Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-21 / 26. szám
2({-ik szám. XIV. évfolyam. Szatmár, 1905. junius. *il HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: E-íy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 * ÓM „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. E.yes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő II i T H O K Y ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY 8AJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány najtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A li»p megjeleuilc minden szerdán. A nemzet gyásza. Az áldatlan politikai tusában, mely közel fél esztendeje dúl immár alkotmányunk sánczai közölt, megcsendült a halálharang szomorú hangja. Fekete lobogók bontják ki gyászos szárnyukat e hangra, s a magyar földön mélységes bánat üt tanyát. A megzavart összhanga halál árnyékába húzódik s a nemzetnek és királynak szeméből közös könyet sajtol a veszteség. A ravatalnál közös érzésben egyesül a nemzet királyával s könyet hullat a koporsóra, mely az uralkodó-ház érdemes tagját, a nemzet rajongó szeretedének bálványát, a szinmagyar föherczeg múlandó részéi takarja. Meghalt József főherceg. Halandók sorsa, melyet senki el nem kerülhet. A halál sötét angyala a halandók leghívebb barátja, gyászos látogatásai a mindennapi események közzé tartoznak s mégis megdobban szivünk, haegyet-egyet kiragadazok közül, kik akár a vérnek, kik akára szeretetnek vagy tisztelet nek kötelékével szivünkhöz nőttek. S hiába a hosszas betegség, a kínos készülődés, — a veszteség nagyságát, a gyász sötétségét, a fájdalom mélységét nem enyhítheti az sem, ha előre látjuk azt. A válságos időben fokozottabb mértékben hatott ránk az előre látott gyászeset. Igaz, hogy a kórá gyón szenvedő magyar királyi her- czeg nem vethette már latba egyéniségének súlyát s inkább remegve, mint bizakodva gondoltunk reá, de — haldokolva bár — mégis élt. Ma már csak sirhantjára rakhatjuk szeretetünk virágait, emlékét áldhatjuk, lelke üdvéért imádkozhatunk Sirhalma felett találkozik a nemzet királyával. Felzokog a honfi lélek s talán a legkeserübb könye- ket az a fájdalmas kérdés sajtolja szemünkbe, hogy miért éppen a fekete zászló az, mely alatt annyiszor kell együtt állani a nemzetnek királyával ? Miért a halotti zsolozsma az, melynek hangiánál együtt zokognak ; — a halál okozta veszteség az, mely közös érzésbe olvasztja a király és a nemzet szivét?... Az Adria partjának kies pontjáról indult el a gyászmenet s az ország fővárosában ért véget. A temetés gyászos szertartásában részt vett minden magyar szív s amint elhangzott a gyász ének, emlékké vált a magyar királyiherczegnek legendás alakja, átveszi nevét a történelem s körülövezi azt a legszebb babérral, egy nemzetnek hálájával, örök szeretetével. Azt mondják, a halottas ház a temetés után a legszomorubb Az üresség, mit az elköltözött hagy maga után, a legkinzóbb. A családtagok csak akkor tudják igazán, hogy mit vesztettek, mikor a temetésről visszatérve, a bevetett halálos ágyat megpillantják s szinte vissza kívánják még a koporsót is, amelyre leborulva legalább elsírhatták könyeiket. Mert a közös fájdalomból eredt könyek sok ellentétet mostak már el. Szorongató szívvel vesznek erőt rajtunk is a temetés utáni napok. Ha lelkünk visszatér a gyászpompából a mindennapi élet zsivajába, ha letöröltük a veszteség felett hullatott könyeket s belemerülünk ismét a megkezdett küzdelembe, aggódó lélekkel kérdjük: nem kiván- juk-e vissza mi is a koporsót, amely körül, ha fájdalomban is, de legalább egyek voltunk?.., És egyek leszünk-e ezután is ? . . . Búza Sándor dr. önmagáról. Azt hiszszük, kedves dolgot cseleksz int, ha a Heti Szemle közöusége előtt jól ismert es áldott emlékű Búza Sándor dr. liszaujlaki plébánosnak utolsó két költeményét közzé - teszszük. Menekvés . . . c. költeményét 1904. május 10 én irta a boldogult, mikor Lour desbe készült gyógyulást keresni. Borzasztó betegségének egész történetét elbeszéli néhány erős vonással. Reménysége, bizodalma, emellett lelke derültsége itt van minden sorában. Távozóban . . . c. kölieményét ezen a tavaszon irla vagy hat héttel halála elő't. Kedves incidens szolgál alkalmu) reá. Apó lóitól kérdezte, megjöttek-e a fec-kék, melyeket 8 tavaszon látott viszatérni a liszaujlaki kedves kis plébániaház eresze alá. Mondták, hogy bizony nem jöttek vissza. A maga távozását jósoló belőle. A költői véna még itt is duzzadó, a verselés, mint mind m költeményében, könnyű s természetes. Egészen megkapó, mint j-óvárog lelke a ni világi élet boldogságai u áti. Menekvés. — Mindenfelől csupán azt hallom, Nincsen menekvés, meg kell halnom, Ezt suttogják hátam megett. Testemben a halál fulánkja. Nincs orvos, aki ezt kirántja Tudása bármily nagy lehet. — Orvosaim közül az egyik Ezen közben — nem is tóm, melyik Gutaütésben meghala. Ah I ő boldog, mert mind a mellett Haláltól félni nem kellett Mert a mig élt, makk-ép vala. — Halála gyors volt és váratlan S igy olcsóságra is páratlan, Nem vett be gyógyszert ő soha. Mig én kínlódva szakadatlan, Vagyonkám mind gyágyszerre adtam, Velem a sors ily mostoha. Bajomban majd kétségbe estem, Igen sok orvost fölkerestem, Kikértem jótanácsukat, írtak reczeptet egyre-másra Mind összegyüjtóm egyrakásra Fizetve értük jó sokat. — Volt, kinek ideája támadt, Homeopátiát próbáljak, Ez olcsó és csodát mivel; Meggyógyít minden betegséget, Sőt haldoklókon is segíthet, Van reá példa ezrivel. — A patikába lót-futottam, Halál ellen gyógyszer csak ott van, Mondták az egészségesek. Tenger sok big gyógyszert lenyeltem, Pilulát még többet beszedtem, Javulást mégsem érezek. Én erre mohón nekiestem, Homeopatikást kerestem, S találtam egy öreg urat. Valami ezukros kásácskákat Rendelt nekem egy néhány százat Hogy ettől lesz tán fordulat. — AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
