minden este betért a korcsmába, hanem szombatról vasárnap délig is elmulatozott, sőt hétfőn sem jelent meg a gyárban. Atyja megintette, megfenyegette, de csak kinevette őt. Egyik hétfőn a gyáros hivatta Kövit. „Azért hivattam önt — úgymond a gyáros, hogy fia magaviseletére figyelmeztessem. Már egymásután három hétfőt elmulasztott, ezenkívül a műhelyben a legistentelenebb beszédeket folytatja s a munkásokat ellenem izgatja. Bármily ügyes munkásnak tartom is, de ha még egy hétfőt elmulaszt és nem hagy föl szemtelenkedósével, kénytelen leszek őt elbocsátani. Úgy látszik, hogy ön a fiút nagyon is hosszú pórázra bocsátja.“ Kövit boszantotta, hogy ismét Őt okozták fiáért és azt felelte, hogy majd intézkedni fog, hogy több panaszra okot ne adjon. Hazament és várakozott reá, erősen elhatározva, hogy röviden végez vele. De elmúlt tiz, tizenegy, tizenkét óra s Antal mégsem jött meg. Végre két óra tájban előkerült, be- rugottan. „Te semmirevaló, nem szégyenled magad?“ —kiáltá Kövi. „Az egész napot a korcsmában töltöd, a munkát pedig elmulasztod s béredet elvered. Ennektmeg kell szűnnie 1“ s az asztalra ütött öklével. A fiú először megütközve nézett atyjára, aztán daczozan igy szólt: „Mi közöd hozzá? Nem fizetek pontosan ellátásomért ? A többi az én dolgom, ne törődj vele.“ Igen a kosztpénzt pontosan megfizette, tehát egyébbel nem tartozik. Kövi dühbe jött. „A gyáros kijelentette előttem, hogy ha meg nem javulsz, el fog bocsátani,“ mondá. „Holnap felmondok neki, feleié az — munkát mindenütt kaphatok. Itt már úgyis jóllaktam.“ „ Mit, ezt akarod, hát azért neveltelek, te kölyök?* „No hiszen gyönyörűen neveltél 1“ mondá az keserüviz, reggelenként fél pohárral használva, meglepően gyors és nagyszerű sikerrel pótolja otthon bármely év szakban a Karlsbadi és Marienbadi vó kúrát, gyomor és bélbaj Jókban, úgyszintén elkövéredés, szivelhájásodás és azzal járó fuUa- snál, sárgaság, máj és lépdaganatnál, cukorbetegség csuz és Köszvénynél, stb.— Az „Igmándlt“ hatásosságában ogyéb keserű vagy hashajtó ásványvizek meg sem közolítik, és saját érdekében cselekszik, ki helyette mást nem fogad el, — Utasítás mellékelve. — Kapható Szatmáron: Walíon Henrik fia, Kaufman I., Beer M., Szűcs J., Kálmán M., Kínál G., Horvát M- Koss K., Ullman Testv. urak üzletében —. Föszétküldés a forrástulajdonos: SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerésznél Komáromban. — Egész üveg öOfill. fél üveg 30 fill. — Az egyedüli természetes keserüviz, amely kis üvegben is kapható. 73 —26—14
