Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-08-16 / 34. szám
1 XIV. évfolyam. Szatmár, 1905. augusztus 16. 34-ik szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Eeyes szám ára 20 fillér. Paktálások. Folyik a munka minden oldalról, hooy a nemzeti ellenállást miképen lehetne letörni. Maszlagnak odavetették az általános szavazati jog behozatalát, abban a hiszemben, hogy ezen összekapnak a koalicziós pártok, s széthullanak az egyesült erők. Fel van uszítva a nemzetközi szociáldemokrata párt, hogy lármázza fej> az utczákat, s ő keltsen hangulatot a kormány akoziója mellett. Most azt olvassuk a fővárosi lapokban, hogy 0 felsége születésnapja alkalmából amnestiát kapnak a politikai bűnösök. Haladnak tehát a megkezdett utón. Kik azok a politikai bűnösök? A proletár had, kik királysértés és más ehhez hasonló czimeken leltek elitélve. Ama sep- redékei tehát a társadalomnak, kik a törvényes rend felforgatására, a nemzetközi munkás forradalom megteremtésére használták fel szájukat és pennájukat, mígnem a büntető igazságszolgáltatás rájok nem tette a kezét. Most ezek az alakok ismét a szabad levegőre kerülnek, mert a Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. szociáldemokrata párt a kormány szolgálatába szegődött. Megindul tehát a hajsza az utczákon és szeny- nyes sajtójukban a koaliczió ellen, hogy fellármázzák a békés munkás- osztályt, mintha az egyesült ellenzéki pártok állanának útjában az ő régi vágyaik teljesülésének. Hogy kik az úgynevezett szociáldemokrata párt vezetői, azt az országban mindenki tudja, hazátlan zsidósuhanczok, akiknek korántsem fáj a fejők attól, hogy a munkás nép érdekeinek legyenek szószólói, hanem üzleti szempontból nagyon jól jövedelmezőnek bizonyult ez a czégér, meghúzódnak tehát alatta, mig maga a nép fel nem ismeri őket és sújtó ítéletével el nem porolja érdemük szerint. Aknamunkájok azonban már csak itt ott, a tudatlanabb elemnél talál talajra. A józan magyar nép nem ül fel nekik, Kgfellebb megmosolyogja mondókáikat, s megve téssel fordul el attól a szennytől, mely körűkből kiárad. Ettől az akcziótól tehát vajmi keveset lehet a koali cziónak tartani, sőt még jobban meg- ' erősiti a nemzet egységét, midőn látjuk, hogy a legpiszkosabb fegyvert viszi a kormány harczba, és szegzi szembe a nemzet jogaiért és alkotmányáért küzdő hazafiak megbonthatatlan falanxának. A második jelenség a nemzetiségek bolygatása. Ok kritikus időben mindig ellenségei voltak a magyarnak, nem gondolva meg, hogy ennek a fajnak bukásával rájok is ugyanazt a vizeslepedőt teríti majd az osztrák jutalom gyanánt, mely nekünk büntetésből jutna ki. Igaz, ők a maguk javát soha sem értették meg, nem tudták felfogni teljesen. Hiszen maga a nép nyugodt, de izgatói részint vak szenvedélvtől vezetve, részint megvesztegettetve mindent elkövetnek, hogy a népben is felkorbácsolják azt az engesztelhetetlen gyűlöletet, melylyel az ő szivük van eltelve a magyarság iránt. Íme tehát a proletárok és a nemzetiségek vannak ráuszítva nemzeti kívánalmainkra. Régi nóta ez, de AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. kalian harmóniával löhik el az erdőt. így nézett ki az erdő e néma csöndben és én gondtalanul járva, gyönyörködtem a természet. ezen fönséges szépségében. De ime ! hirtelen támadt viharunk rázása zavarta meg mesés élvezetemet, csak azért, hogy megélénkítse e magánosságot, tovarázza a lebegő testeket, hogy Összezilálja a fehér, zöld és rózsaszínű tárgyakat, hogy összezavarjon minden szint; egyesítsen minden zajt: egyszóval, hogy e rengetegnek mélyéből oly csodás jeleneteket hozzon föl, amelyeket csak élvezni és szemlélni lehet, de leírni nem! Oly erővel dühöngött a vihar, hogy kénytelen voltam az erdő szóién levő kis házikó lakóinál magamnak szállást kérni. * * * * Homályos gyertyafény volt vezetőm. Szerencsében elértem a kis lakóházat. A szülőkön kívül még négy tagból állott e jámbor, istenfélő család. Valóban küzdelem volt számukra az élet ; de talán e küzdelem árán szeretetóhez, mert istenLevéf Janó barátomnak. — Újlaki — Ha majd felénk visz el utad, fiam, S betérni hozzánk te mégis rest leszesz, Ix’ok reád oly görbe verset én, Hogy a nyakad szegi majd néked ez. Mert oly darab közös kenyér után Elvárhatom, hogy nem felejthetel ! Annyi közös nyomor, vigseg nyomán Marad tied s enyém a volt kebel. Eljösz ? Meglásd pohárjaink között Mily édes lesz a közös régi múlt, Amelyet ha kellett deríteni Egyikünk a másikunktól tanult. . . Emlókszel-é ködös szüretünkre . . . ? Még érzem a piskóta illalát A méla, zajtalalan sétán, midőn Köpenyt ,fázom"-ra pinceillat ád. Tiltott gyümölcs (de ártatlan) be jó Is volt, ha néha rákapiánk ! Nedű, gyümölcs ! névnapokon pedig Diótorta, meg a jó „drága” fánk! Komoly percek között pedig mennyi Sok jó tanács beszéd, vigasztalás 1 ! “Örökpipa“ mellett ha „folyt“1 a perc; S mily édos volt reá a tanulás !! . . . Kinőtt a fa, amelynek sarja lett Pásztorsipunk az élet utain . . . Te ott, én it tilinkózom vele : Szűnik a kin gyógyító hangjain. A szentkeresztnek pásztorsipja ez. A hit hatalmát fennen hirdető, Honnan vigaszt remél a szívbeteg, Enyhületet a földi szenvedő. E pásztorsip mienk : tied s enyém ! Becsülni azt együtt tanulta meg Szived s szivem . ., De szól a kis harang . . Litánia . . . fiam! Isten veled!! Iiarid. A jó anya halála. Este volt. A leszálló napnak utolsó su garai kéiesen szűrődtek ál az erdő fáinak levelem, ahol minden oly nyugalmas és csendes volt. A madarak csőrének a kopogása a fenyőiörzseken, az állatok moszato- iása, amim járnák, legelésznek; a madarak édes
