Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-07-26 / 31. szám
XIV. évfolyam. Szatmár, 1905. Julius 26. 31-ik szám. ELŐFIZETÉSI ARÁK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 ,, Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szára ára 20 fillér. Az erőszak felé. Szembe van egymással állítva a nemzet és korona. Az a viszony következett be, hogy nem a minisztérium fedezi a király személyét, hanem épen az ő palástja alá me- nekszik s a király akarata van nekiszegezve a nemzet akaratának. Ez a helyzet korántsem normális és nagyon alkalmas arra, hogy egyenesen a király személye ellen éb- reszsze fel az elégületlenséget, pedig a dinasztia erősségének legfőbb érdeke, hogy a király soha se jelenjék meg abban az alakban, mintha ő gátolná a nemzeti kívánalmak teljesülését. Dehát minálunk most ez a dolog meglehetősen el van rontva, sőt napról-napra élesednek azok az ellentétek, melyek immár a közel jövőben erős megrázkódtatásokat fognak előidézni. Tudvalevő doiog, hogy a törvényhatóságok egy része nem vette tudomásul a minisztérium kor- mányralépését, azt alkotmányellenesnek jelentette ki, s tisztviselőit eltiltotta, hogy ennek a kormánynak bármi módon segédkezet nyújtsanak. Elül járt e határozat meghozatalában maga a székesfőváros, Budapest és Pest vármegye törvényhatósága is. A kormány egyideig tanácstaFelelős szerkesztő U Á T H O U Y END1Í E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ lanul állott, végre megjelent Fejér- váry „intő szózata“, mely Ível meg akarja gátolni, hogy a többi törvényhatóságok hasonló módon cselekedjenek. Ennek aligha lesz valami kevés sikere, de elmérgesedik a dolog abban az akczióban, melyet a kormány a renitens törvényhatóságok ellen indított. A napokban a belügyminiszter megsemmisítette a székesfőváros határozatát, ugyanab ban a sorsban részesült Pest vármegyéé is. Semmi kétség benne,; hogy a törvényhatóságok e megsemmitések daczára is fent fogják tartani előbbi elhatározásukat, s akkor kitört a nyílt ellenségeskedés köztük és a kormány között. Ez utóbbi ráveti magát a közigazgatási tisztviselőkre, a törvényhatóságok szintén követelik tőlük, hogy nekik engedelmeskedjenek. Beláthatatlan bonyodalmak következnek most, — a tisztviselői kar szekatúrája. Ki tudná megmondani, hány családot fosztanak majd meg exisiencziájától, holott az a tisztviselő távolról sem hibás, ha a követelt kormányrendeleteket nem hajtja végre. Igen jól fejezte ki egy ma- gasrangu közigazgatási tisztviselő, hogy ebben az állapotban mindenképen nekik fog meggyűlni a bajok. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerd Mi a felfüggesztést sehogy sem rüljük ki, mondja az illető, mert ha a törvényhatóságnak engedelmeskedünk, felfüggeszt a kormány, ha a kormánynak engedelmeskedünk, felfüggeszt a törvényhatóság. Mondani sem kell, liogv a tiszt- viselői kar túlnyomó része a törvényhatóságok álláspontjára fog helyezkedni, inert elvégre is ők nem kormányhivatalnokok, hanem a törvényhatóságok alkalmazottai, tehát első sorban nekik tartoznak engedelmességgel. AJásrészt ezt a kormányt ideiglenesnek kell tekinteniük, s ha általa felfüggesztetnének is, azonnal visszahelyezik őket hivatalaikba, sőt megfelelő kárpótlásban is részesülnek, mihelyt a minisztérium megbukott. A kenyérkérdéstől eltekintve a hazafiui kötelesség is azt parancsolja, hogy a tisztviselői kar állást foglaljon a nemzet érdekéinek védelmében. Nyilvánvaló dolog, ebben alig kételkedhetik valaki, hogy ez a küzdelem a nemzet küzdelme az osztrák zsarnokság ellen. Aki nem száll síkra, az elleneink malmára hajtja a vizet s nem méltó reá, hogy helyet foglaljon a magyar nemzet tisztviselői karában. Nem kell visszariadni a fenyegetésektől, melyek csak arra valók, Primiezián. 1905. julius 16. Rózsaszínű hajnal . . . Bűvös mosolyával Almos iöldtekénkre felkacsint a nap. Ébredő pacsirta serkentő dalaval, A virág szűz kelyhe fénylő harmatával Síép reggelt mutat. Falusi kis háznak tiszta szobájában Bekanditó 1 apfény imázót köszönt; Isten uj szolgája, liatal levita, Ma első miséje, boldogsága nap^a, Örömkönnyet önt. * * Harangoznak, — rajta! Menjünk a templomba, Telve már a szent hely 1 Szép koszorús lányok, 1 ju pap barátok Jönnek diszmenettel. Utánuk az uj pap, Boldog ki eljuthat Vele a szentélybe. Az oltárhoz ekkor A jó manuduktor Vezeti szeretve. Megcsendül az ének, Orgona kiséret; Illat, virág minden. Ujmisésnek ajkán Áhitatnak hangján Ima, ének röppen. Az ünnepi szónok Ékes beszédhez fog, Méltatja a pályát, Melyek az ujmisést Annyi gond és küzdés, De öröm is várják. Vége a beszédnek, Ünnepi misének, Jön az első áldás. Az újmisés szeme Könnyekkel van tele, Szivében szent fohász. Megáldja jő anyját, Mind meghatva látják, Örömes .'kot váltnak; Pillanatig nem pap, A szivére hallgat, Csak fia anyjának. Sorra jön most testvér, Jó barát s ki csak kér Tőle első áldást ; A jő buzgó hívok Hozzá igyekeznek, Szint’ egymást tapossák. Eltart mindez délig ............ Uj misést kiférik A szülői házhoz, Hová jó barátot, Rokont és deákot A szeretet áthoz. « * Zöld lombteli sátor, Benne asztaltábor Díszesen terítve ; A százötven vendég Elfoglalja helyét, Ebédnek ideje. Ünnepi komolyság Jellemzi toasziját Az ifjú misésnek ; Tusst húz rá a banda, Mikor abban hagyja Ezt a „szűz-beszedet “ A köszöntők árja Nem várat magára, Hangzik vagy negyedszáz; Anya, testvér, rokon, Éltetve vig ajkon Újlak, sőt Beregszász, Van ki azt állítja, Hogy a papi pálya Csak tövis s lemondás; Vigasztal a másik: Hogy az még megválik, Istennél az áldás. Tanügy és barátság, Képzelet s valóság, Fölös szám’ eszmények, Szép koszorús lánykák
