Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)

1905-06-07 / 24. szám

XIV. évfolyam.

Szatmár, 1905. Junius 7.

24-ik szám.

IETI SZEMLE

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP.

( s051

a 5

KM

oá

ELŐFIZETÉSI ARAK:

[G?y évre — — — — — — 6 korona — fillér

IFéiévre — — — — — — — 3 „ — 1

I Negyedévre — — — — — 1 » 50 „

Tanítóknak és kózműiparosoknak egy évre 4 korona. Ejyes szám ára 20 fillér.

Felelős szerkesztő

BÁTHORY ENDRE.

A lap kiadója:

A „PÁZMÁNY SAJTÓ“

A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető ősszel küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „ Vázmán sajtó" czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) , Hirdetések jutányos árban vételnek fel.

Nyllttór sora 40 fillér.

A Isii> megjelenik miuden szerdán.

Dr. BÚZA SÁNDOR.

A halál angyala ismét elragadott egyházmegyénk papjai közül egy jeles képzettségű, aranyszívű, lángbuzgalmu és előkelő műveltséggel bíró férfiút, kinek korai elköltözése mélyen megrendítette nemcsak paplársait, hanem a legszélesebb körben őszinte és mély fájdalmat okozott, ahol csak ismerték. Lapunknak első szerkesztője, ugyszé)]- ván megalapítója, évek hosszú során keresztül önfeláldozó munkása, dr. Búza Sándor tiszaujlaki plébános adta vissza nemes lelkét Tere intőjén ék május 3ü-án délután 72 2 ór&kor.

Hosszas, sorvasztó betegség gyötörte, melylyel évekig küzdött az életerős, férfikorának delén levő férfiú. Nehezen, nagyon nehezen tudta legyőzni a halál, mintha csak neki is rosszul esett volna elragadni ama férfiút, kit e földön a vele érintkező társadalomnak minden rétege any- nyira szeretett. Természetes kedvessége, nyájas modora annyira lebilincselő volt, hogy önkénytele- nül rabja lett az ember, aki szerencsés volt kedves társaságában többször részt venni.

Széleskörű tapasztalattal, bölcs belátással biró férfiú volt, s itt Szat- máron theologiai tanár korában működése nemcsak a növendékpapokra, de általában az életbe már kilépett ifjabb generáczióra irányitó hatással volt. Tanítványai mintha csak atyjokat látták volna benne. 0 valóban az igyekezett lenni, jó tanácsaival, útmutatásaival lángra- lobbantotta az ösztönt az ifjú lelkekben, hogy Istennek, az egyháznak és a magyar hazának szivök teljes lelkesedésével szolgáljanak.

Mikor eltávozott a papnevelő intézet falai közül, s az isteni Gondviselés az Ur szellőjének munká- lására szólította, ott is azzal a nemes ambiczipval fogott uj hivatásának teljesítéséhez, mely csak a nemes lelkeknek szokott sajátja lenni. Tiszaujlaki kis plébániáját odaadó

buzgalommal gondozta. A hitélet nevelésére Jézus szent szive és egy Mária-társulatot is szervezett. Valóságos apostol volt a szószéken és az iskolában. Amott a felnőtteket, itt a gyermekeket nevelte bele úgyszólván a keresztény életbe és a hazafíságba. Sokat, nagyon sokat tett és fáradott kis plébániájának rendbehozatalán. Az ő nevéhez fűződik a templom restauracziója, mely szép uj festést kapott, uj toronynyal lett ellátva, uj haranggal és orgonával felszerelve, vasrácske- ritéssei körülvéve: Előtte a ezinte- rernben díszes kőkeresztet állíttatott fel, a párja pedig ugyanolyan stylu kivitelben a halottak csendes birodalmának szolgál díszéül.

Epen olyan jó pap volt, mint amilyen kedves társadalmi ember, épen azért hivei és nem hívei őszintén gyászolják, megrendülve állanak meg sirhantja mellett, mely e korán eltávozott férfiú múló porait takarja.

