Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-24 / 52. szám
XIV. évfolyam Szatmár, 1905. deczember 24. 52-ik szám POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Esfy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDK E. A lap kiadója: A „PAZMäVy SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb, a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek, fel. Nyllttór sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán Karácsony ünnepe. Itt van a békének, a szeretetnek kedves ünnepe, örömet hoz a szivekbe, valóságos áldást oszt a családi körben. Talán egyetlenegy ünnep sincs, mely elé oly várakozással tekintene az emberiség apraja — nagyja. Hetekkel, hónapokkal előbb emlegetik és készülnek reá, hogy méltóképen fogadják az érkező Jézuskát. Ezek azonban csak külsőségek. A méltó fogadtatás előkészítésére belső lelki tartalom kell. Ennek jelképezésére rendelte az egyház az adventi időszakot, mely annak a négyezer évnek symbo- luma, melyet az emberiség az érkező Messiás után való epekedésben töltött el. Ennek az időnek czélszerü felhasználásával készülhet elő az ember az Ur születésének méltó megünneplésére. Béke és szeretet ! . . Ezt hozta nekünk ajándékul a betlehem jászol, eme jelszavak jegyében haladva a boldogság fénysugarai áradnak az emberiség felé. Fájdalom, az anyagias korszelleme millióit téríti le az embereknek erről az útról. Hírnév, vagyon, dicsőség szédületes örvénybe sodorják őket, honnan aligha lehetséges, vagy TÁRGZA. Karácsonykor ... Leszáll az est, lehull bus fótyola ; A táj már messze mindenütt sötét. — Pedig hiába jász most alkonyat! A föld felölté hattyuköntösét. Oh nézd! Az éyen titkos fény dereng, lm’ csillag gyűl, megtépi lepledet. A menny kinyil s leharmatozza Azt, Kiért négyezred égve epedett. A menny kinyil, szeráfhad hirdeti : A szent karácsony im’ megérkezett. A kisded Jézus jászolyán mosolyg. — A csillag fénye is hozzá vezet. . . . Ébredj Sión leánya ! Ünnepelj, Mert Messiásod szállt a földre le ! Vidulj bűnös világ ; újjászületsz, Mert irgalom, üdv száll le 0 vele Már futva fut a poklok tábora. Meghal a bűn, ez öldöklő halál. A lélek él. Tőréből égbe csap. Hisz ott örök nyugtot, hazát talál. Jérték hát gyorsan népek, századok ! Örömre gyúlva ünnepeljetek\ Ihlett ajakkal zengve glóriát Ajándokul hozzátok szivetek! rendkívül nehéz a visszatérés. Sokan belevegyiilnek a világ zajába, s csaknem teljesen megfeledkeznek ama kötelmekről, melyekkel lelkűknek üdvét munkálhatják. A karácsony mintegy tilalomfa áll amaz útvesztő határon, hirdetve az emberiségnek, hogy tekintsen a kisded Jézusra, ki a béke és szeretet olajágával szállt le a mennyből. Valóban ezekre van legnagyobb szüksége az embernek. Ezelv^cseij^ desitik le s terelik biztos mederbe azokat a hullámokat, melyeket a föld salakja fel szokott verni a szivekben. Akinek lelki békéje megvan, s keblében szeretet honol, annak lelkiismerete nyugodt, s a mennyei boldogságnak bizonyos parányát élvezi már földi életében, így van ez nemcsak egyeseknél, de tömegeknél, népeknél, nemzeteknél. Ahol a m.eghasonlás, az egyenetlenség ütötte fel tanyáját, lassankint pusztul a jólét, sorva- doznak a nemzetek szellemi, erkölcsi és anyagi erői, önkezével ássa meg sírját, szántszándékkal rohan