Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-02-24 / 9. szám

4

H E T T

__S Z E M L E“ (9 ik szám.)

Mi

dőn tehát az egész nép nevében általánosságban és igazat Írtam, kár volt azt a t. káplán uraknak „egyszerű rágalomnak“ nyilvánítani.

Menjünk tovább. Azt írják a káplán urak, hogy 4 napi szabadság helyett 15 napig voltam távol. Midőn én jelentettem az igazgatónak, hogy iskolánk legalább is két hétre be lett zárva orvosilag, egyúttal azt is megmondtam, hogy ezen időre haza fogok menni Csanálosra. Az igazgató ur czimemet kérte, hogy szükség esetén táviratilag is visszabivhasson. (Ezen távozásomat értik a

t. urak?) Ez azt jelenti, hogy a 15 napi távollótem véletlenül igazolva van és volt. — Karácsonykor csak harmadnapra volt ígérve a szent misénk. De én már másodnap hazamentem. Miért? A nép zúgolódván, hogy se első, se másodnapon (a tulajdonké- peni sz. karácsonyon) ünnepélyes sz. misét nem kap, elhatározta és kimondotta, hogy harmadnapra a sz. misét el nem fogadja. Egyben megnyilatkozott az az óhaj, hogy írjuk meg a püspök ur O nagyméltóságának. Én nem mentem bele. Az iskolaszék (sőt az egész nép) beleegyezésével haza mentem Csanálosra. Helyettes kántorról gondoskodtam, ki a nép kívánalmának teljesen megfelelt. Itt kijelentem, hogy ekkor nem kértem engedélyt az igazgatótól. Sajnálom, de nem volt tudomásom róla, hogy iskolaszü- net idején is az igazgatótól kell távozási (ideiglenes) engedélyt kérni. Erről illetékes helyről nyert válaszokból meggyőződvén, utólag beküldtem az iskolaszék igazolványát karácsonyra való hazamenetelemnek előzetesen tett bejelentéséről és nyert engedélyéről az igazgatónak. Ezért érdemiek fegyelmit ?

A vasárnapi sz. mise nem én miattam maradt el tehát, hanem a nép miatt. Ezekért akarták rám boritani a t. urak a vizes lepedőt. Hogy mennyiben sikerült nekik, az az eddigiek után kitűnik.

Azonban ők még sok egyebet is írtak. Tudom, hogy jó anyám, apám sirt, mikor azt elolvasta; az ismerőseim pedig hüledező tekintettel szemlélték soraikat. Jó szülőim, nyugodjatok meg; a köny, mit bánatotokban küldtetek a levélben, felszárad. Nem oly rósz a ti fiatok. Jó barátaim, ne változtassátok meg jó véleményeteket, melylyel irántam eddig voltatok.

Azt mondják, hogy gonosz vagyok, a templomban nem látnak keresztet vetni, a néppel nem beszélek, sőt „a hozzám folyamodókkal szóba sem állok.“ Ha ez igaz volna, akkor engem el kellett volna csapni már. Kérdezzék meg a t. urak a népet, hadd ítéljen. Akkor ki fog derülni, hogy egyik állítás valótlanabb a másiknál. — Arra pedig kérek bizonyítást, hogy „vállalt kötelességeimet nem teljesítem.“ Ez oly vád, melyet bizonyítani kell.

Az igazgató legújabban is nagyobb ősszeget előlegezett tanítói fizetés cztmén. Kijelentem, hogy idejöttemkor az igazgató ur ajánlott fel kölcsönt a jövő államsegélyre előlegül. Később kértem is kölcsön 30 koronát. Ennek újságban való megjelenése után visszafizettettem apámmal a 30 kor.-át, nem lévén annyi készen nálam.

Az iskola felszerelésére nézve a költségvetés reám bízott részét elkészítettembe is nyújtottam. Igazolja az, hogy arra kaptunk (az iskola) tankönyveket az igazgató tói. (Karácsonyig nem volt tanulóimnak tankönyvük.) A tanfelügyelő urnák ezek elő t

tettem jelentést. Ezt tehát megint nem jól Írták a káplán urak.

