Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-20 / 39. szám

2

HETI S Z E M L E" (39 szám.)

eszközökkel akarja megvívni azt a nagy har- czot, melynek immár második stádiumához jutottunk. Annál meglepőbb most, hogy a törvényhatóságok derüre-borura követik el a törvénytelenségeket, melyek kapcsán a saját tisztviselőiket állítják olyan alternativa elé, hogy akár igy cselekszenek, akár amúgy,— mindenkópen elcsapják őket. Ebből azt kell következtetni, hogy a koalíció a törvényhatóságok eljárását nem helyesli, sőt elítéli, mert ha helyeselné, a nagyközönségben felébresztené maga iránta gyanút, hogyha majd kormányra jut, jóllehet fogós körülmények közt is, képes lesz törvényellenes cselekedetekre ragadtatni magát. Az ilyen gyanúnak pépig még az árnyékát is kerülni kell, mert akkor veszve van minden, mihelyt a közhangulatba ilyenféle meggyőződés szivárog át.

Minden törvénytisztelő ember méltán elvárhatja a koolácziótól, miszerint a törvényhatóságoknál hasson oda, hogy törvénytelen cselekedeteikkel ne rontsák a koaláczió prestizsét, mely bevallottan csakis a törvényes utón akar haladni. Éppen azért a legjobb akarattal hívjuk fel a jóléti bizottság figyelmét, óvja meg a törvényhatóságokat a a törvénytelen lépésektől, az adott esetben pedig legyen azon, mentse meg tisztviselőit, nehogy törvénybe ütköző cselekményt le- legyenek' kénytelenek elkövetni, mely mig egyrészt saját lelkiismeretűkkel is ellenkezik, másrészt kiteszi őket annak, hogy a kormányhatalom megfosztja állásuktól.

Gyors és sürgős intézkedés szükséges. Szerintünk az volna a legsimább eljárás, ha szemet hunyna a törvényhatóság az augusz- tusbao hozott határozata előtt, amely különben is törvénytelen s igy eo ipso semmis, és megengedné tisztviselőinek, hogy az azóta begyült pénzeket szállítsák be az állampénztárba, ami különben sem lehet sokkal több mint, hogy a kormány részére egy kisebbszerü buesubankett költségei kikerülhetnének belőle. A jövő havi közgyűlésen pedig tiltsa meg, hogy a tisztviselői állami pénzeket ne kezeljenek, mignem az alkmá- nyos élet helyreáll,

Ez a kötelesség első sorban a jóléti bizottságra hárul, mert ha ő intézkedik, nem lesz semmi baj a közgyűlésen. Intézkedjék is minél gyorsabban, mert ardet jam Uka- legon, — a pénzügyigazgatóság körrendeletével megkezdődött a zaklatás, melyet nyomon fog követni a fegyelmi vizsgálat és a felfüggesztés.

A tűzoltóság újjászervezése.

Csak nemrég szólottunk hozzá ehhez a kérdéshez ama tervezet alapján, melyet a kiküldött bizottság némi változtatással elfogadott. A „Rendőri Lapok“ megjegyzéseink minden pontjára reflektált, jgy kénytelenek vagyunk az ügy érdekéből a már ujjádol- gozott tervezetet ismét megbeszélés tárgyává tenni annyival inkább, mert a jövő havi közgyűlésen eldöntésre kerül.

Mi a tervezetet szűkkeblűnek mondottuk, mert a tűzoltók számát ötről csak tízre emeli, holott mi ezt a számot nem tartottuk megfelelőnek. Erre azt válaszolja a Rendőri Lapok, hogy 10 embernél több luxusadó volna a közönségen, mert vele 2 fecskendőt kitünően el lehet látni, két fecskendő pedig 10—15 perez alatt lokalizálja a legnagyobb mérvű tüzet is, ha pedig a tűzhöz szélorkán szegődik, 30 embernek annyi a haszna, mint tizek. Mi bátrak vagyunk mindakét

