Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-06 / 37. szám
XIV. évfolyam Szatmár, 1905. szeptember 6 37-ik szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre--------— — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműlparosoknak egy évre 4 korona Eyyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOKY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁN Y-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sa.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. vy V 1 íi|> megjelenik minden szerdán. A tűzoltóság szervezése. Ennek az intézménynek fejlesztése elsőrendű szükségletet képez városunkban. Szinte a komikummal határos, hogy egy ilyen nagy- kiterjedésű városnak öl tűzoltója van, s felszerelésük is oly fogyatékos, hogy a legszerényebb igényeket sem képes kielégíteni. Ez a körülmény indította a tanácsot arra, hogy egy tervezetet dolgoztasson ki, melynek életbeléptetésével tűzoltói intézményünk uj alapra volna fektetendő. A tervezet elkészült, sőt már felül is bírálta az erre kiküldött adhoc bizottság. A telektulajdonosokra kivetett hozzájárulási kulcs módosításával elfogadta. Mi azonban közérdekből s éppen az ügy iránt való szerétéiből szükségesnek látjuk a kérdéshez hozzászólani, mielőtt a törvényhatóság erre vonatkozó szabályrendeletét megalkotná. Mi a tervezetet szűkkeblűnek,a hozzájárulási kulcsot igazságtalannak, magát az újjászervezés formáját absurdutnnak, kivihetetlennek látjuk. Szűkkeblű a tervezet azért, mert a tűzoltók számát ötről csak tízre emeli. Igaz, hogy ez mégegy- szer akkora mennyiség, mint az előbbi, de ebben az alakjában is annyira silány, hogy mintegy szégyendolog vele a nagyközönség elé hozakodni. Akárhány kisebb város van, amelyik túltesz ezen a számon. Tiz legény nem menti meg Szatmár városát, ha csakugyan veszedelem van. Igaz, hogy önkéntes tűzoltók is vannak, ezeanek a száma az uj rend életbeléptetésével legalább papiroson megtöbbszöröződik, ámde az önkéntesekről maguk a tervezet készítői is azt mondják, hogy közülök csak nagyon kevesen nyújtanak valódi segítséget, mivel nem állandóak, igy ismereteik fogyatékosak. Szatmár városától kitelnék, hogy legalább 25 30 tűzoltót állítson a közönség vagyonának védelmezésére és ez a szám talán úgy volna legkönyebben, nagyobb anyagi áldozatok kikerülésével elérhető, ha az utczaseprők- nek megfelelő magasabb fizetést adnának, akik aztán kötelesek lesznek rendes tűzoltói szolgálatot teljesíteni. Magasabb fizetés fejében lehet lesz erre a mesterségre kapni nem elaggott öregeket, hanem arra- való erőteljes fiatal embereket. A hozzájárulási kulcsot igazságtalannak találjuk. A tervezet a város lakosait telkek és személyek után akarja megadóztatni. A bizottság a telektulajdonosokra nézve azt a változtatást tette, hogy ne a házak, hanem a szobák száma után vettessék ki az adó. Ki fogja azt helyesnek találni, hogy a Szentvérben, vagy Gyehennában lévő rongyos viskók szobái olyan megadóztatásban részesüljenek, mint a piaczi paloták termei ? . . A személyes megadóztatás kulcsát sem tartjuk helyesnek. Köz-és magán tisztviselők, tanárok fizetésénél pl. a 3000 koronát kellene alapul venni s ezek fizethetnének pl. 5 koronát, a,kiknek fizetése 3000 koronát meghaladja, megróhatok volnának annak az összegnek háromszorosával, mert akinek a megélhetéssel keli küzdeni, arra rona,al nagyobb teher 5 ko- sokk mint pl. 15 annak, akinek 2—3 ezer korona feleslege marad. Ügyvédek, mérnökök, orvosoknál keveseljük a 6 koronát, ők annak a dupláját bátran megadhatják. A nagykereskedők, nagy vengéglő sök az előirányzott 5—10 koronának legalább is kétszeresével volnának megrovandók. Ellenben az iparos és kereskedősegédeket teljesen ki kellene hagyni a számításból, mert ők csekély, pár forint fizetésükből adózni nem képesek és ha megtagadnák a szolgáltatást, nem is lehet rajtok bevenni. A szavatolást a gazda nem vállalhatja el, ha egyszer az illető alkalmazott nem egyezik bele. A tervezetnek ez a pontja rendkívüli elégedetlenséget fog kelteni, és igen alkalmas lesz arra, hogy a szociá- listák szarvait növelje. Ki vi hete11 en ne k, absurdum na k látjuk az újjászervezés formáját, mert a tervezet tűzoltói szolgálatra akarja kényszeríteni a városnak minden 18 éves lakosát, aki adót fizetni nem akar vagy nem tud. Tehát a tűzoltóság tagjait a proletári- átus soraiból kívánja szedni. No ebben már nincsen köszönet. Ez az osztály, ha el is megy a tűzhöz, nem azért fog odamenni, hogy segítsen, hanem majd abban sántikál, hogy és miképpen lophasson valamit. íSőt talán még azon lesznek, hogy terjedjen a vész, mert igy több idejük vau a zavarosban halászni. De ettől eltekintve ez az osztály még arra sem lesz rászorítható, hogy megjelenjék a tiizoltógyakorlatokon. Eaúia nem fognak menni, mit tesz velők a városi hatóság? . . Az ilyenért elzáratni nem lehet, pénzzel nem büntetheti, mert nem tudja rajta bevenni. Még az iparos és kereskedősegédek sem kényszeríthetők arra, hogy gyakorlatozzanak, hiszen azok egész héten nap.hosszant dolgoznak, csupán az egy vasárnap délutánjok szabad, s ha ezt is feláldozzák, mi idejük jut szórakozásra. Aztán kiüt, tesszük fel,egytüz- veszedelem. A boltok tele vannak vevőkkel, vájjon képzelhető-e, hogy az a kereskedősegéd ott hagyhatja az üzletet, hogy menjen tüzet oltani. Meglesz tehát a tűzoltólétszám a papiroson, amelynek a tűzoltóság semmi gyakorlati hasznát nem fogja venni. Szerintünk ez az ügy csakúgy oldható meg helyesen, ha a fizetéses városi tűzoltók számát legalább 25-30-ra emelik, s legczélszerübben lehetne, amiként említettük, az ut- czaseprők besorozásával. Önkéntes jöjjön amennyi akar, de csakis az, aki akar, mert akit kötéllel kell fogni, abból úgy sein válik soha sem tűzoltó. Szükségesnek tartottuk ezeket elmondani, hogy az intéző körök elmélkedjenek a kérdés felett és ha már belefogott a városi hatóság, teremtsen olyan tüzoltószervezetet, amely legalább félig-meddig kielégíti eme nagykiterjedésü város igényét. iHeg'nyitó beszéd, tartotta dr. szentgyörgyi Jordán Károly sza- niszlói apát-plébános, a kath. tanítók Országos Bizottságának elnöke a bizottság aug. 26-án tartott ülésén. Tekintetes Or.-zigos bizottság! Mélyen tisztelt Uraim! Elnémult az a kenetteljes ajak, melynek minden szava, kihűlt az a meleg szív, melynek minden dobbanása, kialudt az a lángelme, melynek minden gondolata az önöké volt elsősorban, mélyen tisztelt Uraim ! Intett az Ur, és Sieinberger Ferenc, az Országos Bizotság érdemdús elnöke, akinek áldoH emlékét nemcsak mi, de meg vagyok győződve, a magyar keresztény nevelóstör- történeletn is hálás kegyelettel fogja megőrizni az u ókor számára, vissza adta nemes lelkét teremtőjének, elköltözött az örökkévalóság honába! Elköltözött ahhoz, aki immár az ő nagy jutalma, az Ur Jézus