Heti Szemle, 1905. (14. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-05 / 15. szám
Szatmár, 1905. Április 5 XIV. évfolyam. 15-ik szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Égy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — —t — — — — — 3 „ Negyedévre — — — — — 1 » 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHOBY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap meg-.jelenili minden szerdán Homplikácziók. Nemhogy lisztulna a politikai láthatár, hanem egyre bonyolultabbá lesz a helyzet, a kibontakozás végét maguk az intéző körök sem tudják előre látni. Az udvari politika az évek óta folytatott iránytól egy hajszálnyira sem akar ellérni, a szövetkezett ellenzék pedig, mely jelenlegi parlamenti többséget képezi, szintén ragaszkodik a maga álláspontjához. Ily körülmények között a tárgyalások meghiúsulásának ok-; vétlenül be kellett következni és még arra sincs semmi remény, hogyha újból megkezdik azokat, vájjon kedvező eredményre fognak-e vezetni. A szövetkezett ellenzék lemondott arról, hogy kormányt alakitson és a passiv ellenállás terére lép át. Se ujonczot, se pénzt nem ad a hatalomnak s egy kisebbségi vagy hivatalnok minisztériumtól megtagadja a kormányzás eszközeit. Ily körülmények között még csak sejteni sem lehet, mi következik most. Annyi bizonyos, hogy a helyzet rendkívül ki van élesedve s napról- napra fokozódnak az ellentétek. Az országgyűlés tegnap már megkezdette tanácskozását, de nagyon valószínű, hogy nem sokáig fogja folytatni. Ma terjeszti elő Kossuth azt az indítványt, hogy a november 18.-án az elnök által enun- cziált határozat inegseinmittessék. Bizonyos, hogy a többség ki fogja mondani. Azután megszövegezik a királyhoz intézendő feliratot, melyben ki lesz fejtve a többség álláspontja, s ettől azután eltérni nem lehet. tt A feliratra 0 felségének válaszolni kell. Vagy magáévá teszi a kifejtett programmot, vagy nem járul hozzá. Az előzményekből ez utóbbi következtethető és pedig csaknem teljes biztonsággal, ills ha igy, akkor elő áll az a kényszer helyzet, hogy megszakítsa a képviselőház tárgyalásait és egy olyan minisztérium alakíttassák, amely kormányozzon parlament nélkül. El lehetünk tehát készülve, hogy a képviselőház ülései rövid időn belül elnapoltatnak s megkezdődik a munka az országban abban az irányban, melylyel az udvari politikára előnyösebb parlamenti többség összehozását biztosítsák. Mert az semmiképen sem tételezhető fel, hogy a király az abso„- lut uralkodás terére lépjen át. 0 ezt nem akarja, nem is akarhatja, hiszen akkor a differencziák mindig mélyrehatóbbakká lesznek a korona és a nemzet között, ami pedig a trónnak gyengesége. Alig lehet tehát az udvarnak más választása, mint vagy elfogadni a mostani többség álláspontját, vagy kreálni egy uj többséget a saját óhaja szerint. Ez az utóbbi azonban nem fog könnyen menni, sőt talán nem fog sehogysem. A hangulat az országban olyan, hogy egy újabb választás könnyen elseperheti az egész szabadelvű pártot. Arra pedig remény egyáltalában nem lehet, hogy még egyszer többségre jusson. Az uj választásokkal tehát nem fognak elérni se mm if, sőt tekintettel az udvari akaratra, mégj’oszabbodnék a helyzet. Nagyon valószínű, hogy a függetlenségi párt megkapná az absolut többséget. Ma már a nép se a riogatástól nem fél, sem a kecsegtető Ígéretekben nem hisz, sem pénzért, legalább túlnyomó részben nem hajlandó áruba bocsátani szavazatát. A nemzetre való appellálás tehát ismét kudarczczal végződnék. Ezért nem lehet semmi