állítást tagadni. Láttunk mi kisebb méretű tüzet is Szatmárou és azt is láttuk, hogy a tűzoltók tehetetlenül állottak vele szemben. Itt, volt tavaly például a Honvéd-utczai tűz, pedig akkor nem dühöngött orkánszerü szélvihar, csak akkora szél fújt, amilyen leg gyakrabban szokott előfordulni. Az önkéntes tűzoltók is ott voltak, sőt kivonult a katonaság is segítségnek, még sem tudlak boldogulni. Mi ennek okát abban képzeljük, hogy miként a tervezel késziiői maguk is bevallották, az önkéntesek nem nyújtanak valódi segítséget, á katonaság szintén nem volt begyakorolva, igy csak arra a pár fizetéses tűzoltóra nehezedett a dolgok súlya, kiket másnap ott láttunk kimerülve mozdulatlanul feküdni az őrtanyán, még ha szó lőtt hozzájok az ember, sem válaszoltak, sőt volt, amelyik a szemét sem birta felnyitni. Mi azt hiszszük, hogy csak egy akkora tűzzel is és olyan szól mellett 2 fecskendő nem fog megbirkózni. Ilyen esetben igen gyakran megtöriónik, hogy egy pár sorbsn levő ház kimarad és a harmadik vagy negyedik gyűl meg, mit csinálnak akkor, ha az a két fecskendő magához a tüztengerhez is szükséges azzal a 10 tűzoltóval és nincs, aki segítségére menjen az újabban kigyult háznak, mig ha van megfelelő munkaerő, oda is siethet segítség. Kellő erő hiányában pedig a közbeeső házakat is sok esetben kénytelenek lesznek odadobni a pusztulásnak, sőt a vész a kapott uj telepen terjedni fog előre. És megjegyezzük, hogy egy olyan intézmény fejlesztése alkalmával nem a legjobb esetet, de a legroszab- bai kell zsinórmértékül venni. Mi épen ezért soha sem tartjuk luxusadónak azt, ami a tüzoltóintézmóny fejlesztésére fordittatik. És kérdezzük a Rendőri Lapokiöl és a tisztelt bizottságtól, vájjon luxusos kedélyhangu- latban vannak azok a Szatmárnál kisebb városok, melyek erőtejesebb tüzoltószervezettél bírnak. Bizonyára nem, hanem belátták, hogy ettől az intézménytől a polgárság vagyonbiztonsága függ, melynek fentartására fordított összeg már megtérült, ha csak egyetlenegy esetben megmentették néhány ember vagyonát az elpusztulástól. Szégyendolognak tartjuk azt állítani, amit a Rmdóri Lapok mond, hogy Szatmár városa nem képes 30 szervezett tűzoltót a megfelelő eszközökkel ellátva fentartani. Dehogy nem. Van itt sok embernél rengeteg pénz, csak a megfelelő adózási kulcsot kell megtalálni, mely által hogyha már önként nem akarnak erre a jó czélra áldozni — a zsebükhöz le hessen férni azoknak a pénztőzséreknek, kik százezrek felett rendelkeznek, évi bevételük is megüti a 20—40 ezer forintot.

Ámde mi magát a tervezetet is helytelennek, igy igazságtalannak mondottuk, azt tartjuk felőle az átdolgozás után is. A tervezet szobák és személyi járulékok után veti ki a tűzoltóság fentartásához szükséges ösz- szeget. Vegyük elő az elsőt. Az első kerületben, tehát ott ahol a paloták vannak, s természetesen lulaldonosaik dúsgazdagok, szerény 1 kor. 50 fillér van egy szobára kivetve, a negyedik kerületnek pedig apró szobácskái és ahol a telektulajdonosok többnyire maguk is adósággal küzdenek, hiszen csaknem minden kapun látjuk kiírva : „Ez a ház eladó,“- tehát ezeknek szobáira fél- annyi, vagyis 75 fillér. Szembeszökő itt az aránytalanság, akár magukat a szobákat tekintsük, akár tulajdonosaik erszényét vegyük figyelembe. Felhozhatják talán ellenvetésül némelyek, kogy azokban a palotákban 40- 50 szoba is van, tehát az illető nagyur 50

szoba után van megróva, holott kijebb eső városrészekben legfeljebb 3—5 szobát találhatunk. Hát tessék meghinni, hogy a szegény telektulajdonosnak nehezebb megfizetni az ő 2—3 szobája után a 75 filléreket, mint a paloták gazdáinak a quadrupláját is. Itt azonhan meg kell jegyeznünk, hogy a 75 fillért ott sem tartjuk magasnak, de ehhez viszonyítva szerfelett kicsinyeljük az 1 kor. 50 filléreket. És pedig miért V . . Aki palotát képes fentartani 40—50 szobával a pi- acz közepén annak belőle rengeteg jövedelme van, vájjon képzeli e tisztelt bizottság, hogy egy szobát kétszerannyi árért ki lehet venni a piac közepén fekvő emeletes házakban, mint amennyiért a IV. negyedben kiadják. Hiszen emitt egy egész telket is kiadnak 120—150 forintért, mig a piaczi emeletes házakban, azért az összegért egy szobát sem lehet kivenni. Itt a rengeteg aránytalanság, és a nagy különbözet a bevételekben, mert ha a paloták termeit megadóztatják, a 75 filléreknek csak a triplájával, mindjárt készen az az öszszeg legalább kis igazítással, amely 30 tűzoltó ellátására szükséges. És tessék meggyőződve lenni, hogy az a nagyur még csak szót sem emelne érette, mert belátja, hogy neki egy szoba után is van annyi jövedelme mint a külső kerületben egy egész telek után, de másrészt az erszényéhez is viszonyítva a mi az neki,|ha kétszer annyit fizetne is, mint amennyi a jelenlegi kulcs szerint elő van irányozva. Mi meg vagyunk győződve, hogy azoknak a nagyuraknak mindegyike van olyan gentlemann, hogy csak egy kérő szóra is kivenné zsebéből azt az összeget, ha azt mondják neki, hogy ennek a nemes intézménynek fejlesztésére szükséges, mely hivatva van egy esetleges veszély idején idején az ő palotáját is megmenteni. A boltokra nézve ugyanez a felfogásunk, mert az I. kerületben 2 korona van kivetve a IVben egy korona. Csak nem képz.eli a t. bizottság, hogy egy piaczi boltért csak 2 szer anuyi bérörsszeget fizetnek, mint a IV. kerület boltjaiért és hipo- théka sem csak kétszer annyi van benne, mely egy tüzvezedelem esetén eléghet.

A személyi járulékoknál szintén szembeszökő az aránytalanság. Eltekintve attól, hogy mi az iparos és kereskedősegédeket szocziálisztikus szempontból szeretnők felmenteni, de miután a tervezet szerint meg vannak adóztatva, épen őket vesszük alapul. Egy iparos segédre ki van vetve egy korona, egy olyan egyénre akinek 2400 koronán felül van a fizetése, tekintet nélkül arra, hogy meddig terjed, csak 6 korona, ügyvédek, mérnökök, orvosokra csak 8 korona. Az iparos segédek között igen sok van, kiknek havi Jövedelme alig üti meg a 20 koronát koszt nélkül, no ezekre nézve mindjárt evidens, hogy ez az összeg fentartásukra sem elegendő, tényleg vannak olyanok is, akik 60—80 koronát keresnek havonta. Hát ebből szegényesen meg lehet élni, de nemcsak élelemre, hanem ruházatra is kell. És már ez a kétféle fizetéssel bíró egyén is egy kalap alá van véve, mindenik egy koronát fizet. És hat koronát fizetnek azok, kiknek a fizetésök 2400 koronán felül van. Látszólag létezik valamelyes arány a jobb java- dalmazásu iparos segédek és a 2400 korona bevétellel biró egyének között, de ez csak látszólagos, mert annak a segédnek a keresménye elmegy az élete fentartására, mig itt már felesleg is maradhat, maradni is kell. Ehhez hozzávesszük, hogy 2400 koronán felül nincsen census, pedig vannak egyének