Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-10 / 20. szám
XIV. évfolyam Szatmáp, 1905. Május 10. 20-ik szám Esry évre - Félévre - - Negyedévre Tanítóknak ELŐFIZETÉSI ÁRAK: — — — — — — 6 korona — fillér — — — — I „ 5u és kézit) fi iparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő U Á T II OltY EM) 1< E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összo küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Vázmnny sajtó“ czitnére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap ineg jelenik iniiuleu szerdán. Teljes stagnáczió. Két hót múlva négy hónapja lesz immár, hogy megtörténtek a képviselőválasztások. Megvan az uj parlamenti többség, megvan a kormányzati program inja is, ennek daczára a régi szabadelvű párt van a hatalom birtokában, s annak kisebbségbe jutott kormánya intézi az ország ügyeit. Olyan körülmény ez, melyből nem politikus, de az utolsó betüvető czizmadiainas is képes levonni a következtetést. A magyar nemzetnek a választások alkalmával kifejezett akaratával szemben ott van a király háta mellett egy láthatatlan kéz, melynek működését ugyan mindenki ismeri, a gazdája azonban elrejti magát előle. Dolgozik keményen mindazon törekvések ellen, melyek a magyar államnak nemzeti irányban való kiépítését ozélozzák. Naivság tehát magyar emberekre fogni, mintha ők volnának akadályai a jogos nemzeti kívánalmak teljesülésének. A király ajkáról elhangzott „non possumus“ bizonyítja legjobban, hogy a Lajthán túl olyan ellenáramlat hömpölyög, melyet maga a király sem képes feltartóztatni. A „non possumus", korántsem azt jelenti, hogy a király nem akarja teljesíteni a magyar nemzet kívánságát, de igenis azt, hogy olyan helyzetben van, melyből az adott viszonyok közt kibontakoznia nem lehet. Ez a hangulat vonult végig a magyar politikusokkal folytatott tanácskozásokon, ez az oka, hogy a király még máig sem tudta megtalálni azt az utat, mely közmegelégedésre a kibontakozáshoz, a magyar válság végleges megoldásához vezessen. Ezt az utat nem fogja meglelni talán évek múlva sem. Toldozni-fol- dozni lehet a politikai viszonyokat, de mig a különválás Ausztriától meg nem történik, s a magvar nemzet be nem rendezkedik saját akarata szerint, TüTclig minőig járszrrfagon fogják vezetni, s minthogy ők dominálják a tért, kétségtelen dolog, hogy ki is használják azokat a helyzeteket, amelyekből hasznot meríthetnek a magyar állam megrontásával is. Eddig a pontig pedig nagyon- de nagyon nehéz lesz eljutni nemzetünknek, épen azért mindenki el lehet készülve, hogy a magyar válság megoldása dűlőre nem kerül a jelenlegi parlamenti többség óhaja szerint, sőt olyan komplikáeziók következnek, melyek nagyon erős megrázkódtatással fognak járni. Városi közgyűlés. Törvényhatósági bizottságunk Kristóffy József főispán elnöklete alatt teguapelőtt délután a szokásos időben tartotta meg május havi rendes közgyűlését. A hitelesítő küldöttség megválasztása után a polgármesteri jelentés boldogemlékü Főpásztorunkról a következőképen emlékezett meg: Miután itt a közgyűlésen nyilvánosan nem tétetett eddig említés boldogemlékü Meszlényi Gyula szatmári megyés püspök hibáéról, úgy érzem, mintha mulasztás tör tént volna, dac/.ára annak, hogy a törvény- hatósági bizottság mólló kifejezést adott gyászán tk a haláleset és temetés alkalmával. Tartozunk annyi kegyelettel a nagylelkű s különösen egyes jótékony intézmények és a város szegényei iránt bőkezű FőTÁEGZA. Főpásztorunk hagyatéka*) Istenben bo dogult Meszlényi Gyu'a szatmári püspök szellemi hagyatékához tartozik a „Szentek Életé nek“ két kötete. Még főpásztorkodása első éveiben történt, hogy egy alkalommal magához hivatta irodalommal szívesen foglalkozó papjainak egyné- melyikét s közölte velők szándékát, hogy szeretett híveinek épülésére élvezetes olvasmányul tervbe vette egy muoka kiadását, mely a szentek életét tárgyalja. „Réges-ré- gen foglalkozó ezen eszmével — monda. “) Főpásztorunk az egyházmegye egyes papjaival megiratta és nagy költséggel sajtó alá rendezte a „Szentek Életét." Nem érhete meg azt az örömét, hogy a munka életében megjelenhessen. Első köti t s most került ki a sajtó alól. Érdekesnek tartjuk bevezetéséi közölni. Szerk. Legalább valami csekély részben le akarom róni hálámat, melylyel Istennek ezen kedvelt barátjai iránt tartozom. Mert én elmond- ha'om, hogy Isten után mindent a szemeknek köszönhetek. Az ó közbejárásukhoz folyamodtam élelem minden bajiban és ők mindig megsegítettek. Támogassatok engem, kedves fiaim, tervem megvalósításában Ezután odavezetett bennünket— mint mon- tnondani szokta — kincses ládájához, erek- lyegyüjteményéhez, s a százakra menő szent tárgyak egyikót hol másikát nevezte meg anélkül, hogy felirataikat megtekintette volna. Temérdek .-ok adatot tudott mindegyikről. S mikor mi csodálkozásunkat .ejeztük ki ily ritka emlékező tehetség fölött, mosolyogva jegyezte meg: „Nem mond am-e, hogy mindenemet a szenteknek köszönhetem ? A munka megindult és serényen folyt csaknr.n rn isfél évtizedei keresztül. Hosz- szu időnek tűnik ez föl a mai ideges kor kapkodó szellemi munkásai előtt, de úgy, ahogy munkánkat mi végeztük, igazán nem volt sok. Mert a felejtbetlen emlékű püspök a mű minden legcsekélyebb részletét ellenőrizni akarta. Jelenlétében kellett minden életrajzot fölolvasni. 0 javította, pótolta fogalmazványunk hiányait; számos helyen ő maga mondott tollba egyes részleteket. Mélyrehatóbb kutatásokkal és forrástanulmányokkal számos életrajz nem dicsekedhetik. De ami hiányzott az egyes Írók készültségében, azt bőségesen kárpótolta magas vezetőnk páratlan tárgyismerete, mely fölért egy egész könyvtárral. S ezen munka nem okozott neki fáradságot, sőt inkább szórakozást, ól vezetet nyújtott. Azon szeretet, melylyel ő e munka iránt viseltetett, lassankint varázshatalommal átlopódzott a mi szivünkbe is. Mikor ott az est csöndes óráiban főpásztorunkat körülvéve egyes munkatársunk kész dolgoAZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
