Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-21 / 52. szám
Il XIII. évfolyam. Szatmár, 1904. Dec *ember 21. 52-ik szám. HITI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADAT MI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Ei'yes szám ára 20 fillér. m Felelős szerkes UÁTHOKY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze, küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán Karácsony ünnepe. Rügy fakadáskor, mikor a föld legelső virágai mosolygva nyitják meg kelyhüket, szokott megérkezni atavasz virága,a legszebb, a feltámadás magasztos ünnepe. Hasvét a kereszténység legmagasztosabb ünnepe. Karácsony az ünnepek aranykulcsa. Ha Jézus nem születik, nem lát ma ünnepet a megváltott világ. Hus- vét a reménynek, Karácsony a hitnek ünnepe, s mint bimbóból a virág, fakad a hitből a remény. Midőn uj tavaszt ér az őszi fa, mint egy kibontott lobogó uj reményt hirdet, minden élet megmozdul, alakról alakra-törekszik minden, akkor szól a keresztény reménységének. Télen a táj csendes fényből, virágból kivetkezik, hogy minden örömet, minden meleget az emberi szívnek adjon, fölzendül az angyalok éneke a hitnek ünnepén. A családi tűzhely melegebb, a szeretet forróbb a szivek közt e napon, midőn arról emlékezik, hogy távol keleten, JudaBethlehemében az angyalok öröméneke közt földre száll az örök Szeretet, midőn ünnepet szentel annak, hogy Megváltó születik a szegénye; jászolban. Szegényesen jelenik mega szent család, minden keresztény családnak örök eszménye. Mily szép a karácsony ott, hol a próféták jövendöl tek s a jövendölések beteljesedtek. Legmagasztosabb az ünnep Bethle- hemben, hol Jézus született, hol az oltárlapon a Máriás-templom ban e felírás áll: „Itt születet Máriától a Szűztől Krisztus“. Mennyi varázsa az angyali mise énekének.. Majd a pásztorok fuvoláját, majd az angyalok énekét véli hallani a hivő lélek. A szentirás szert egyszerűséggel beszéli el Jézus születését. Augusztus római császár parancsot ad ki, hogy ki-ki ott ir*ssa be magát, ahonnan származott. Mária és József, Dávid királyi nemzetségéből származtak, elmennek t^hát Beth- lehembe, szegények voltak, egy istállóban vonják meg magukat s itt szülte Mária Jézust, pólyákba takarta s jászolba fektette. Oh, örök szeretet! Oh, végtelen igazság! Megtörtént tehát a nagy eseménymi a világ központja lett. Bételt az emberek várakozása, kinyílt a több ezer éves reménység bimbója, Istennek szent Fia az angyalok öröméneke közt a földre szállt Róma városa alapításának 754. esztendejében akkor, a midőn a világbéke jeléül Janus temploma zárva volt. Csodás fény tölti be a szegény istállót, angyalok éneklik: Dicsőség Istennek a magasságban s békeség a földön a jóakaratu embereknek. Áhítattal borulnak le a szegény pásztorok, buzgón sietnek Jézushoz a napkeleti bölcsek. A szegény pásztorok hitök bölcseségében, a napkeleti bölcsek bölcseségük hitében borulnak le a kisded Jézus előtt, ki az embereket megváltani, egy uj lelki világot alakítani a szegénység jászolában jelenik meg. 19 század óta, olt, hol örök tavasz virul, ott, hol a tél csak zuzmókat nevel, a szegény kunyhójában, a gazdag palotájában felhangzik az angyali ének s örömmel tölti be az emberek szivét a karácsonyfa kedves világánál. Ahányat a gyermeki szív a boldogságtól dobban, a hány örömmosoly a szülői arezon, annyiszor légy áldott világ Megváltója ! Megáll az élet nehéz utján a föld fia, mintha béke szállna a meggyötört szívbe, gyermekemlékei jutjj tAbcza. Ü A kis lányok. Megjött a posta. — Nézzétek csak lányok, piros ceruzával van megjegyezve — mond az egyik lány, ki a megjött postát bontogatja. — M:c oda, hol ? — A tárcza a Heti Szemlében. — Istenem, ki tette ezt, miért? És nekiesnek a lapnak, de már a címnél általános moraj hallatszik. Meglehetős lesajnáló tekintettel dobják el a lapot. Mi közük nekik a kis leányokhoz? És végig suhan a megjegyzések szele a postát váró jó- barámők népes társaságán. — Eh, nem olvassuk el. Bizlosan reánk célozgat. Jaj, az a Tóni! Mert csak tőle telik ki ilyesmi. — Én nem hiszem, hogy lenne benne valami. Fussuk át. Hátha nem is rólunk szól. És heves beszéd közben tárgyalják a tárcát. — Nos, lányok, ez mégis borzasztó. Azt Írja : Klári egyszer csirkét rántott, de a kezét, meg az arcát megsütötte. Böske a fahéjas fánkot alaposan megpaprikázta. Margit minden második éjjel a hosszú szoknyáról álmodik. Lujzát ápril elsején elküldték gereblyemagért. Olga még nem látott Kolumbus tojást. Ilka, jóllehet faluban nőtt meg, még nem ismeri a kákamagot. Mici pedig kész nagy lánynak nézi magát, stb. Halványodva hallgatják a beszédet. Min- denik szemében kigyul a harag tüze és jó, hogy Tóni nincs ott, mert összecibálnák a haját alaposon. És tanakodnak, hogyan bosszulják meg. — Nem beszélünk vele többet. — Kikosarazzuk a bálban mindnyájan. — Nem fogadjuk a köszönéseit soha. Terem sok inditvány. Hirtelen rettenetes dolgot miveinek. Olga visszaküldi a képes lapot, a melyet féltve titkolt. (Pedig nettjének volt címezve). Bözsi visszaadja a virágot, a mit lepréselve őrzött. (Tóni elvesztette egyszer a szőlős kertben.) — Vájjon Ő irta-e ? elmélkedik Margit. Oly szívesen beszél velünk, úgy pártunkat fogja minden falusi mende-monda ellen. O nem lehetett. Úgy látom, mindnyájan érintve érzitek magatokat — mond Linka. Én mosom a kezem. — Micsoda, hát te nem másztál egyszer az eperfára, hogy jobban láthassad a h oj AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJ ?