Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-02-24 / 9. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — —- — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Evyes szám ára 20 fillér. ^ Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A Ini> megjelenik minden szerdán. A magyar nőkhöz. Magyar Nöegyletak, Honleányok ! Mentül fejlettebb egy-egy nemzet, mentül gazdagabb, annál jótékonyabb. Ez bár ellentétnek látszik, mégis való, a mint ezt Anglia példája meglepően igazolja. Mentül nagyobb a fény, annál nagyobb annak árnyéka. Ez természeti ősi törvény, mi a nemzetek életében is érvényesül. A jótékonyságnak azonban nem mindig főkelléke az alamizsna. A magyar nemzet ezredéves története számos fényes esete példa reá a török korszaktól kezdve. Egy Zrinyi Ilona, egy Báthori Erzsébet, Szilágyi Erzsébet, Lorántffy Zsuzsánna vagy a szabadságfaarc példái egy Károlyi Györgyné grófnővel, gróf Batthyányuével, úgy gróf Teleki Blanka és br. Radáknéval Erdélyben, az élén, a magyarságnak feledhetetlenül mélyen szivébe vésték a magyar nők nemes, páratlanul álló önfeláldozását, lelkes haza- fiságát és fényes, ragyogó jótékonyságát szegécynyel, gazdaggal szemben egyaránt. A valódi jótékonyság nem mindig a pénzáldozat vagy annak nagysága. Igazolja ezt a Magyar Orsz. Vörös Kereszt-Egyesület, a Fehér-Kereszt-Egyesület, az Orsz. Nőkép- ző-Egyesület, a Lorántffy-Egyesület, a Mária- Dorottya-Egyesület, a tüdőbajosok szanatóriumának női egyesülete, a Jótékony Izr Nőegyesületek, az irodalmi és művészeti női egyesület, a Vizcsöpp-társaság, a Nagypénteki Társaság s igy tovább ama számos női Jótékonysági egyesülettel, melyek az anyagi kenyérkérdés mellett a szívre, a lélekre és a nemzeti érzések fejlesztésére és emelésére működnek. A magyarok Nagyasszonya —Védasszo- nyunk 1 A nő a magyarnak imádat tárgya. Ősi nagyasszonyaink utódaihoz fordulunk. Ezeket óhajtanok a legszentebb ügynek megnyerni és a külön-külön működő egyesületeket az általunk kitűzött ügy érdekében egyesíteni, országossá tenni. Nem a vagyoni áldozatot hajszoljuk. Nagyobb, nemesebb föladatokért küzdünk. Észrevétlenül magára maradt, természettől áldott országunk népe beteg, lázban szenved. Asszonyok, leányok, magyar nők, siessetek az ápolásra, a vigasztalásra. Mindenkinek jut egy-egy beteg. Az egész ország egy beteg tábor. A nemzet szive kihülőben, vérkeringése lassú, beteges. Az agy ég, a szem elho- májosul, tisztán nem lát. A hang, a szó gyenge, elhaló. A mell, a tüdő lapos. A derék — a középosztály — sorvadásban és feké- lyes; félő hogy operálni kell. Az idegek ernyedőben vannak. A karok erőtlenek. A lábak béklyóban, mozogni nem birnak: kulcsát Ausztriában őrzik. így sem Zrinyi Miklósokat, sem Kinizsieket, sem Széchenyit, sem ama névtelen hősöket, sem „tizenhárom vértanút“ nem nevelhetünk: sem török, sem más ellen nem küzdhetünk és magunkat meg nem védhetjük. Mindezen betegségeket és pusztulást a nemzet mai elszegényedése okozza. A nemzet háztartásában, berendezésében van a baj. Magyar nők, a nemzet éltetői, a családok nemtől, a háztartás lelkei és mesterei, siessetek a kedves otthont, a magyar fészket megmenteni, rendbe hozni, fényessé tenni. A statisztika szerint 1903. első tiz hónapjában pamutanyagokban, kender-, len- gyapjufélékben és fehérnemüekből 411 millió korona értékű jött be az országba. Ezen áruknak árát a 189 kizsákmányolásból élő külföldi vállalkozó és gyáros — az áremelő kartelek — 20—25 °/°-al emelték vagyis egyszerre mintegy száz millió koronával kell többet fizetnünk mint idáig. Hozzá értéktelen, meg nem engedett pótanyagokat kevernek ezen áruk közé a készítésnél, vagyis meg is csalnak! Ezért szegényedik a nép is — és