Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-29 / 49. szám
2 HETI S Z E M L E (49 szám.) mit csinál a jobb“. Ennélfogva „véka alá rejtette a gyertyát“, mi által egy kis ellenkezésbe jött az irásssl, a mi nem is egészen oktalan módszer, mert fődolog, hogy a kegyelet káposztája megmaradjon, a hiperlojalitás kecskéje pedig jóllakjék. Nyugta az emléknek ne legyen. Valakinek, valahol, valamikoi szemet szúr. El van ugyan rejtve, de hátha keresztül tör a vastag falon, mint egy Röngten-sugár? Hátha éppen akkor tör keresztül, mikor valamelyik bozontos szemöldökű kegyelmes ur arra kocsikázik? Szörnyűség volna! Gyanús hirbe keverednék a főváros. El találna ho- mályosodni a Haynau diszpolgár- ságának dicső emléke. Nosza ki vele ! Tessék elhurczolni! Hatvan éves évfordulóját ünnepeljük nemsokára a 48-ik újjászületésnek. Fényt, lendületet, áhítatot azzal készül adni a főváros ennek az ünnepnek, hogy a születésnek és keresztségnek emléktárgyait kidobálja az utcára. Megható ragaszkodás a nagy múlthoz; csodálatos tanúsága a kegyeletnek! Hadd legyen hajléktalan az az emlékcsoport, a miként bujdosók lettek, kik létrehozták és megvédelmezték magát a nagy müvet! Lomtárba vele! Ne alkalmatlankodjék a törtetők útjában! r En pedig csak azt sajnálom, hogy Kossuth Lajost haza hozta a főváros. Jobb lett volna szegénynek a turini ciprusok árnyában pihenni. Sirhalmát az a város nem rugdosná meg, miként megrugja ez, mikor a rávonatkozó ereklyéket kidobja kebléből. Barth a Miklós. tudok valahol egy ügyes szolgát, ajánljak neki. Rögtön szaván fogtam az angolt. Itt az ideje, — gondoltam magamban — hogy az átkozott Szávától megmeneküljek. S legmelegebben, mondhatom 30—40 C° forrón ajánlottam Szávát a figurás angolnak, ki alig talált módot, hogy megköszönje előzékenységemet, én meg örömömben 4 üveg pezsgőt fizettem Szávától való megmenekülésem örömére, Száva hamisan mosolyogva vette tudomásul áthelyezését. Eltelt két-három hónap. Száva viselt dolgai nem háborgattak, nem izgattak. Csendes életmódomat csak az angolnak egy levele zavarta meg, melyben gratulál, hogy sikerült őt becsapnom Szávával, kinél nagyobb gazfickót nem hordott hátán Albion földje. — Üssön a kő benneteket, — gondoltam magamban — miközöm hozzátok már. Csapjátok be ti is egymást s aztán minden rendben lesz. S többet mit sem törődve az ügygyei, folytattam a magam dolgát. Teltek hetek, hónapok s már-már elfelejtettem Szávát, és vele együtt az angolt is. Egy napon a községházához hívnak, vagy mondjuk a városházához, hol a polgármester tudtomra adja, hogy Amerikában Philadelphiában meghalt egy távoli rokona, ki örökségét 1—2 millió dollár magyar- országi rokonaira hagyta s ezek közül ón HÍREK. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetési hátralékaik beküldésére és előfizetésük megújítására. Személyi hir. Hegedűs Sándor volt kereskedelmi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, szombaton este városunkba érkezett, s másnap délelőtt elnökölt az ev. ref. főgimn. fentartótestületének közgyűlésén. Szállása a Pannóniában volt, hol tanférfiak társaságában töltötte üres idejét. Lemondott főispán. Szepes vármegyének hétfőn tartott közgyűlésén bejelentette az elnöklő alispán, hogy gróf Csálcy László, volt ugocsai főispán, kit most neveztek ki Szepes vármegye főispánjának, lemondott ezen állásáról. Gróf Csákyt az bírta ezen elhatározásra, hogy a megye állandó választmánya e hó 21-én tartott ülésében kimondotta, hogy nem fogja installálni. Ugocsa installál. Ugocsa vármegye törvényhatósági bizottsága a napokban közgyűlést tartott, melyen 54 szóval 16 ellen kimondotta, hogy br. Herényi Pétert, a most kinevezett főispánt installálni fogja. Az ins- tal'üó rendkivüli közgyűlés holnap délelőtt 1U órakor lesz Nagy-Szőliősön. A honvédség köréből. Schwent József helyben állomásozó alezredest a legfelsőbb megelégedés kifejezése mellett nyugalomba helyezték ; Lenz Győző nemrég itt állomásozott ezredest pedig a 45 ik honvéd gyalog dandár ideiglenes vezetésével megbízták. A püspöki uradalom jószágkormányzója. Mayer Béla dr., egyházmegyénk uj püspöke Hámon József praelátus kanonokot nevezte ki a püspöki uradalmak jószágkormányzójának. A praelátus ur boldogult püspökünk idején évek hosszú során keresztül vezette az uradalom ügyeit, hol valóságos mintagazdaságot