Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-14 / 51. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1904. Deciembep 14. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre —• — — — — — — 3 „ Negyedévre —. — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Szövetkezett ellenzék. Hazánk politikai életében erre még nem volt példa, hogy az ösz- szes ellenzéki pártok fegyverbarátságot kössenek, s közös erővel törekedjenek ugyanazon czélt elérni. Leglöbbnyire fóltékenykedtek egymásra, ha javaslatokat nyújtottak be valamelyik ellenzéki pártról, a többi ex offo ellene mondott, miáltal a kormánypárt erejét növelték. A választásoknál is hánvszor láttuk, hogy csupa versengési viszketegből jelöltet állítottak egymással szemben, igy segítették a szabadelvű pártot diadalához. Most az első eset, hogy megértették egymást, vélemény különbség nem létezik köztük, hanem valamennyien egy akarattal lépnek sorompóba, hogy megvédelmezzék a nemzet alkotmányát. Az ellenzéki pártoknak ezen közeledése rendkívül figyelemre méltó és nagy fontosságú jelenség, forduló pontot képez politikai életünkben. Nagyon sok, az ország vitális érdekeit érintő kérdést, renge- tég gazdasági és szocziális ügyet épen a pártoknak egymástól való széthúzása miatt nem lehetett megoldani. Hogy ez milyen káros hatással van az ország fejlődésére, afelett vitatkozni felesleges. A pártok közeledése egészen uj irányba fogja terelni a közélet, a köztevékenység vérerének lüktetését, mert ezután nem helvezkednek a merev t negáczió álláspontjára, hanem jóinFelelős szerkesztő BÁTHORY ENDUE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ" dulattal meghallgatják egymás vó leményét, s a melyiket nemzeti szempontból legczélszerübbnek — fognak találni, amellett tömörülnek. Az ellenzék szövetségének ez az egyik rendkívüli jelentősége. A másik nem kisebb ennél. Tisza Kálmán uralkodásának első éveitől kezdve nyögi a nemzet az úgynevezett liberális rendszer gazdálkodásának káros következményeit. Feljajdult ellene számtalanszor, de az erőszak mindig legyűrte az ellenállási képességet. Most maga a parlamenti ellenzék mutatja meg a polgárságnak az utat, melyen haladva ennek a redszernek nyakát lehet szegni! . . . Egyesült erővel. Ne egymás ellen forgácsoljuk a a küzdelemben a lőszereket, hanem azt a pártod kell lehetetlenné tenni, amely ebben a hezában minden tovafejlődést mejakaszt, mely ön- tudatlanul, sokszor a korona félrevezetésével ajánlja fel magát a bécsi klikkeknek, hogy hatalmon maradását biztosítsa. Egyes minisztériumok megbuktatása nem lehet itt czél, ha jön utána a másik, mely az előbbi jegyében utazik. Magát a rendszert, az erőszak rendszerét kell megtörni, csakis úgy lehetnek jobb viszonyok a hazában. Amit erőszakkal lehet statuálni és fentartani, az már eo ipso nem lehet üdvös a nemzetre, hiszen ha üdvös volna, kinek jutna eszébe ellenállást fejteni ki vele szemben. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány sajtó“ eziinére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttór sora 40 fillér. A lap ,,u‘g.Í<‘l<‘iiiU minden szerdán. Igen az erőszak akkor kénytelen érvényesíteni magát, midőn a nemzet akarata ellen, annak kárával akarnak teremteni olyan helyzetet, melynek járma alatt nyög" a polgárság, legfellebb egyes klikkek húznak belőle hasznot, melyek ott ólálkodnak a húsos fazekak körül. Nagyon keveset, úgyszólván semmit sem érne el az ellenzék, ha megelégednék a jelenlegi Tisza kormány megbuktatásával. Maga a rendszer ellen kell itt felvenni a harczot, s addig nem nyugodni, mig a kormányzat határozottan nemzeti irányba nem lesz terelve. Szétrombolt ülésterem. Tegnap a zaklatások miatt haragra gyűlt ellenzéki képviselők összerombolták a képviselőház üléstermét. Okot az adott reá, hogy a ház előtt rendőrség volt felállítva, s egy rendőrtiszt bent volt a folyosón. Ezt onnan kidobták, aztán bementek a terembe, honnan kiverték a parlamenti dra- bantokat, kik megszállva tartották az elnöki emelvényt. Közben a padokat, székeket összetörték és a terem közepére hajigálták. Az ülést nem lehetett megtartani. Ünnepi óda.*) Ünneplő áhitatnak szárnyain Idők ormára száll a lelkem, — A honnét ellát múltúnk tájain S jövőbe is néz képzeletben. Mit lát amott és mi: sejdit emitt. . . A múlt s jövendő fátyolképeit. Hadd zengje most e gyönge ének Hangján e szép nap ihletének. Harczdulta száraz és tartott avar, Alatta hősök néma szíve. Ez im a mult, a föld magyar. Bús szemfedővel béteritve. Fölötte bánatos nemtő zokog ; Ledőlt, mit István s László alkotott, Belső viszály s harcz elsöpörte. Halál és pusztulás körötte. Hantok fölött jár-kél, sírván megyen, Romok közt bujdokol sírása: „E szent föld hát csak vértanút terem ? E nép sírját magának ássa ? *) A kir. kath. főgimnázium száz éves jubileumára irta dr. Fodor Gyula főgimn. tanár, az ünnepélyen elszavalta Fölkel Béla főgimn. tanár. Hol van Lajosnak büszke csarnoka ? Hol van mit egykor Mátyás alkota ? A hit s tudás oltára ? — Nincsen. E földet elhagyá az Isten! Szegény magyar te, vérszegény agyad Apadt ér öntözi silányul. Elméd a hitvány földröghöz tapad. Szemed vakon homályba bámul. S mig harcz viharja tombol föld felett, Lelkűdre süni köd nehézkedett. Mit nem tör át remény sugára : Vajh jő-e élet ily halálra ?“ S a nemtő bolygott több száz éven át. A holt rögöt hiába ásta.' Klastrom zugába vonta meg magát, Hol óvta, födte hit palástja. Ott görnyedt árván mint koldusdiák, Kisírt szemét köny rontá s mécsvilág. Az óvilág morzsáit ette, Könnyét és könyvét rejtegetve. De szellő kél s tisztulni kezd az ég, Oszol a köd, a bús, halálos. A véres föld, a kietlen vidék Uj kikelettől lesz virágos. Feltámad minden szittya őserő, Mozdul a rom, a néma temető. Feltámadásnak harsonája Riadva szólít más csatára. És jő a hős. Nem fegyver és kard, De hit s tudásnak büszke hőse. Nézzétek őt, a bíboros magyart, Ki legnagyobbak szellemőse! Kereszt a kardja, nyelvén tűzeső, Pánczélja hit, mindentől vértező; Hitért hittel víván, csatázván, A bősz poklot legyőzte Pázmány. „Legyen“ szava teremtő ereje Sötétségből dús fényt fakasztott ; Mint László csodatévő gerelye Kősziklából ontott malasztot. S Szentlélekszállta hjv apostola, Hóditó útra kél ... az iskola. Ajkán hevít a szó varázsa Egy második honfoglalásra. S tudásra szomjas ifjúit nemzetet Ölel keblén az Alma máter. Jézus sergéből állít őrszemet, Mely fénytornyából messze lát el. S a lét-nemlét háborgó tengerén Küzdő magyarban támad uj remény : „ Ott. . . . Ott a fénysugár . . . , az élet E Már élnem kell, mert partot érek.“