kilátása az udvari politikának, hogy megcsinálja a kibontakozást a saját óhaja szerint. Ebben a komplikált helyzetben mi sem kívánatosabb, minthogy a nemzet tartsa meg higgadtságát és amit el akar érni, csakis törvényes utón, az alkotmányosság szigorú szemmeltartásával eszközölje. Csak igy győzheti meg az uralkodót, hogy saját javával a trón szilárdságát is óhajtja, életét és vérét kész áldozni koronás királyáért. Beszélgetés az édesanyákkal. „F ijchlommal szült gyermekét sok híjra nevelte“, — mondja a hires magyar költő az anyáról. De mivel a bajokat el nem kerülhetjük, azért mondja Rousseau, hogy a ki az életben előforduló bajokat a legjobban tudja tűrni, az van a legjobban nevelve. Valóban Rousseau-nak igaza van, csak az a kérdés, miként véli ezt kivihetőnek. Az életbe belevinni a kötelesség magasított képét, a nevelés egyik legszebb feladata. De miként lehetséges belevinni a kötelesség magasított képét az életbe, eszményi — az eszményinek megfelelő, azt magasan felülmúló, természetfeletti életczől nélkül, midőn küölnösen az élet bijai megnehezülnek a szenvedő emberen ? A virág elhervad, a levél lehull. — A madár elzengi dalát s a_ dalnokkal . együtt megszűnik dala. Az ember küzd, fárad s aztán rövidebb vagy hosszabb élet után, töb- bó-kevésbbó elérve a jót, mit a világ annak tart, a sirba tér. Feslő bimbót, nyiladozó virágot, gyümölcsös ágat, hervadt lombot sodor el a halál hideg szele. Tragikusan megdöbbentő a vég sokszor, da mindig van valami szomorú a halálban, akkor is, mikor érett gyömölcsöt szakit le az élet fájáról, mert a halál a bűn büntetése s erkölcsi roszból erkölcsi jó nem származhatik. Ez hát a czél ? Ez hát a vég? Irigyelhetjük akkor a mező virágát, az ég madarát, mert küzdelem nélkül ólt s fájdalom nélkül enyészett. Gondolkozó, öntudatos lényre nézve, mint az ember — mondja Kölcsey, — nincs borzasztóbb, mint a végvonal, hol az ember örömeivel, fájdalmaival örök éjbe sülyed s igazat ad a hellen bölcsnek, ki az ember lelkét halhatatlannak állítja s innen a lélek a test romlása közt a halhatatlanság reményét zengi. A múlandóság birodalmában a teremtő lélek legszebb eszméi szülttnek a halhatatlanságról, mert természeténél fogva irtózva a megsemmisüléstől, közelebb érzi magát Istenhez, minden szépnek, jónak forrásához, az önmagától Örökkévalóhoz vagy elszakítva Istenétől több világosságért kiált, igazságot, megnyugtató igazságot keres a halál megdönthetien valóságával szemben. A halhatatlanság gondolata hosszaD élteti a nyomort, mondja Schakespeare — s ha Rousseau szerint az van jól nevelve, ki az élet baját legjobban tudja tűrni, úgy kimondhatjuk, az van legjobban nevelve, ki a halhatatlanságra van nevelve. S ezen halhatatlanság alatt csak a lélek életét értjük, nem a szellem időtmuló hatását, jóllehet az is egy érv a lélek élete mellett, hisz a legjobbak is kevés választottak lelkében élnek A jó, mit tevénk, velünk gyakorta a sirba száll, a rósz túléli sírunkat. Midőn a régi Róma imperátorai diadal- utjokat tartották, kocsijukon volt valaki, ki az öröm zaja között fülökbe harsogta : Ne feledd, hogy ember vagy. Ne feledd, hogy ember vagy, mondja a keresztény vallás. Ember vagy, keresztény ember, kinek életczélja magasztos, kinek vágyai a föld légkörén túl terjednek, ha sújt a vész, elzugnak az élet viharai, ha egy fejjel is feljebb nőttél embertársaidnál, mégis gyarló, halandó ember vagy. Jó sorsban fel nem fuvalkodni, szép erénye a keresztény embernek, jellemzó ékessége. — Viruljanak, hervadjanak az élet örömei,
