Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-09-28 / 40. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP / ft$% ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre-------— — — — — 3 „ — Ne gyedévre — — — — — 1 » 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORYENDK A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ E. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lap meg\jelenil< i>iíh<1*mi szerdán. Maradunk a régiek. Fenséges czólt tűzött ki maga elé a Magyaroszági Kalli. Egyesületek Országos Szövetsége, midőn a valláserkölcsös irány terjesztésére, a hazaszeretet ápolására, a szocziál- demokráczia izgató, a társadalmi békét veszélyeztető tanainak meg- gátlására megalapította a Budapesten megjelenő krajczáros újságot, melyet „Uj Lapnak“ keresztelt el. Mikor megpendítették az eszmét a múlt évi katholikus nagygyűlésen, olyan applauzussal fogadták, hogy szinte azt hitte az ember, hogy ennek a lapnak a jövője meg van alapitva. Mi is örvendtünk keletkezésének, mert a vallás erkölcsös szellem ápolásának terén minden legcsekélyebb, még a leheletszerű mozgalmat is üdvösnek tartjuk. Ettől az újdonság- szerű hullámzástól pedig sokat,-n&- gyon sokat lehetett várni. S iine kisült, mint nagyon sok más téren, hogy erre a törekvésre is rá nehezedett a katholikus lársadalom nemtörődömségének átka, az Uj Lap ma már végvonaglásban szenved. Minden katholikus vállalatnak mindig az volt és az lesz a szerencsétlensége, hogy vérfagyasztó hidegséggel szokott találkozni éppen azok részéről, kik első sorban volnának hivatva a jó ügynek apostolai lenni. Értjük a katholikus papságot. A mi igényeink szerfelett nagyok, amint megindult valamely vállalkozás, rök- tön süvöltenek felé a kritika nyilai, nemhogy segítségére sietnének úgy szellemi mint anyagi téren, akiknek tehetségűkben van, hanem főúri grandezzával lehurrogják a legnemesebb ambicziót, tönkresilányitják a legjobb irányú törekvést. Avatott és avatatlan kritikusok szerfelett nagy számmal vannak, s rendesen ezek ássák meg a sírját az olyan magasztos vállalkozásoknak, melyeket ideális, önzetlen törekvésű emberek egyedül a közjó érdekéből karoltak fel és támogatnak. De hát az ő gondolatviláguk egészen más — ők a közjóért lelkesülni nem tudnak, de nem is akarnak, csak azt nézik, mi felel meg az ő distingvált szájízüknek, s ha csak egy kifejezés nem elég appetitorius, azonnal készek doronggal menni az egész vál!alatnak. Ennek a pervers helyzetnek következményeit nyögi megszületésének első pillanatától a kath. sajtó, mert itt sajtószabadságról még csak szólani sem lehet, az önálló gondolkozást és őszinte beszédet a nagy- pipáju és kevés dohányu kritikusok rabszijaikra tűzték. Az orosz czen- zura kis Miska ahhoz, amit nálunk Magyarországon a katholikus sajtóval elkövetnek. Ne csudáikozzék azért senki az ellentábor hahotáján és kárörömén, meiylyel hirdetik, hogy a katolikusoknak soha sem lesz sajtójuk, mert ők maguk falatozzák fel. Az Uj Lapot is a kritikusok nagy szája ütötte agyon első sorban. Pedig ha azzal a hatalmas szájjal segítségére siettek volna éppen azok, akik kirántani igyekeztek alóla a talajt, ma az Uj Lap legelterjedtebb-íés talán legkedvesebb újsága lehetne a népnek az országban. Eszünkbe jut P egv megtörtént dolog. Néhány évvel ezelőít éppen itt Szatmáron a papok összeálltak, hogy papi dalárdát fognak alakítani. Olyan