Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-21 / 39. szám

5 H E T I S Z E M L E„ (39-ik szám.) két az édes szülőföld nyújtott ; hálás akar lenni a szülők sírjához, az első nevelés drága emlékeihez. Értem én ezt, tisztelt közönség ! Nem kell messze haladni az élet utain, már látja az ember, hogy a kötetesség felemelő tudata nagy művésze egyéni életünknek, az iskola is nagy művész, az élet is nagy művész. Az a művészetük, hogy a létbe életet visznek, eleven, szines életet, az egyedet pedig egyé­niséggé varázsolják, öntudatos egyéniséggé. De elszárad művészi erejük, ha nincs meg a kő, amelyen dolgoznak, ha nincs meg a csillogó márvány, mely felfogja a nagy alakot is, a lehelletszerüt is, a vonalak hul­lámzását is, a lelkibb vonásokat is. Azért ha a mi püspökünk kegyelettel adózik volt nevelőinek, tanárainak, jótevőinek, annak a Pázmány-alapította hires intézetnek, mely pappá nevelte, az életnek, mely művószkezé- vef lelkén dolgozott, egyénisége egyik leg­szebb vonását mégis abban szemlélem, hogy szívének féltékenyen őrzött hálájával és maradandó emlékkel áldozik a szülőknek, akik lelkét alakot sürgető márványnyá, fogókonynyá, a szépnek, nemesnek meleg otthonává tették. Milyen gyöngéd és milyen nemes vo­nások is vésődtek erre a fényes lapra ! Sok ismeret, iskolázott emlékezet ; nagy művelt­ség elriasztó hidegség nélkül, az egyszerű­ség szeretető mindenben alacsonyság nélkül I És amint tovább nézem ezt az egyéniséget, hogy a trónon sem vesztette el sajátos nemes vonásait, nem ismert gőgöt, nem zárkózott­ságot, nem ismerte a havasok zordonságát, nem a lapályok fojtogató melegét, azt a sza- lézi Ferenchez méltó gondolatot látom a mi, püspökünk életében kifejezve : animas da mihi, caetera tolle — minden egyebet végy el tőlem, csak a lelkeket add nekem ! Nem kell nekem ragyogás, nem kell a hir, — a lelkek kellenek nekem 1 Nem megyek a világ zajába, csendesen, zajtalanul művelem a jót — a lelkek kellenek nekem 1 A ^szenvedők a betegek, a szegények lelkét keresem, azo kát istápolóm; a gyermekeknek, a Krisztus barátjainak, lelkét szeretem azokat nevelem, — a szívek kellenek nekem 1 Ha hibát látok, felindulok, nekem ez a tisztem, de nincs nekem haragom, megenyhülök, megbocsátok, ilyen az én szívem ! Sok szükséget láttam, ilyenkor a magaméról mindig elfeledkeztem; sok ügy kívánta gondomat, sok ellenkezést találtam, — egysem volt oly kicsiny, hogy vele ne törődtem volna, egy sem volt olyan nagy, hogy elboríthatta volna lelkem derült világát. Tizenhét év alatt annak a derűnek, annak a kötelességtudásnak, szlvjóságuak, irgalmas érzésnek,lelki erősségnek mennyiszer voltunk mi csaknem mindnyájan' tanúi 1 Ennek, mi az embert alkotja, hoztuk mi ma tiszteletünket. * De, tisztelt közönség, hozzuk meg a polgárnak is a méltó babérokat, mert a püspök gondjait lekötik az egyház ügyei, az ember élete megfér a szívnek rejtelmes mó Jyein, de a közélet emberétől a társadalom munkát vár, eredményeket kíván látni, ezeken épül, ezekről beszél, ezeken lelkesedik. Dehát én beszéljek, mikor lapides clamabuut, mikor a kövek kiáltanak? Mikor annak a polgár­nak szól az ünnep, akinek első szava ez volt a szatmáriakhoz : Otthont találtam, nem legelső, hanem legjobb polgára akarok lenni annak a városnak, amelyet az én nagy elődöm, Hám püspök, a városnak egykor polgára és atyja, haladásának és kultúrájá­nak mindenkorra géniusza méltónak tartott arra, hogy messzenéző szellemének, áldoza­tos lelkének, vagyonának összes kincseit pazar kézzel szórja reá. Tényleg ebben a tizenhét esztendőben nincs múlt, nincs jövő, ez folytonos jelen az alkotásokban. Tisztelt közönség! Aki oltárt emel, aki templomot épit, nem csak az Isten dicsőségét építi, hanem