Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-09 / 11. szám
S_ „ i\ ■ H K I SZEMLE1 (11 ik szám.) ki 20 évi kanonoksága minden jövedelmét jótékony célokra áldozá. 24 tanuló fiú számára az úgynevezett kiáconvidust, 16—22 gyermek számára árvaháiat alapított, házat vett a szent Cecil ének1 és zeneegyletnek s a legény egyesületnek. Az '-Ingatlanokon felül 332,600 koronára megy adományianak ösz- szege. Legyen áldó:t emlékezete ! Itt sorolja fel könyvünk a kaih. legény- egyesületeket is, minő hét van egyházmegyénkben, mindannyi a mostani főpásztor bőkező pártfogásával dicsekszik. Végül hagytam a szenvedő betegek s az elaggott szegények ápolására alapított jótékony intézeteket, melyök Szatmáron szintén a szent eml. Hám János püspök áldott szivének alkotásai. Az irgaimasrendüek kórháza 1838 óta, a szegények intézete, mely sok vándorlás után végre az apácák zárdájába települt, 1832 óta hány könyet szárított fel, hány csüggedő szivet mentett meg a kétségbeeséstől, ki tudná megszámlálni. Hasonló aggok háza áll fenn századok óta az egyház oltalma alatt Nagybányán, Ungváron s Mszigeten. : Betetőzi az irgalmas adakozók sorát kegyelmes föpáselorunk, kiben egyházmegyéje szegényei kimeríthetetlen jósá'gu atyjokat áldják. Csak Szatmár városában évente több mint 2000 koronát oszt ki segélyül a munkaképtelen szegényeknek, 18 koldus kap asz taláról naponta ebédet s ezrekre megy azok száma, kik bajaikban hozzá fordultak s meghallgatás, vigasztalás, segítség nélkül soha sem távoztak tőle. E csöndben, s tiszta szándékkal gyakorolt jótétemények olyanok mint a virágok, melyek a zivatart kiállják, mint a csillagok, melyek soha le nem tűn nek. * ....... A következő fejezetben az eg.yházmegye- beli szerzetes- és rendbázakat sorolja el könyvünk. Van összesen 23 éspedig: Szatmáron az 1858 ban visszatelepitett Jézustársaságiak rendháza 5 taggal, a betegápoló irgalmasrend társháza* *5 taggal ; a kegyestanitórend háza Nagykárolyban 15, Mszigeten 7 taggal, a sz. Ferencrend ősi kolostora Nagyszőllősön, hol állítólag Kapisztrán sz. J .nos volt eltemetve, 1 residenssel, kaplonyi rendházuk 4 taggal, a minorita atyák 500 éves társháza Nagybáuyán 6 taggal, végül a pali sz. Vincéről nevezett irgalmas ne'nék tartományi anyaháza Szatmáron s 15 társháza az egyházmegye területén. Az irgalmas nénéket Hám János püspök ajándékozta hazánknak, megtelepiivén őket 1842 ben Szatmáron s bennök a neve lésügy, a betegápolás, az irgalmasság angyalait hozta közénk. Az egyetlen magyar nőzárda áldásos munkásságának hírneve csakhamar betöltő az egész országot, a 60 as években már 12 társház alakul, ezekhez a 70 es években újabb 10, a 80 as években 16, s 1890 óta ismét 14 tárház csatlakozik. Ma az irgalmas né'néknek az országban összesen 54 házuk vau, és pedig az esztergomi érseki megyében 12, az egriben 2, Kalocsán 1, a győri püspöki megyében 6, az erdélyiben 5, a székesfehérváriban 4, a szepesiben 4, a kassaiban 3, Rozsnyón 1 s 1992. óta Északamerikában is egy. — Ez- k közöl 14 kórház, a többi nevelő és tanintézet. Az «páczák száma 530, kik közöl Szatmáron 94 működik, az esztergomi 3 házban összesen 39. Népesebb házaik még a mszi- geti 21, budapesti (Erzsébet-kórház), Selmecbányái, miskolci, 16—16, gyulafehérvári 29, székesfehérvári és sátoraljaújhelyi 15 — 15 taggal ; csak 3—3 apáca van Páló- czon, a beregszászi sz. Anna-házban s a kegyelmes főpásztorunk által szülőhelyén alapított velencei (Fehér m.) házban. Gondjaik alatt áll 7 árvaház, 20 internatus, 33 ovoda, 50 elemi, 7 polgári, 5 ipar, 2 felső leányiskola, s 4 képző intézet. Növendékeik száma jóval felül vau a 13 ezeren. Iskoláik a vallásosság, hazaszeretet s tudomány tűzhelyei, hol a más vallásuak is előszeretettel neveltetik gyermekeiket s hol az előirt tantárgyakon kivül a festészet, zene, kézimunka-művészetének minden ágában akad szelid tanitóapáca, tanulók ellátásáról gondoskodjék. Ez alapon tovább ép tve szervezte s megalapította szent eml. Hím János a ma is virágzó püspöki convictust, tágas helyiséget, földbirtokot s 100 ezer koronát adva ala itványul. Az in íézet vezetésére a Jézustársusági atyákat választó ta, kiknek számára ingatlanokkal s 160 ezer korona alapit ványnyal otthont téri mtett. 1858 óta ezernél több ifjat nevelt a convicius tudományban, keresztény erkölcsűén azzal a felülmúlhatatlan gondos szeretettel, minőt Isten csak a jó édes anyáknak s a hivatásos szerzeteseknek ad. A convicus nevelése egének áldásos napja a Mária Con- gregatio, mely a gyermeki szivekben szent lángot gyújt s melengitő fényével kiséri az ifjat az intézet falain túl is az élet utain az aggkor alkonyáig. Szintén a tanuló ifjúság gyámolitására létesült 1865 ben a szatmári kir. kath. főgymna- siumi tápintézet Novák Antal, igazgató később nagyprépost, kezdeményezésére, a lelkes tanári kar, a papság s egyes világiak adományaiból. (Maga a tanuló ifjúság is uzsonna- filléreiből 2640 koronát adott össze.) 