teremtett és a püspökség bevételeit megkétszerezte. vagyok az első jogosult az összeg felvevé- sére. Utazzam el azonnal a pénzt felvenni, mig más jogosulatlanul föl nem veszi. Még megnevezte a nagylelkű öröksóghagyót a polgármester, majd megmutatta a táviratot s hogy azt Pollingvood ur, körjegyző irta, illetve tőle származik. Az utóbbi dolgokra nem emlékszem határozottan, mert a hir hallatára forgott véljem a városháza, a város, a járás, a vármegye s az ország, a vén Európa s az egész kontinens. Csak később tudtam magamhoz jönni, csak azt vettem észre, hogy a polgár- mester még mindig kezében tartja kezemet, még folyton gratulál a szerencséhez. — Nem értem, mondám, az egész históriát, nem mondom, hogy volna amerikai nagybácsim, de ha volna is, nem gondolom, hogy oly szamár volna millióneres létére meghalni, pláne, ha már megtette ezt a tréfát, hogy meghalt, oly bolondnak nem tarthatom, hogy én reám hagyja millióit. — Hja, édes barátom, szólt a polgár- mester, úgy szoktak az amerikaiak csinálni s épp ez az érdekes a dologban. Hát csak utazz el mig nem késő. Csakugyan gondolkozóba estem, a dollárok képzelt csengése, a szép utazás, az a tudat, hogy dúsgazdag leszek stb. győztek és elhatároztam a kimenetelt. Az örökség hire villámgyorsan elterjedt a városban és Gróf Csáky búcsúlevele. Csáky László gróf, Ugocsa vármegye volt főispánja a vármegye törvényhatóságához a következő búcsúlevelet intézte: Ugocsa tekintetes törvényhatósági bizottságának Nagy-Szőllős. Szepes vármegye főispánjává történt kinevez- tetósem folytán Ugocsa vármegyénél viselt hasonló állasom alól legkegyelmesebben felmentetvén, méltóztássék megengedni, hogy a működésem tartama alatt a törvényhatósági bizottság részéről tapasztalt szives jóindulatáért hálás köszönetét mondjak. S midőn ezen búcsúzó levelemmel fordulok a tekintetes törvényhatósági bizottsághoz, nem tehetem, hogy kifejezést ne adjak annak, miként csak nagy fontosságú körülmények bírhattak rá, hogy megváljak Ugocsa vármegyénél viselt főispáni állásomtól. Kérem méltóztássék meggyőződve lenni, hogy hót évi hivataloskodásom alatt mindenkor legfőbb törekvésem az volt, hogy Ugocsa vármegye javát előmozdítsam. S ha nem sikerült a vármegyében oly virágzó állapotot létrehozni, mint amilyent kívántam volna, úgy ne méltóztássék szándékom hiányának, hanem csak eszközeim fogyatékosságának betudni. Az eddig tapasztalt szives támaga- tásért újból is hálás köszönetét mondva s magamat a törvényhatósági bizottság jóindulatába ajánlva hazafias üdvözlettel maradok. Szepes-Mindszent, 1995. évi november hó 11-én. Gróf Csáky László. Táblabirói kinevezés. Ő felsége Ras- kovics János munkácsi Ítélőtáblái birői czim- mel és jelleggel felruházott vezető járásbi- rót a kassai kir. Ítélőtáblához bírónak nevezte ki. — Papolczy Lajos beregszászi kir. törvényszéki bírónak pedig az Ítélő táblabirói czimet és jelleget adományozta. Nyugalmazott biró. Ő felsége a király Pap József kir. törvényszéki birót, ki a bűnügyi osztálynál évek hosszú során keresztül mint tanácselnök működött, saját kérelmére nyugalomba helyezte. Pap József igen érdemes tagja a birói karnak, előhala- dott korára való tekintetből óhajtott megválni az aktivitástól. az egész vidéken. Jöttek a testületek, egyesületek, szövetkezetek, társulatok, magánosok tisztelegni — a dollároknak. 20 egyesület egyszerre megválasztott diszelnöknek, 30 elnöknek, 50 védőnek ; kaptam 168 házassági ajánlatot, 312 üzlettársi felszólítást, 1122 sorsjegyet, 3124 gyűjtő ivet, az ország összes lapjaiból (a „Heti Szemle“ kivételével) mutatványszámot, kibóleive postautalvánnyal stb. Elutaztam Amerikába. New-Yorkban kiszállok a partra, kivel találkozom először? — Szávával, az én kedves szolgámmal. Csakhogy itt van, nagyságos ur! — szólt Száva, látom, hogy megkapta táviratomat, hálásan köszönöm, hogy eljött. . . — Miféle táviratot? Kérdem csodálkozva. — Melyet Pollingvood irt. — Hát . . . hát . . . nem örökség . . . nem a rokon . . . Közjegyző . . . ? — Nem biz a nagyságos ur, hanem Száva, a jó hűséges Száva . . . — Nyomorult gazember! —kiáltottam megcsalódva—te csaló, hát hogy mertél . . . — Csak lassan, nagyságos uram, lassan a hanggal, nem vagyunk ám otthon, baj lenne belőle, itt Amerikában vagyunk, hol nincs nagyságos ur. sem szolga, itt mindenki egyforma ur. Servus.