Midőn tudomásomra hozatott, hogy a könyvek az igazgatónál átvehetők, azonnal szóltam a bírónak és gondnoknak, hogy azok hozattassanak ki. Csak nem képzelik a t. urak, hogy én egy zsák könyvet a hátamon czipeljek Munkácstól A. Schön- bornig?! Különben azon időben volt kint egyik káplán ur temetni. Mily könnyen ki lehetett volna küldeni a szekérrel a könyveket.

Mindenhez főleg három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. A hangzatos czimek- kel előadott zászló lobogtatásához is.

Miután Önök sem engem, se iskolámat, se viszonyaimat közelebbről nem ismerik, ne akarják mindezek után pellengére állítani azt, hogy mily hivatásos és katholikus tanító vagyok.

Hogy mi az „a nép botránya“, avagy ki? mi az elüljáróik iránt való köteles tisztelet, türelem, tapintat, arra már mostan nem vesztegetek szót. Mi az a veszedelem, melybe önmagam döntöm, „a szent ügy sírja“ melyet ón ások, és mint fogom magam „a komoly tanítók sorából kizárni,“ erre azt felelem, a nehézségektől, fenyegetéstől meg nem ijedek, mikor egy komoly, jó czélom megvalósításáért küzdők, mikor egy elhagyott nép jobb létéért, munkálkodom. Adjon Isten sok jó napot és erőt ebben énnekem.

Andor ás.

HÍREK.

A kultúra uevében. Schönhorn Károly gróf, aki a múlt évben huszonötezer korona költséggel Beregszentmiklóson díszes iskolát épitteetett, négy iskolai teremmel és igazgatói lakással, most elhatározta, hogy Beregszentmiklóson internátu-t építtet oly erdészek gyermekei részére, akik egyébként nem taníttathatjuk a gyermekeiket, mert messze laknak minden iskolától. A jótékony főur elhatározása alkalmazottai körében nagy örömet okozott.

A károlyi főispáni beiktatáson városunk törvényhatóságának képviseletében Pap Géza polgármester, Dr. Fechtel János, Dr. Keresztszeghy Lajos, Dr. Fejes István bizottsági tagok, Dr. Vajay Károly tiszti főügyész fognak megjelenni.

Miniszteri tanácsos nyugalomban. Abonyi Emil fa ti esi kai (Ugocsa m.) nagybirtokos, jelenleg » kereskedelmi minisztériumban miniszteri tanácsos és az ipari szakosztály főnöke megválik állásától és nyugalomba vonul. A pihenés napjait fancsikai birtokán szándékozik tölteni.

Gyászhir. Fényes Péter földbirtokos, vármegyei bizottsági tag e hó 18 án, életének 70. ik évében rövid szenvedés után Ba- tizon elhunyt. Földi részeit e hó 20 án helyezték örök nyugalomra. Fényes Péter tevékeny részt vett a közéletben, évekig volt községének főbírája, s mint vármegyei bizottsági tagot rendszerint ott lehetett látni a megye- gyűléseken. Egy nagyon kiterjedt és tiszteletreméltó család feje volt, kit most nemcsak hozzátartozói gyászolnak, de a nagyközönség is a legnagyobb részvéttel van eltelve elhunyta miatt.

Lelkészi kinevezés. Szabó János szamosujvári gör. kath. püspök a nagybányai gör. kath. plebénia végleges betöltéséig Demián Titusz volt szatmári segédlelkészt nevezte ki Nagybányára administrátornak.

A nyugalom napjai. Hauscha János főmérnök, kataszteri felügyelő május 1-től

nyugalomba készül vonulni és el is távozik városunkból. Most tölti be szolgálatának 40-ik évét, miért is ez időtől teljes nyugdijat élvez. A humánus, előzókeuy és finom műveltségű férfiú távozását egy ilyen előkelő hivatal éléről bizonyára mindenki sajnálkozá. sál fogja tudomásul venni, amit még sulyosbbit azon körülmény, hogy városunkat is elhagyja. Mindenki természetesnek tanja azonban, hogy 40 évi terhes munka után szabadu'ni kíván a gondoktól és a jól megérdemelt pihenés napjai után vágyakozik. Csak teljes jóakarattal kívánhatjuk, hogy fellelje ben- nök örömét és boldogságát.