1886 óia kényelmes helyisége van az intézetnek, melyben évente 20—22 tanuló nyer ingyenes ellátási. Az intézet vagyona ma közel 32 ezer korona. A tanuló leányok nevelésének gondját az irgalmas nővérek zárdája ölelte szivére. Leonhard tábori püspök kezéből kapott ösz- szeggel 1843-ban már megalakul n katona altisztek leányainak ínternátusa, melyben évente 35 leány talál otthont; ezt követte szent eml. Hám János alapítványával a belnöven- dékek (50 — 60 leány) intézete s 1870 óta a zárdái elöljáróság jóságos bőkezűségéből az árvaleányoké (10—13 leány). ösztöndíjakban tíz cim alatt jóval több, mint másfélszázezer koronát sorol fel könyvünk, mely összeget szintén a tanuló ifjúság gyámolitására, buzdítására áldozta a keresztény szeretet. Külön fejezetet szentel könyvünk Irsik Ferenc prael. és apátkanonok emlékének, de Éva Ádám fülébe súgja anyai örömét, mire Ádám térdre borul és felkiált: „Uram legyőztél. lm porban vagyok“ Emelj vagy sujte, kitárom keblemet“. Az Úr pedig igy szól : Vezéreid lesznek nagyság erény. Majd igy vigasztalja: „Mondottam ember küzdj és bízva bízzál.“ * » * II. Madách költeménye a társadalom, és nem az egyén, nem az emberiség költeménye. Nem valamely főeseménynek s az e körül csoportosított mellékesemónyek folytonos láncolata. Ez a drámai költemény hasonlít a caleidoskophoz, melyben az egyes színes üvegdarabkák mindig ugyanazok, de minden fordulatnál más képet, más csillagot mutatnak. Madách a vázlatosan ismertetett színekben, jelenetekben a társadalom egyes képeit állítja elénk megrázó vonásokban, a melyekben a gyarló ember küzdelmei nyilatkoznak, de társadalmi alakzatok keretében. Ádámban és Évában pedig nem az emberiség, mint az egyetemesség, hanem a társadalmat alkotó elemek képviselőit látjuk a tróntól kezdve egész a nyomor kunyhójáig. A kérdések, a melyeket megoldani akar, szintén a társadalom kérdései. Azzal a conceptióval, hogy Adómmal együtt társnőjének, Évának is adott szerepet, midőn ezt amaz mellé adta, habár a kaczér- ság és hiúság minden vonásával, akkor ő nem akart mást, mint a szent, a társadalmat fenntartó elvet hirdetni, a melynek alapja a család. A nő geniusa a férfiúnak, arra teremtve, hogy személyesitője legyen az erkölcsi és érzéki szépnek. Ez volt a Gondviselés szándékában, mikor megteremtette a nőt. Madách Évája azon nő, ki méltósággal ül Ádám mellett a trónon, ki éles felfogásával a politikába is beleszólhat, ki mint rabszolga neje, fájdalmas sikoltással férjére borulva segítségért esedezik. Madách Évája azon nő, ki fia szivébe honszerelmet csepegtet ; ki magában egyesíti a nő, az asszony, a hitves, a feleség minden erényét; ki letörli a férj verejtékét, melyet a munka és fáradozás vert ki homlokán, ki megosztja férjével a fájdalmat és bánatot. Madách Évája az a résztvevő, minden szépért és nemesért hevülő teremtés, kinek bája ép oly Lirha- tatlan, mint a milyen bámulatot gerjesztő erénye. De nemcsak ez, hanem az a nő is, ki kaczér és hiú, ki férjét akkor csalja meg, mikor enyeleg vele, ki üres szive mellett nagyravágyó és fennhéjázó egyszersmind; virág, mely illatával kaczérkodik, de k«ly- hében ölő mérget takar. Egyszóval az a nő, kiben a végletek bámulatos módon vegyülnek, s ki a mennyország gyönyöreivel a poklok kínjait hordja magával. Éva, ki száz alakban, mindig egy, ott van a társadalomban, önfeláldozó tevékenységben éjjeket vir- raszt gyermekének betegágya mellett; mely kétségbeesésében emeli fel büszkén fejét, a szenvedőkön segit, az éhezőket táplálja, az ügyefogyottakat gyámolitja, a sirók könyeit letörli, ki sir és nevet egyszerre; szava bűbájos ének, mint a fülemile éneke; az a csevegő, éneklő, kaczérkodó, hiú, mélységében felületes és felületességében mély teremtés, mely nélkül a föld virág nélküli kert volna, nemtője a férfiúnak — ez a Madách nője. Ez teszi az „Ember Tragédiáját“, melyet talán többet dicsértek, mint a mennyien olvasták, s talán még többen gyalázták figyelemmel át sem olvasva, a társadalom költeményévé. A férfinek oldala mellé adván nemtőjót, jelképezte vele a családot, a társadalom alapját. Az egyes jelenetekben pedig, a melyekben a társadalmi élet majd minden terén szerepelteti, sejtenünk engedi, hogy a költő szemei előtt lebegett ezen történelmi örök igazság: „Mert minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, Mely ha megvész, — Róma ledől S rabigába görbéd.“ (Berzsenyi). Merker Márton.
