Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-31 / 23. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Eiry évre — — — — — — 6 korona — fillér Féiévre - — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. E yes szára ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Tisza választat. Meglepően kezd komikussá válni az a kulisszajáték, mely fi politika színpada körül nap-nap mellett folyik. Minden perczben más tervek, más kombinácziók nyomulnak előtérbe, amelyek közül azonban egy sem teljesül. Korpoltálják a Tisza-kormány felmentését, a fővárosi lapok már a napot is tudták, mikor fog- megtörténni. Nem következett be. Sőt ez fi hirlelés már olyanformán veszi ki magát, mintha riogatni akarnák vele azembereket, no mert nyomában jön az önkény- uralom. Beszélnek ügyvivő, majd hivatalnok minisztériumról, falra festik a katonai diktatúra ördögét, hogy a könnyen hivő irtózzon mega szomorú napoktól, melyek ezután várakoznak a szegény magyar nemzetre. Ki ne látná be, hogy ez a manőver mind arra való, hogy a Tisza-kormány maradásának szükséges voltát hitessék el azokkal, akik csak máról holnapra tudnak gondolkozni. Mi régen megmondtuk, ezelőtt pár hónappal, hogy Tisza nem megy a minden mesterkedés arra irányul, hogy az ő poziczióját már annyira, amennyire lehet, megerősítse. A jelek szintén arra mutatnak, hogy ő is, meg odafent is feltétlenül biznak a a sikerben. Nagyon gyenge belátásu ember, aki elhiszi, hogy itt hivatalnok minisztérium, vagy pláne katonai diktatúra lesz. Nem lesz biz’ az se egyik, sem másik, hanem ezeknek a rémképeknek örve és a velők járó huzavona alatt Tiszáék serényen készítik elő magukat arra, a napra melyen magának a nemzet nek karjával fognak döntő csapást mérni a nemzetre. A választások után 19 főispán adta be lemondását, ennek dacára felmentést nem kapott egy sem. Miért? . . . Mert akik lemondtak, a Tisza emberei és kreatúrái valónak. Ha elbocsátja őket, kirúgta maga alól azt a talajt, amelyen fen- maradását remélheti. Nem tette meg. Ebből is látszik, hogy azoknak a főispánoknak ő mág- egyszer hasznukat akarja venni. Titokban, kéz alatt, de azért lázas tevékenységgel készítik ezek elő az utat már a közel jövőben bekövetkezendő választásokra. Tessenek reá visszaemlékezni, a következmények igazat fognak nekünk adni, hogy* ez a gondosan rejtegetett czél, melynek érdekében minden követ megmozgatnak, és ha majd döntésre kerül a sor, a leghallatlanabb erőszaktól sem fognak visszariadni. Aki csak legkisebb politikai érzékkel bir, a dolgoknak a választások óta lefolyt menetéből be kell látnia abba a kártyába, melylyel Tisza és politikai barátai játszanak. Leghelyesebben tenné tehát az ellenzék, ha már idejekorán szervezné magát, nehogy készületlenül találja az a nap, melyen döntő csapást akarnak reá mérni. Mert ez a nap, pár hónappal előbb vagy utóbb, de teljes bizonyossággal fel fog virradni. üj szobrok a sziimáraljai róni. kath templomban í A szinérváraljai róm. ka:b. templomban a buzgó bivek áldozatos jóiékony adakozásából a jövő bó folyamán két remek kivitelű szobor fog felállittatni : „Jézus szent Szive“ szobra és „Szent József“ szobra. Folyó évi márczius bó 19-én Szent József ünnepén indult meg a széleskörű gyűjtés a „Jézus szent Szive“-Társulat, az „Élő Rózsa füzér“ - Társulat“ tagjai és szent József buzgó tisztelő hivei között, és Isten segítségével igen rövid idő alatt összegyűlt a szükséges pénzösszeg. Körülbelül junius 21-ére érkeznek meg a szobrok; ünnepélyes megáldásuk eddigi megállapodás szerint,: junius hó 30. án „Jézus szent Szive“ ünnepén lesz. §8 1ABCZA. Éi Aast mondod ................ Az t mondod, hogy szeretsz nagyon, Miként ember csak szerethet, Azt mondod, hogy é'nnélkülem Milsem érno az életed ... Azt mondod hogy értem élsz csak . . . S értem dobog érző szived . . . ! Hogy nélkülem nem vagy boldog . . . . . . Es én mégsem hiszek neked ...!!! Sok édes szót súgsz fülembe . . . Mosolyogva beszélsz hozzám, De hátha e sok szó-beszéd Csak csalóka fény lesz csupán ...??? Ki tudja, hogy hányat szeretsz . . . ? Hánynak tárod fel szivedet ? . . . Mert a férfi mind-mind . . . hamis S én ezért nein hiszek neked !!!...,, Schwarcz Cornelia Fásztortiiznél. Az est már ráboritot a fekete fátyolét a tájra .... A hegyoldal pásztortüzei kigyu- ladtak, mint valami óriá-d oltár áldozati tüzet. A kisharang imára szó'i ó hangjának elhaló zsongás va röpköd e be az esti szellő a bércek, völgyek, az erdők és a mezők minden zegét-zugát. Utáni olyan ünnepélyes, majdnem olyan fenséges csönd következet!, mint egy kálvárián, amelyet bár ritkán ugyan, de mégis meg-megzavart. az éjjeli baglyok és halálmadarak lágy szárny lebbetiése s egy-így mezei prücsök szakadozott nyögése ............ Az öreg fehérfürtü pásztor még mindig révedező szemmel bámult a homályba, s a völgy feneketlen koromsötétjébe, amelybe csak a csillagok milliói vetették bele ezüstös sugaraikat. Botjára támaszkodva mélázott, s ajkai mozogtak, mintha az „Angelusz“ utolsó szavait rebegték volna végnélkül, ismét, és ismét. „Öreg apám“, törte meg a csendet egy húszévesnek látszó ébenhajfűrtü, barnapiros- képü pásztorgyerek, aki mindez ideig a selymes fűvön végigterülve hallgatta a birkák alvásig unalmas és egyhangú lélekzetét; „kegyelmed mindenáron meglesz vagy nyolczvan esztendős ..... Aztán sok édes és keserű órái voltak az életben; sok derűs és sok viharos nap nvnt el feje felett; sokat járt, s talán bejárta az egész földkerekét, mondja meg hát nekem kegyelmed, hogy mikor volt úgy istenigazában boldog?“ „Ne kérdezd“ ! Feleié az öreg, akit mélyen megindított a pásztorgyerek őszinte kérdése, ügy tett, mintha homlokát törölné meg bő ingujjával, pedig egy forró könycseppet törölt le barázdált, de mégis üdepiros orcájáról. „Ne kérdezd, fiam, Bmétlé. „A boldogságot kutattam egész világóletemben, de sehol sem találtam fel .............. Annak megta lálására nem nyolcvan óv, egy nyomorult emberélet, hanem nyolczszáz év sem elegendő....................... Én magam soha sem vo ltam boldog és nem is találtam boldog embert bolyongásaim alatt egyet sem.!“ A pásztorfiu két meztelen könyökét a földbe támasztva, állát tenyerébe fogta és meglepetten nézett az öregre........Nem ilyen fe leletet várt.... „Tudom, fiam,“ — folytatá az öreg. „Tudom, hogy nehéz elhinned, pedig’úgy van : az igazi boldogság nem talal tanyára a bűnös emberiség közt ........ Az igazi boldogsá got mindenki csak akkor éri el, ha életét méltóképpen eltöltve megengedi neki a felséges Úristen, hogy a mennybe jusson“.... s megint egy könyet törölt ki szemeiből, megigazítva a tűzre rakott fahasábokat. „Igen fiam ! jól jegyezd meg : én még nem voltam boldog 1“