Hymen. Körössy Sándor kir. pénzügyi számtiszt húshagyó kedden esküdött örök hűséget Ungváron Zalán Antsl ny. honvédszázados leányának, Mariska kisasz- szonynak. — Fischer Pál nagymajlényi tanító jegyet váltott Gerinczy Mariska tanítónővel. — Komba Vincze, a bereg munkácsi takarékpénztár irodatisztje jegyet váltott Harasztlcievics Ilona oroszvégi kisdedóvónővel.

— Binder Milán postatiszt jegyet váltott Tóth Margit kisasszonynyal. — Lengyel László postatiszt jegyet váltott Koós Sándor városi hivatalnok leányával, Erzsiké kisasszonynyal.

— Hajdú Miklós vámos oroszi ref. lelkész jegyet váltott Szuszay Margit kisasszonynyal Kántor Jánosiban.

Tanitóválasztás. Orbók János c-ekei róm. kath. helyettes tanító, a szatmári kir. kath tanitóképző volt növendéke, a szepetneki róm. kath, iskolához rendes tanhónok választatott meg.

Fejbevert szolgabiró. Kállay Ödön csengőn szolgsbiió a múlt nap egy szomszédközségbe rándult ki lóháton hivatalos ügyben. Tíz óra körül járt este az idő, midőn visszaérkezett C-engerbe. Pokoli sötétség volt, épen ezért jónak látta lesszállani a lóról, s azt kantárszáráuál vezette maga után. Már lakása előtt volt, midőn a reá várakozó orviámadó eléje ugrott, egy négy ágú vas- villával kemény csapást mért fejére, mely két alsó és egy felső fogát kiütötte, az ál- kapc 'át összeroncsolta, a homlokán is súlyosan megsebesítette. A szolgabiró eszméletlenül terült el a földöu, úgy szállitották be lakására. Persze támadóját a sürü söiétség- ben nem ismerte fel. A csendőrség erélyesen nyomoz, már eddig sikerült megállapítani, hogy a tettes Sálytba való ember lehetett, a tett bo<zu müve és a múlt évben megejtett biróválasztásboz nyúlik vissza. Kállay Ödön volt, ott kiküldetésben. Két erős párt állott egymással szemben és valószínűnek látszott a hivatalos jelölt bukása. Az ellenpárt állítása szerint Kállay a csendőrséget is mozgósítva erőszakkal vitte keresztül a hivatalos jelölt megválasztását. Ekkor boszut esküdtek ellene, felfogadták hogy leverik. Úgy látszik, tervüket most hajtották végre.

Meglopott úrnő. Pénteken éjjel özv. Varga Antalné Bocskay-utezán levő lakásáról a padlásról elloptak mintegy 70 darab ruhaneműt. Finom ágybetéteket, asztalteritó- keket és egyéb fehérneműt. A rendőrség az ott lakó leánycselédet fogta gyanúba és miután a körülmények arra mutattak, hogy a lopást a ház tájékával nagyon ismerős egyénnek kellett elkövetni, pártfogása alá is vette. Azon az éjszakán a padlás kulcsát is magánál felejtette, holott máskor be szokta adni úrnőjének és reggel a padlást nyitva találták. Feltörés tehát, nem történt, mert a tolvaj egész kényelmesen sétálgathatott ki és be a nyitott ajtón.

Gyászhir. Fellner Anna oroszkomoróczi állami iskolai tanítónő Nagy-Boreznán elhalt. Alig pár hónappal eze’őtt nevezték ki a fiatal leánykát tanítónőnek, s ime a halál szerető szüleinek örömét mély gyászra változtatta. Az ismerősök körében rendkívül nagy a részvét a nem várt c-apás miatt.