Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-06-07 / 24. szám
4 „H E TI SZEM L E“ (2.4 ik szám.) <uk mi a Kölcsey-kör e muzeamát városunk kebelében akkor, midőn az ország és világszerte folyó hasonló törekvésekben jó és buzdító példát épülve látunk. Bs boldogok leszünk mi, az alapítók, ha ez a muzeum megerősödve, kifejlődve és meggazdagodva az általunk kifőzött célt méltóan szolgálva, a nemzeti életfejlődós egész vonalán munkára és haladásra fogja serkenteni polgártársainkat és a nyomukban egymást fölváltó gerenáeiókat. Boldogok leszünk, ha folyton művelődő, lendülő és erősödő nemzeti törekvésekben ez az intézmény a maga kulturmissió- jával megfelelő szerepet játszhatik. Én úgyis, mint a Kölcsey-kör alelnöke, úgyis mint pap Isten bőséges áldását kérem a kezdetek kezdetén álló, virágzásra hivatott szép intézményre és óhajtom, hogy még évezredekre terjedő fényes magyar nemzeti életnek fogadja be mind dicsőbb emlékeit, óhajtom, mindig oly lelkes magyar nép állja körül a muzemot, mint a minő körülállja ma s oly kitörő lelkesedéssel hangoztassa mindig, mint hangoztatjuk mi ma és minden időben : Éljen az egységes magyar haza, éljen az egységes magyar nemzet, éljen a király 1 * * * S most kérem a főfelügyelőség képviseletében közöttünk megjelent követeket, hogy múzeumunkat megnyitottnak nyilvánítani mékóztassanak. Alig tudott a közönség eszmélkedni a a nagyhatású beszéd elhangzása után, mi dőn dr. Fehérpataki László emelkedett szólásra, megkapóan ecsetelve ama rendeltetést, melyet a múzeumok mint kulturális tényezők elfoglalnak a müveit társadalomban. Schön- her Gyula dr. a nagybányai testvér muzeum mely- sajnos- könnyelmű tájakon igen gyakran fujdogál. Szép intéseim gyögyharmatát leveri egy tudákos fej önhitt nagysága. Mely hatása vau a- ricinusnak ? Van azonban mégis nehány virágocska énnállam. Árvácska szépen diszlik ; liliom állhatatosan velem tart; nefelejts szerényen húzódik meg az u'acska szóién; hajnalka korán kelő barátom, bár a csúnya mák is nyomában kél. Bujdosva kékeltk a kis ibolya; de legszebb virágom az illatos rózsa, szépen elrendezve elég szépnek találod e őket ? Kis kertem bizony régi liervadságát sinyli még. De kis ablakom virág-díszes. Kényeimmel öntözöm, sóhajimmal meg- megfujom, szivem forróságával melengetem és szeretve bár, mégis búval nézegetem. Oh hisz a te távollétedet hirdetik ! — Még egy hiányzik: a myrtus. Ez a tied, ugye kis — menyasszonykám ? ! Lesz, lesz — szüret után. Te adod éltem fájdalomra az enyhítő illatot és kisded virágimtól kísérve haladok a jámbor és becsületes munkás büszke öntudatával a gyomboritotta messzeségen át miglen elérem majd azt, hogy beismerés sei előttem és elismeréssel irántam segítenek a nemzet nevelésében azok is, kik gyermeket vallhatnak magukénak. Szivem pedig ott virraszt párnáidon ; ott van veled minden perez múlásában. Itt nem élet az élet. Szenvedélyek harcza folyik és minden földsalak. Eszme nincs az élete rósz sáfárjainál. És úgy vágyom ismét ~~ hozzád. Ott az él9t és munka könnyű, az eszme győz. Pa | Tnbiilteleky. egyesület üdvözletét fejezte ki. Vajay Károly dr. Szatmár város nevében válaszolt azon elismerő szavakra, melyekkel a gyűlés folyamán a várost mint benefaktort illették. Bakcsy Gergely gondosan szőtt felolvasásában vázolta a muzeum keletkezésének történetét a jelen napig A diszgyülés után a Kölcsey-kör tagjai és vendégei a múzeumba mentek s gyönyörrel szemlélték azt a szép gyűjteményt, mely már ily rövi idő alatt igen sok becses ereklyét tartalmaz. Délben fényes bankett volt a Pannóniában, melyen a legelőkelőbb közönség foglalt helyet. Pompás kedélyhangulat fűszerezte a jelenlét eme kellemes perczeit. A szellemes felköszöntők természetesen nem hiányoztak. Ezeknek sorát Kende Z-dgmond elnök nyitotta meg, ki Szatmár város társadalmáért ürített poharat. Fechtel János dr. a vendégeket, Fehérpataky László és Varjas Endre a Kölcsey kört, Kelemen Samu dr. Kende Zúgmod elnököt és dr. Fechtel János alelnököt ellette. Egy egész légió pohárköszöntő voltjjmég ezután, s már elmúlt 4 óra, mikor a közönség oszladozni kezdett, dt este ismét találkozót adott egymásnak a városi színházban. Este a színházban díszelőadást tartót ak, mely méltó befejezője volt a nap ünnepségei sorzatának. A műsor első száma Nagy Vince joghallgató szavalata volt, a ki nagy hatást kellően szavalta Szabados Ede költői gondolatokban gazdag, szép prológját. Ezután Petráss Sári, a Népszínház legfiatalabb primadonnája jelent meg a színpadon, s nehány kedves dalt fülbemászó, csengő hangon énekelt el. A bájos fiatal leány, kit a lényén elömlő varázs, hangjának kellemessége és hajlékonysága, valamint mozdulatainak utánozhatatlan