Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-15 / 47. szám
XIV. évfolyam. Szatmáp, 1905. november 15. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. £ Nyilttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik iniudeu szerdán. Ne bántsuk a királyt. It ta; Mazurek Gyula. A napi sajtóban, a haza sorsán kesergők fehér asztalánál naponkint tör fel egv-egy durva hang, mely a magyar nemzet hagyományos királytiszteletén ejt újabb és újabb csorbát. A kormánypárti újságíró, ha kicsöppent zsíros javadalmazásából, ha szorulni érzi a hitelezők vas- gyürüit, felségsértő versek tantiine- jával segit szorult helyzetén. A nagypipájii, de kevés dohá- nyu képviselő, ha kifogy az okos beszédből-és mily hamar megesik az — ökölbe szorítja a kezét, ráncba szedi homlokát— be könnyen megy az — és fölségsértéssel vadász oh csó hatás után. Ez nem jól megyen igy, mert nincs benne igazság. Hagyjunk fel ezzel, mert nincs ennek semmi értelme. A mi királyunk már öreg ember. Küzdelemmel, szenvedéssel telt élet alkonyán áll. Mint tapasztalatlan gyermek- ifjú jött közénk oly időben, mikor nem virágtól, de embervértől volt piros a mező, midőn nem érczkö- ves kard, de rab-bilincs csörgött a honfiak kezén. És azt a tapasztalatlan gyermek-ifjút a birodalmát ért sok csapás, de még inkább angyali neje, a mi áldott Nagyasszonyunk, megtanították ismerni a magyar nemzetet 1867.-ben békejobbot nyújtott magyarjainak, Tisztességes kiegyezést kötött nemzetével. Megvetette az alapot, melyen újra nagygyá, hatalmassá tehettük volna Szent-István birodalmát. Andrássy Gyula gróf kormányzása alatt haladtunk is ezen utón. De már 1874-ben balsorsunk fejünkre hozta a bűnben fogant Tisza Kálmán féleuralmat. A 67-es alap jó. Deák Ferencz szellemében kiépíthették volna rajt’ a független, erős Magyarországot. Tisza Kálmán és utódai eztáinif tásra használlák fel. Ámították a királyt, becsapták az országot. Azt mondták a népnek: Nézd, ami alapunk jó, ez utón valóra válthatjuk álmainkat, hatalmas,szabad, boldog lesz ujbv a magyar. '■SS,iär’Stfäs Pedig csak hatalmuknak kihasználása volt céljuk. A sok fölcseperedett parvenü, az a most már arany kalásszal rengő ecsedi láp, hej, be sokat beszélhetne róla. Ámították a királyt. A királynak Budavárban van lakása. Előtte terül el a főváros. Mily könnyen mondhatták: Nézd, uram király, mily üdvös kormányzásunk. Harminczévvel előbb királyi palotád sem volt olyan, mint egy-egy szerény körúti ház, minek adnál több jogot, ne bővitsd tovább a hatvanhetes alapot, betetőzhetjük azt, áld a nép s a történelem. És a király hitt nekik, mert nem tudta, hogy a magyar nép verejtékéből épített sok fényes palotában idegen lakik, hogy a magyar nép szegény, földönfutó, más hazát keres. Ha katonai követelések hangoztak fel, igy szólották: Polgári házasság kell a magyarnak, add meg* neki s fizet hadseregednek mint a köles. És a király hitt nekik, mert nem volt, ki megmondja : a lerongyolódott népnek ezzel rabolják el utolsó kincsét — hitét. — Horvátországban meggyalázták a nemzeti lobogót. A király felelős miniszterelnöke az országházban jelentette ki; nem is nemzeti lobogó volt az, hanem háromszinü rongy. Följajdult az ország, de nem söpörte el e gyalázatos csoportot. Újból mondhatták a királynak: Lásd Uram király, nincs nemzeti követelés, nincsen ok, hogy fejleszszíik a hatvanhetes alapot, a nép még Honoribus Ulustrissimi ac Reverendissimi Domini Domini Dns Adalberti Mayer Episcopi Szatmariensis. SpLenDIDa ADaLbertI haeC saplentla, gLorla CLero. Dignum canamus carminibus virum, Amplissimis vei laudibus inclytum! Quern mentis ornat vis, acumen, lrradiant animique dotes. Quid, Celse, de Te nobile, splendidum? Dici quid aequi, magnifici queat? Quern Regis evexit potestas, Gratia Pontificisque firmát. In Te resurget mens Athanasii, Flecti minis aut cedere nescia. Inter maris perstas procellas Fluctibus in mediis columna. In Te resurgent Ambrosii vigor Et cura flagrans Christicolum gregis: Arcens reos, iustos fovebis Ecclesiae reparans honorem. In Te resurgent mellifluentis os Doctoris, artes eloquii sacri, Quae corda funditus penetrant, Dulcisonis modulis remulcent. In Te resurgent Iarga pii manus Ioannis Hatni et munificentia. Arbor velut ditabis omnes Fructibus — ast spoliatus Ipse! In Te resurgent Pontifi cum simul Doctrina victrix ac sapientia; Queis iura fendis sacrosancta, Servitio subigis rebelles. In Te resurgent sollicitus Patrum Amor, potestas undique fortium. Qui subditos tegis, luposque Pellis amore gregis, feroces. In Te resurget zetus Apostoli Primi Hungarorum frugibús aureis, Sublime Adalberti Patroni Ingenium dabitur Clienti. Descendet in Te coelica caritas; Ardore flagrans insatiabili Urgeris et- Christi redemptös Sanguine, inille modis iuvandi. Spe frefus ampla Prgesulis inclyti, Szabrta,riensi$ .pjausihus editis Grex Te pius, doctusque clerus Jubilat ac merítő celebrat. Sicut dóiét nunc urbs Colocensium Discessum amati moesta nimis viri: Gaudet magis Szatmariensis Laeta tui venientis ore. „Io triumphi“ clamat Episcopo, „Io triumphos“ undique iam sonat. Festiva defert vota Celso, Magnanimo Tibi gratulatur! Salve tuorum Pastor amabilis, Cinctus corona Praesulea Pater! Salveto Pontifex benignis Sideribus, Venerande, missus. Sis grata semper victima 'Numini, Sis dux viarum per mare, Navita ! . Fulgensque mundi lux terendis Iustitiae semitis praeibis! Sero redibis plenus honoribus Ad astra, onustus promeritis, ovans. Pastor gregi maneto carus, Vive tuosque vide beatos! Szatmarini, 9. Nov. 1905. Julius Hörl S. J.
