Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-01 / 9. szám

I. /,Lesz-e már valami abból a templomból ?“

Ezzel a kérdéssel köszöntött be hozzánk az ősszel egy derék gazda, s miután azt vette észre, hogy habozunk, bátorított bennünket azt mondva, hogy sokan várják a kezdeményezést és soknak okozna szomorúságot, ha abbamaradna. Ö a maga részéről késznek nyilatkozott egy oltár felállítására.

Több ilyen nagylelkű ajánlat hallatára nekibátorodtunk. Szétküldöttük a kérelmező ívet, amelyben felsoroljuk a vállalat indító okait.

Azóta mindúntalan tanúi vagyunk az áldozatkészségnek és a szent ügyért lelkesülő buzgalomnak.

1. Először is megnyilatkozott a legszentebb Szív tiszteletéért lángoló buzgalom. „Cor Jesu sacratissimum miserere nobis!“ jelszóval küldi be egyik ft. úr a templomra szánt 55 kort ; /a másik pedig a következő szép imádsággal szenteli meg a szeretet zsold- ját: „Sit — p/ecor — nova aedes gratia ss. Cordis praeventa, precibus aedificata, Domini gloria et benedictione repleta!“ „Előzze meg — esedezem — az új épületet a legszentebb SzíV kegyelme, épüljön fel imádság között és teljék meg az Úr dicsőségével ds áldásával f‘ — Több helyütt, amint biztosan tudjuk, a főtiszt, urak híveikkel egyetemben közífs adakozást rendeznek a templomra. — Közös épülésünkre ide iktatunk egy ily gyűjtésről beszámoló levelet:

„Fptisztelendő Elöljáróság! Alulírott, mint volt növendéke a püspöki konviktus- nak, melynek anyagi s lelki áldásaiban, jótéteményeiben részesültem, hol életem legboldogabb napjait éltem, legjobb akaratom s tehetségem szerint igyekeztem, hogy a magasztos célra: Jézus legszentebb Szívének tiszteletére építendő kápolnára s a kibővítendő konviktus költségeinek fedezésére híveim körében gyűjtést rendezzek.

Fáradozásomat, Istené legyen a dicsőség, elég szép siker koronázta, híveim a magasz^s célra örömmel adakoztak s így 170 kor. 93 fillért sikerült összehoznom, melyet soraimmal pósta-utalványon van szerencsém a főtiszt. Elöljáróság kezeihez juttatni.

Ki is egyébiránt magamat s kedvelt híveimet Jézus sz. Szíve oltalmába s a ft. Elöljáróság buzgó imáiba ajánlva vagyok::

, Fény, 1905. febr. 23. ~ ~

i Moldováh Endre

fényi lelkész.“ " T t*

/ 2. Megnyilatkozott a szülőkben s az ifjúság más jóakaróiban is az áldozatkész

szeretet, amellyel méltányolni tudják a nevelés nehéz, de fölötte fontos feladatát.

Sok szülő édes örömest jegyez fel a templom javára kis gyermeke neve után 40—50 kort. — Egyik főgymn. tanár úr a napokban ; jelentékenyebb összeggel lepett meg bennünket,—mint kitűnő nevelő és atya jól tudja, hogy mily nagy jótéteményben részesül azon szülő, akinek gyermeke kellő felügyelet alá kerül.

Nagyérdemű