Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-10-18 / 43. szám
2 H E TI SZEMLE“ í43 ik szám.) A közgyűlés dr. Falussy Árpád indítványára első sorban a 60-as bizottság jelen- lótésót vette tárgyalás alá. Ezt megelőzőleg azonban Adler dr. interpellácziót imézett az alispánhoz, hogy október 6-án miért nem volt a megyeházán gyászlobogó. — Az alispán a mulasztást tévedésnek tartja és Ígéri, hogy jövőre a nemzet gyászünnepén a fekete lobogót kitüzeti. — Luby Géza indítványt terjesztett elő, hogy a uemzeti ellenállás kérdésében a vármegye az augusztus 3. és szeptember 7-iki azon határozatát, mely szerint az országgyülésileg meg nem szavazott adók behajtását, illetve az önként befizetendő adónak beszállítását eltiltja és az alispánt valamint a közigazgatás összes hatóságait az erre vonatkozó kormányrendeletek végrehajtásától eltiltja — egyhangúlag elfogadták és fentartják. Egyhangú határozattal eltiltottották a vámügye tisztviselőit attól is, hogy a nemzeti ellenállás ügyeben a belügyminiszter utasítása szerint az alispán rendeletéit végrehajtsák. Yetzák Ede dr. a politikai helyzetet tárta fel, a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel kimondotta, hogy a koaláczió vezéreinek hazafias küzdelme iránt a vármegye törvényhatósága bizalommal viselteik. Do- mahidy István, a megyei szabadelvű párt ve- zérembere állott fel szólásra s kifejtette, ő mindig a békés kibontakozásnak volt hive és erős hite volt abban, hogy a hatalom a magyar alkotmányosságot re>pektálja. Az újabb események azonban nemcsak aggodalmat, de megbotránkozást kellettek lelkében azon eljárás után, amelylyel a koronázott ki rály a magyar nemzet vezéreit szeptember 23. án fogadta. Ezért indítványára a közgyűlés viharos tetszés mellett megbotránkozásának ad kifejezést a szeptember 23-iki királyi fogadtatáson történtek feleit és elitéli azoknak az eljárását, akik a felségnek az egész nemzet önérzetét sértő fogadtatást ta nácsolták. Falussy Árpád dr. beszédében a parlament folytonos elnapolásának jogtalanságát emeli ki és ezért a Domahidy indítványát kiegészíti akként, hoyy a közgyűlés a parlament folytonos elnapolását törvénytelennek és az országra nézve karosnak tartja és ezen határozatot juttassa az országgyűlés elé azon kéréssel, hogy az országgyűlés jogtalan elnapolása és így a nemzeti munka törvénytelen megakasziása ellen a felséghez feliratot intézzen. Az indítványt egyhangúlag elfogadta a közgyűlés. A 60-as bizottság az alispán felfüggesztése iránt tett indítványában felhívja az alispánt, hogy a jövőben a közgyűlés hatá rozatahoz alkalmazkodjék, és a kormánynak a nemzeti elleuallas kérdésében kiadandó rendeletéit végrehajtás előtt terjeszsze a ha- vonkint összehívandó közgyűlés elé. Nayy László alispán kijelenti, hogy a törvényhatóság határozatait respektálni fogja, meri őt erre esküje is kötelezi, és igóri, hogy a tör vényes térről eltérni nem fog. Minthogy azonban a megye közönségének hazafias es függetlenebb elemei az alispán Ígéretében nem bíznak, mert arról győződ ek meg, hogy az alispán Kristófig belügyminiszternek mindenben hü eszköze, ennélfogva az alispán felfüggesztését a varmegye mar a nemze.tj ellenállás sikeres működésének érdekében is szükségesnek tartja, mert az alispán és érdektársai minden cselekményükkel a nem zeli ellenállás megszüntetésére törekednek — Pap Béla, Szabó Bertalan, Böszörményi Emi) és Károlyi István gróf, a törvényekre hivat kozva pártolják a 60 as bizottság indítványát- — Kende Zsigmond hasonlóképen nyilatkozik és kijelenti, hogy a törvénytelen kormány cselekménye őt is megbotránkoztatja és ő is hozzájárul a nemzeti küzdelemhez és a 60 as bizottság indítványához, sőt ebbeli őszinteségét azzal is megerősíti, hogy a szabadelvű pártból kilépett, de arra kéri a vármegye közgyűlését,hogy a 17 év óta működő alispán Ígéretét honorolják azzal, hogy ne függeszszék fel.— Szavazás alá kerülvén a dolog, a közgyűlés 119 szavazattal 112 szavazat ellenében a felfüggesztést mellőzteTárgyaltatott Kemény Alajos pónzügy- igazgatónak a csengert járásban az adók behajtása iránt tett törvénytelen rendelete is» amelyért a pézügyigazgatónak felelősségre vo’ nása elhatároztatott. Betyár esték. Nem akarnék szájkosarat kötni senki szájára, sem békóba tenni a lábait.. Szóljon és menjen kedve szerint mindenki — a ki tud. De a ki Istentől nyert testi és lelki létének előnyeivel élni nem tud azok rendeltetése szerint; akinek nyelve embert, botránkoztat és lábai a posványbán gázlódnak ; a ki feledi, hogy ő benne lélek van ; aki a Szentlélek templomát, tehát önmagát becsteleniti meg szenvedélyeinek zabolátlan undokságá- val ; aki Istentől kapott, földi életével isten- tentelenül sáfárkodik : az megérdemli, h«gy kényszerítve is a jóra szoktassák ; szükségből lekössék az erényhez és egyben felemeljék szemeit az ég felé; hassanak reá úgy, mint ferde hajtású növényre, melyet karóhoz kötve késztetnek egyenes növésre. Ám, hisz önmagában kiki értheti az okot, miért kell egy élni nem tudó embert éleire nevelni. Még a gyönge értelmű is megérzi, hogy valamely ür, hiáuy van ott, hol méltatlan, istentelen dolgot kénytelen látni. Ráutalok tehát egyenesen élni nem tudó élőkre, az űrre, a hiányra. * Az iskolából kikerült fiatalság, ez a féltett kincs az, mely az én Ítéletem szerint ma tűrhetetlen szellemi tétlenségben, lelki elhagyatottságban és erkölcsi züllésben serdül fel férfiúvá. Isten mentsen, hogy mindennüt egyaránt roszak lennének a fiuk—lányok. Nem akarnám hinni. De amerre én tapasztalatokat szerezhettem, ott még mindenütt sivárságot, hitványságot, sőt gazembersóget, betyárságot észleltem többó-kevésbbé. íme: fiuk-lányok az est beállta után is jóval „elspaciroznak“ a falu utczáin le, fel, dalolva illetlen sivitással és lopva palástolt szemérmetlen viselettel, beszéddel. Van eset, hogy egy-egy célzatos kődobás, virtusból egy-egy gyalázatos megjegyzés repül az utón járó ember felé. És immár kimondom — fordul elő eset, hogy illetlen tett kitérésre vagy visszafordulásra kényszeríti a tiszteséges embert. Másrészt véres verekedések, virág, gyümölcslopások gyakori esetek. A fiuk a padlásról, magtárból tiltott utón életet hordanak el örökös zálogba, kogy pénzre tegyenek szert szivarra, pipára, pálinkára. A lányoknak ebből jut csecsebecsékre. Fölösleges bővebben szólnom arról, mily feslettségre vezet, ha mindkét nembeli fiatal ság a sötét estén együtt társalog, rakoncat- lankodik. Ép oly betyárkodás történik akár beszédben, akár tettben, ha külön-külöti seregben tanyáznak. Hanem föltétlenül egyaránt gyászos következményekkel jár, akár együtt, akár külön vannak. Szóljak-e továbbá a téli fonóházakról, kendertaposásról, farsangi bolondságokról, nyáron erdőbe, vagy szőlőbe való kirándulásokról stb, Gondoljuk meg, bogy 365 nap van egy évben, megannyi alkalom mindenféle ba- tyárságra. Nézzük meg nappal azt az ifjúságot. Tud-e illedelmesen köszönni, beszélni, járni, tud e egészségesen gondolkozni, lelkesülni a jóért; van-e korához képest elég ismerete, érdeklődése a komoly dolgog iránt; tud-e a templomban illően viselkedni? Birja-e a munkál? 1- Én minden tettében, két szeméből kiolvasom a kamasz vér fajtalan meg nem fékezett hajlamait, az álmatlanságot, tunyaságot, testi szellemi restséget., sőt sokszor bárgyuságot, esetlenséget, avagy megrögzött kevélykedesi, fenhájázást, másrészt, szelebur- diságot, kérkedést, vagy ostobaságot. S minthogy a bij általános, az érdekelt helyről jövő ítéletet az lenyomja. Vagyis nem tűnik fel a baj, a hiba olyannak, mint a milyen valójában. Ismerek egy vincellért. Naponkint sok munkással dolgoztat több uraságnál. De a maga falujából, sőt a szomszédságból sem fogad napszámost a fiatalság köréből, mert nem bírja a szőlőmunkát. Almosak, lusták, emellett parancsszót, el nem fogadnak, sőt feleselnek munkaadójukkal. Sok egyóbhiba van még igen sok. De — keserű ugyan — izelitőül legyen ez elég. Hangoztatni kiváltom, hogy tapasztalataimból merítettem az összes mondottakat. Midőn ezeket elmondtam, célom az volt, hogy a szülőkéi figyelmeztessem és felkérjem, vesseneK jobban ügyet gyermekeikre. A lányokat házias nevelésben részesítsék. Legyen otthon a helye kivált este. A fiukat lássák el olvasmáanyal, foglalkozással és ha kell, megmásíthatatlan parancscsal. Mert a szülők nem látják a házon kívül gyermeküket. A gyermek pedig azt keresi épen. És ez már gyanús. Sőt valóban rósz következményű, amint fentebb láttuk. * íme a seb, mely gyógyír nélkül nemzeti veszedelemmé leeDd, ha elfajul ; mely sirba viszi a köz- és egyéni erkölcsösséget; romlásba dönti a társadalmat, a hazát. Mert e baj a jövőnek gyökerét bántja, azét a jövendőét, melyre lerakjuk nemzetünk, hazánk, hitünk, becsületünk, mindenünknek a sorsát. Ily előzmények mellett kétkedve tűnődöm : ha éltünk a férfi, kor delelőjón túl hanyatlani kezd, ha bezárul a földi lét ajtaja: lesz-e, ki átvegye a nemzet-fentartó munka harcát. Hazám ifjúsága: „lesz-e gyümölcs a fán ?“ Tubulteleky K I R E K. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel felkérjük előfizetési hátralékaik |beküldésére és előfizetésük megújítására. A szatmári püspökség. Pár héttel ezelőtt bejárta a fővárosi és vidéki sajtót, hogy Ő felsége öt püspököt nevezett ki, közöttük a szatmári püspöki székre Máyer Béla v. püspököt, a kalocsai egyházmegye kanonokját. Egyik-másik fővárosi lap akkor megezáfolia e h reket. Mi utána járván a