ezért jár rongyokban! De 4— 500 millió koronát megmenteni a nemzetnek, magunknak, olyan nagy feladat, a miért mindenkinek dolgozni hasznos és kötelessége. Az anyagi pusztulás mai szomorú képét a „Magyar Védő Egyesölet“ Vaszary Kolos herczegprimás fővédöjével az élén, Szózatá-ban rövid ismertette. Az anyagi betegség orvoslásának módját a nemzet munkájának, termelésének, iparának védelmében és fejlesztésében állapítottuk meg. Óriási termelésünk hiábavaló és elégtelen, ha azt itthon iparilag nem dolgozzuk fel s ilyen óriási behozatalra szorulunk. S mert iparunkat a külföldi és az osztrák ipar igy nyomja el, népünk szegény, elégedetlen, lázong s kivándorol. Mindez egyszerre megfordul, ha mindenkinek juttatunk munkát, kerestet és általa kenyeret. Ezért nyersterményeinket kell iparilag országosan feldolgozni. Egyszerre lesz akkor mindenkinek munkája s kenyere. Ekkor mint aratáskor, szüretkor, vagy a fonóban egyszerre megcsendül a magyar nép elégedettségét jező dala. De hol és hogyan kezdjük e munkát? Hogy szervezkedjünk ? Mindenki ott veszi a fonal szálát a kezébe, a hol éri. Ezer kézzel egyszerre rendbejön az összekuszált gom- balyag, azután gyorsan csattog a szátfa s egyszeribe készen van a gyönyörű gyolcs meg a remek szőnyeg. Más ezerféle munkát is végezhetünk. így jut a nép és a nemzet apraja-nagyja a nemzeti öntudat ébredésével a hazai iparpártolás révén keresethez. Csak a munkát kell okos körültekitóssel, jó beosztással megkezdeni, a mire az első lépés iparunk fejlesztése. A Magyar Védő-Egyesület szép, önálló és egész tervet dolgozott ki. Ezer kézzel, milliók céltudatos munkájával a nemzetet és,a^ családot s a magyar társadalmat önmagá^ia^P adjuk vissza. Hálásabb munka nem képe- \ rzm zelhető. A nemzeti erőgyűjtés munkáját egy ségessé, célirányossá óhajtják tenni, hogy jutalma itthon az országban maradjon és na vándoroljon ki örökké idegenbe, a más nemzetek fiainak milliókkal való gazdagítására, jólétük és boldogságuk emelésére. Ott a fény, nálunk az árnyék. Hiszen ezer millió koronán felül jár azon összeg, a miért már majdnem mindent a külföldről hozunk be, holott a magunk termeléséből mindent előállíthatunk, mit egyetlen más ország és nemzet sem tehet, Amerikát kivéve. A varázsige: pártoljuk, fejleszszük a hazai ipart, de igazan. A Magyar vedő-Egyeselet a nő emancipációjának szárnyait erősiti, midőn a magyar nők leikéhez fordul s segítségüket kéri. Ugyanekkor a legmagasabb polezra is emeli a női mentő-munka értékét. A Magyar Védő-Egyesület az egyetlen országos egyesület, mely a női erények és munka mellett a nő jogát ezekben országosan elismertetni törekszik. Az egyesülésben az erő : az akarat, mely diadalt arat. A nőegyesületeknek és a magyar nőknek, úgy is mint a családanyáknak nagy nemzeti feladatait a hazai iparpártolás terén kijelölni, megállapítani a Magyar Védő-Egyesület országos női kongresszusa hivatott, melyen minden nőegyesület tagjaival s minden honleány szívesen láttatik. A mily örömmel látjuk nőegyleteink segítő, ápoló nemes törekvéseit, olyan szomorúan fog el, hogy társadalmi bajaink annyi segítést ás áldozatot követelnek. Mélyrehatóan, rendszeresen orvosolva e bajokat, a segítés mai szüksége lassankint megszűnhet. Talizmánunk : emeljük minden magyar ember jólétét oda, bogy a segítésre sehol szüksége ne legyen. Nem kell akkor a sok árvát, anyátlant és szegény elhagyottat összeszedni és ápolni ; egyszerre mindenkinek megkerül az édes anyja; mindenkinek lesz hazája; és mindenkinek lesz munkája és kenyere. Telik a 4—500 millió visszaszerzendő, idegenbe adott pénzekből ........És a mu nka nemesit! A legnemesebb jótékonyság ezután következik, hogy a fonást, szövést s varrót-