bukásába. Ezeknél a gondolatoknál lehetetlen nem vetni aggódó tekintetet nemzetünkre. Eltűnt közülünk a nyugalom, a szenvedélyek hullámai csapkodnak magasra, sokszor megondolatlanul kapkodunk a csillogó jelszavak után, nem a bölcs mérséklet, hanem vad indulat lett irányítója akaratunknak. El nem titkolható többé az összeütközés, mely a koronát és nemzetet elválasztja egymástól. Ott a merev non possumus, itt az akarjuk, követeljük jelszavak hangzanak. Az országban fejtetőre állított helyzetekkel találkozunk, erőszak tombol az erőszak ellen. Mindakét fél úgyszólván bele van már|fáradva ajküzdelembe, pedig tulajdonképen még csak .'.kezdetén vagyunk. Naivság volna azt hinni, hogy értünk el valami előuyt. Előnyt nem, de keserűséget sokat és valószínűleg meg sem állunk, mig csak csordultig meg nem lesz töltve a pohár. Mert a méregitalt előbb- utóbb le kell nyelni a harczban álló feleknek, ha engedni egyik sem akar Sok csapás, sok megpróbáltatás, sok nyomor és szenvedés érte már ezt a nemzetet s most maga a koronás király jelenti ki, hogy újabb tortúrák előtt áll. Nem is előtte, de csaknem nyakig benne is vagyunk a bajban. Lehet e nagyobb képtelenség, mint midőn egy nemzet a saját királyával néz farkasszemet. És jö sok, hosszú század, ezredév, Izzó csaták tépik meg szárnyait. Bár népek félvilágok tűnnek el, A harez villáma mégis gyújt, vakit. Feltör, csatára kél az alvilág. Dúl, dúlva romba dönt mindent, mi szent. Elfojtja, mit a hit szilit, hit nevelt S az egyház keble féltve őrizett. Oh vérfagyasztó rémes éjszaka ! Halálba lásd a menny népét űzöd, S te bősz, poklok hada miért öntöd Krisztus nyájára romboló tűzöd ? Talán csak egyszer volt karácsonyest ? Csak akkor jött a földre le Krisztus ? Eltűnt a csillag? .. Néma lett az ég; Nem zengi többé : Pax hominibus ? . . Karácsonyeste mindig elközelg, Csillagként jár az évek tengerén. Minden súgóra szent örömre gyújt, Békéltető angyal ujult remény. A tört szivekre szebb világ derül iS e szép világban annyi sejtelem . ■ Ai átszövik az élet álmai Szövik s tündérjátékuk végtelen. A szent karácsony mindig elközelg. Te kisded száradok királya vagy. Leszállsz, hogy néped boldogítsd, Szép múlt után legyen jövője nagy ! Hol jártak hát a lomha századak ? Az alvilág is mért incselkedett? ____________ — N em látták ők keletnek bölcseit, Messze kerülték mind a kisdedet. De im’ legyen feledve mér a múlt ! Siess ma Jézusodhoz te jelen ! Kérd, hogy feledje Ö is bűneink S jövőnk a tűnt időknél jobb legyen ! Imádjuk Öt, miként a pásztorok. Hiszen ölelni tárja karjait; Édes, kis ajka mintha mondaná : Szivem, igém mindenre megtanít. Oh jertek, jertek nemzetek, Örömre gyúlva ünnepeljetek! S Te kisded légy néped apostola, Szegény istállód a nagy iskola, Hogy itt tanulva üdvhozó hited, Lelkünk egykor az égbe felvigyed! Ha majd itt mi,nden vészt, csatát kiállt, Ott fenn örökre zengjen glóriát! Talaborvölgyi. Egy önfeláldozó munkás, (Közli Zajtai A. Szinte hihetetlen az a történet, melyet egy német lap tavalyi, karácsonyi melléklete mint való eseményt elbeszélt, melynek hősei állítólag most is életben vannak. Rendkivülisége miatt érdemes közölni. Karácsony vigilája (előnap) volt. B. város közelében a vasgyári munkások, az Lapunk mai száma ÍO oldalra terjed.