ambiczióval indult meg a tanulás, hogy az ideál isták nagy jövőt jósoltak neki. Ali véletlenül azt találtuk mondani, hogy nem lesz abból semmi, mert hat-nyolcz pap összetartására természetfeletti erő szükséges. Majd agyonütöttek bennünket érte. Az egyes hangnemek próbái pompásul szuperáltak, de csakhamar jött egy összpróba, amelyen úgy összement az egész társaság, hogy egy pillanat alatt szétrebbent mint a forgószél, A papi dalárdának csak emlékét Írhatta fel a krónikás. Nagyon találó kis történet ez arra, hogy nem a közczélt szoktuk szem előtt tartani, hanem egyéni sértődéseknek prédájául dobjuk oda magát az eszmét. A. másik nagy baj nálunk a nembánomság. Akárhány falusi pap van, akit tárogatóval sem lehetne könnyen tettre kelteni. Alit törődik ő a világ sorsával, elsőrendű kérdés, hogy jól hízzanak a malaczok. És ez nem kevésbbé veszedelmes baj mint a kritika. Mindenik egy-egy apostola lehetne a nemes törekvéseknek az ő falujában, s ime igy hajótörést szenved rajtok a legszebben átgondolt ideális tervezet. Az egyház és a haza sorsa egyaránt kivánja, hogy az Uj I^ap fent- maradjon és virágozzék. Félre tehát a kritikával, félre a lomhasággal. Siessen mindenki segítségére legjobb tehetsége szerint. Különösen terjesz- sze a papság a vidéken a nép között. A tizenkettedik óra már ütésre serkentett, — ne késlekedjünk. Nagy szégyen volna a magyar katholikus társadalomra, ha ez a vállalkozás megbuknék. Nagy napok. Nagy napjai lesznek a jövő hónapban a katholikus magyarságnak. Szép, örvendetes napok. Hazank minden részéből összegyülekeznek az ország szivében, Budapesten a katholikus ügy bajnokai, hogy erősítsék bennünk az összetartozandóság érzetét, s példájukkal cselekvésre gerjeszszék a katho- likusok szunnyadó társadalmát. Október 20—23 között nagygyűlésünk lesz. A kezdet nehézségei már le vannak küzdve, a múlt évi kalb, nagygyűlés olyan demonsiráczió volt. hogy méltán bámulatba ejtette még azokat is, akik a legvórmesebb reményeket táplálták iránta. Ellenfeleink to- porzókoltak, de kénytelenek voltak elismerni ennek a mozgalomnak nagy horderejét és átalakító hatását a magyar társadalomra. Visszás dolog az, hogy ebben az országban, hol a többi felekezetek hozzánk képest a lakosságnak elenyészően csekély részét teszik ki, minden kérdésben nekünk kell a rövidebb ethuzni Ennek oka a katholikus társadalmunk szervezetlen voltában, a lelkesedés és ambiczió hiányában keresendő. A helyzetet nekünk kellene dominálni és mi vagyunk az utolsó kerék. Ezen a bajon vannak hivatva segiteni a katholikus nagygyűlések. Tettre keli ébreszteni a szunnyadó erőket, melyek ha egyszer mozgásba jönnek, bámulatos alkotásokat lesznek képesek produkálni. Ne kicsinyelje tehát senki és ne húzódjék vissza ettől a mozgalomtól, hanem férfiak és nők. tudósok és munkások siessenek fel azokon a napokon Budapestre, hogy társadalmunk minden osztálya és pedig a lehető leginpozánsabb módon képviselve legyen. Küzdőké a győzelem, ellenben ha lerakjuk fegyvereinket, kiszolgáltattuk magunkat ellenfeleink kezébe. Tűzoltóink ünnepe. Szép ünnepség folyt le a múlt vasárnap városunkban. Szép és lélekemelő. Ekkor adták át rendeltetésének nagy ünnepélyességgel a püspök ur Ő nagyméltósága áldozatkészségéből épült tűzoltó őrtornyot. Az ünnepség első része már szombaton est© ment végbe, midőn a mécsek ezer lángjának fényárjában úszott a nemzeti zászlókkal di-