Nem volnánk igazságosak, ha nem emlékeznénk meg arról a gyöngéd fiúi szeretetről, melylyel elaggott 87 éves öreg anyját vette körül, kit a tiszteletnek és figyelemnek legaprólékosabb jeleivel is elhalmozott. Képzelhetni a szegény öreg anya bánatát, ki aligha gondolta volna, hogy neki túl kell élni ezt a nagy fájdalmat. A jó Isten vigasztalja meg.

Dr. Búza Sándor 1848. nov. 16 án született. Iskolai tanulmányait kitűnő ered- ménynyel végezte, s épen ezért elüljárói a theol. tanfolyamra a budapesti papneveldébe küldötték. E helyen említjük meg, hogy itt ismerkedett meg és kötött kebelbarátságot J Bergmann Józseffel, kihez aztán egész életén keresztül ez a gyöngéd baráti kötelék csa tolta, noha egymástól mindig távol vohak, mert Bergmann Bécsbe mentt, s ott előbb a Pázmáneumban tanulmányi felügyelő, majd vicerektor, később pozsonyi kanonok lelt. Azért említettük ezt fel, mert meglepi az embert, hogy ez a testi-lelki két jó barát

csaknem egy időben halt meg. Búza május 30-án, Bergmann május 31-én.

De térjünk át életrajzának folytatására. Amint Bécsből hazajött, 1873. július" 25-ón pappá lett szentelve, segédlelkésznek alkalmazták Vinnára, nemsokkal u óbb Ungvá- ron és M. Szigeten működött hasonló minő ségben. Alig tartott ez négy évig, mert már 1877-ben theol. tanárnak és papnevelde! tanulmányi felügyelőnek lett alkalmazva. A tanári működés mellett folytatta a saját tanulmányait is és 1882-ben letette fa kánonjogból a doktorátust. 1886-ban papnevelde! aligazgató és egyházmegyei altanfelügyelő lett. Erre az időre esik az egyházmegyei papság mozgalma, akik belátták, hogy az idők áramlatával szemben kath. sajtó teremtése úgyszólván életszükséglete az egyháznak, mert ez neveli bele a társadalmat abba a szellembe, hogy szembe tudjon szállani az erkölcstelen és egyházellenes törekvések polypkarjaival. A lelkesedés nem szalma- tüz volt, mert az eszmét Meszle'ngi Gyula elhalt főpásztorunk, Irsik Ferencz praelátus- kanonok és a káptalan többi lánglelkü tagjai szinten magokévá tették, s nagyobb- mérvü anyagi áldozatokat hozott a nemes czél oltárára, s lehetővé vált, hogy a papság megalapította lapunkat, a „Heti Szemlét“ és hogy a lapnak kiadója legyen, létesítette a Pázmány-Sajtót is. A fellekesült gárda Búza Sándorban kereste és találta meg azt a férfiút, akit a lap élére állítson. Az ő ne-, véhez tehát egy egész irodalmi evolucúó fűződik, mert ő volt az úttörő, neki kellett a kezdet nehézségeivel küzdeni, s midőn a szerkesztői tollat letette, a Heti Szemle nemcsak a megyében, de országosan ismert lap volt. 1889 ben lett lelkész Ttsza-Ujlakon, hol halála napjáig működött.

Meg kell emlékeznünk Búzáról mint. kitűnő egyházi szónokról és költőről is. A szószéken egészen átszellemülve, de azzal a kedves természetességgel oktatott, mely leginkább megragadja a hallgatók lelkét. Innen van, hogy mikor őt látták a szószékre lépni, egyetlen ember sem távozott a templomból, sőt ha előre tudták, pl. a nagybőjti cziklus alatt, hogy ő prédikál, szorongásig megtelt a nagy templom. Mint költő a lyrának volt embere, melybe a humornak, olykor a komikumnak balzsamát vegyitette. Költemó