ügyessége és művészi is mégis közvetlen játéka, elsőrangú pimadoná- vá tesznek, teljesen meghódította a közönséget s minden énekszáma után frenetikus, szűnni nem akaró tapsvihar tőrt ki. Nagy elismeréssel kell megemlékeznem Farkas Imrének, az aranytollú poétának szép zongora kíséretéről is. Ezuián Fiiredy Sándor, a zenede jales tanára hegedüjátéka következett, mondani sem kell talán, hogy az ismert tehetségű művész játéka a közönséget lelkes tapsokra ragadta, Fodor Gyula tanár tartott ezután szellemes, ötletekben gazdag felolvasást, melyben nemcsak az elmés komikum, hanem sok helyen valódi, nemes értelemben vett humor is felcsillant. Mándy Bertalan, forgalmi főnök művészi gordonkajálékát a legteljesebb és legőszintébb dicséret illeti : a közönség mindig hálásan gondol vissza azon kellem ss p rezekre, melyeket a forgalmi főnök ú:’ játéka szerzett neki. Mándy Bertalanná úrnő zoügorakiséretéuek szintén a legnagyobb elismeréssel adózhatunk. Ezután ismét Petráss Sári bilincselte le a közönség figyelmét. Énekszámai most is lépten nyomon megérdemelt tapsvihart idéztek elő. Benkö Miksa zongorajátéka fejezte be a színházi estét-; s ez utolsó szám is méltó volt ama magas szinvonalhoz, mely mindenegyes számot jellemzett. H I R E K. Mélyen tisztelt előfizetőinknek, szives olvasóinknak és munkatársainknak boldoy ünnepeket kivánuk. Pünkösd ünnepe a Szentlélek eljövetelét hirdeti, melyet rendkívüli kegyelettel szokott megünnepelni a keresztény világ. Isten végtelen ' kegyelmének forrása ez, méltó tehát, hogy hódolattal közeledjék az ember Teremtőjóhez, ki a megváltás munkáját ily magsztos ténynyel fejezte be, bizonyságául gondviselő atyai szeretetónek. A székesegyházban reggel 7 órakor a plébánia tart szent misét, és predikácziót, 9 órakor káptalani nagymise lesz, s utána szent beszéd. Miniszterjelőlés. A fővárosi lapok pár hónap óta napról-napra gyártják a miniszterjelölteket. Aki ma favorit, annak már holnap letünók a neve a láthatárról, s ismét újabb és újabb nagyságok jelennek meg. Kuriózum gyanánt emlitjük meg, hogy főispánunkat, Kristóffy Józsefet is a miniszterjelöltek közt emlegették a múlt nap. Dehát persze ennek a kombinácziónak is csak annyiban lehet hitelt adni mint a többinek, mert ma még egyáltalában az sem bizonyos, hogy vájjon lesz e nj minisztérium. Személyi hir. Lovag Mykrois Vilmos az ungvári 65. gyalogezred parancsnoka folyó hó 5 én városunkban időzött, s az 5 gy. ezred felett szemlét tartott. Csapatszemle. Kiss Zsigmond ezredes, —• dandárparancsnok, — e hó 2-án Nagykárolyban, az ottani honvéd zászlóalj felett csapatszemlét tarott, mely alkalommal a csapatok kiképzése felett megelégedésének adott kifejezést. Egyházmegyei hir. Pemp Antal káptalani helynök, praelátus-kanonok a dr. Buza Sándor elhunyta folytán megüresedett tisza- ujlaki plébánia ideiglenes ad ninistrálásával Kompasz Antal ottani segédlelkószt bizta meg. Hymen. Darabánth Jenő helybeli kataszteri segédmérnök hétfőn délelőtt esküdött örök hűséget Pap Endre középhomoródi gör. kath. lelkész leányának, Jolán kisasz- szonynak. Gyászhir. Bre’m György fényi bíró, Brérn György nagyváradi püspöki udvari pap édes atyja, e hó 1-én hosszas szenvedés után elhalt. — Ö/.v. eőri Szabó Lijosné, szül. Renn Amália 83 éves korában e hó 1-én Ungváron elhalt, — Telek Mihály nyug. honvéd százados, az ezüst érdémkereszt tulajdonosa e hó 1 én életének 53-ik évében rövid szenvedés után elhalt Muakác-ion. —. Varga Zogmond nyug. szolgabiró életének 62 ik évében Nagykárolyban elhalt. A régi vármegyei élet egy itt feledett alakja tért vele sírjába. Mert mint életerős, szép remó- nyü fiatal ember még akkor kezdte szolgálatát az újabb alkotmányos korszakban vármegyénknél, a mikor urias dolog volt még a közszolgálat és a szolgabiró hatalmas ur volt, j árási tisztviselő, rendőrfő-és biró egy személyben. Esküdt lett akkor, a mikor a főszolgabíró a titulusért viselte a hivatalt s s igy az egész munka az ő nyakába szakadt s a mikor még vig élet volt Magyarországon, járta a czigány-zeneszó, a kártya, a poharozás és a mulatozás. így aztán megszokta a munkát, a mely halálig el nem hagyta, de a mulatságot is, a mely oka volt annak, hogy a közpályán hol felfelé, hol lefelé tartott, esküdtből Írnok és Írnokból szolgabiró lett, majd nyugdíjas szolgabiró és napdijas. Haláláig hosszú gyakorlat által támogatott nagy munka erő volt, akinek hasznát vették a vármegye központján. Fiatal korában betyáros nyalka legény volt, aki egyszer az Arany Szarvas vendéglőből egy csomó vasasnémet tisztet vert ki egymaga csak azért, mert németek voltak. Étkor kénytelen volt a főispán őt állásától felfüggeszteni, így lett aztán Vargha Zugából szolgabirói