menhelyet, otthont, várakat emel magyarságunknak, állami létünknek, nem­zeti kultúránknak. A mi városunk legelső polgára megvallja, hogy többet lehetet, mint amennyire számított, nemcsak a meglevő jót használta fel jól, hanem még reményei is kamatos kamatot hoztak. Csakugyan lapides clamabunt, azok a megszentelt kövek kiál­tanak és hirdetik a hazafinak, a polgárnak nagyságát. Aki iskolákat emel, iskolákat tart fenn, aki az iskolák apró polgáraira szórja jutalmazó, gondoskodó, fenntartó sze- retetének százezreit, a hazának nevel, a pol­gár kötelességeit teljesiti. Hát én beszéljek ? Pueri clamabunt: az iskolák hálás hada kiált itt dicséretet az atyának, a legjobb pol­gárnak. Aki mindenütt ott van, hogy örvend­jen az örvendező nagyokkal, együtt sírjon a látogatottakkal; aki minden beteget meglá­togat jó eledelével, minden didergőt melen­get tüzelő fájával'; aki visszaadja szerszámát a munkásnak, ruháját, derütosztó száiazfáját a megzálogoltnak elmés gondolattal és avval a jobb kézzel, melyről a bal nem tud: an­nak a polgárnak mesés a szeretető, halha­tatlan lesz az emlékezetei Aki elmereng da­liás idők harcos főpapjainak hősi tettein, de egyúttal a modern világ közepébe helyez­kedve tépett zászló helyett könyveket visz a családok otthonába ; aki az irodalom és sajtó ólomkatonáit állítja síkra a józan tudomány, nemes erkölcs védelmére, az ismeri korát, az betöltötte a jó polgárnak feladatát. Aki egyesületek által dolgozik a társadalom együttérzésén, keresztény szellemén, művelt­ségén ; akinek nagy gondolatait emitt köz- biztonságunk őrhelye, annak lábainál a mű­vészet csarnoka hirdeti : annak nagyságáról hallgasson már a röpke szó, mert lapides clamabunt I Itt a kövek kiáltanak ! Csakugyan méltó, hogy annak a polgárnak, aki bevál­totta az alapító nagy királynak és annak a vigaszt reményeiből váró uagy pápának tér veit, vágyait, reméuyeit, mikor az istenféle lem, a keresztény szeretet, tudomány, művelt­ség ügyein fejedelmi gondolatokkal és erővel dolgozott Magyarország legszélsőbb észak­keletén, csakugyan méltó, hogy annak a polgárnak az élettelen kövek kiáltsanak üd­vöt, halhatatlanságot I * * * De még méltóbb, hogy hálás ember­szívek őrizzék ennek az ünnepnek, a nagy­ságnak, a polgári erényeknek emlékezetét 1 Dignum laude viruru Musa vetat móri. Ezért üdvözlünk mi téged, aranymisés püs­pökünk, az őszinte szó melegével, a költő­nek meleg érzésével, a dal örömével. Hódolunk előtted, aranymisés szolgája az Urnák, mert te erősen hittél és buzgón szerettél ! Tiszteletünket hoztuk neked, aki köte lességludásoddal és szíveddel egész embert mutattál ! Vedd a hálás elismerés babórait a tár­sadalomtól, amelynek legelső, legjobb pol­gára te vagy 1 Riadó tapsokban törtt ki az egész kő zönség, amint a szónok beszéde végéhez ért, akik hozzá tudtak jutni, siettek üdvözlésére. Tóth Micike kisasszony meleg érzéssel szép csengő hangon szavalta Tóth József segédlelkósznek ez alkalomra készült ünnepi ódáját. A szereplő hölgyeknek a rendezőség pompás virágcsokrokkal kedveskedett. A műsort a dalegyesület éneke zárta be. Vé­gül dr. Fodor Gyula világi alelnök köszönte meg a közönségnek, hogy tömeges megjele­nésével ilyen itpozánssá tette a kaszinó ünnepségét. Ugyanekkor osztották ki az Iro­dalmi Kör nevében Bodnár Gáspár képezdei tanárnak „Jubiláló egyházmegyénk arany­misés püspöke“ czimü füzetét. A műsor után társas vacsora, majd táncz következett. A szigeti Mária Valéria nevelő és tan­intézet szintén szépen sikerült ünnepélyt rendezett f. hó. 17-én a köv. sorrenddel : 1 „Bánfai emlék“ Kóler Belátó1, zon­gorán játszották Szarka Györgyi és Hudeezek Margit. 2. „Üdvözlő dal", énekelték a polg. is­kola növendékei, •S. „Alkalmi köszöntő“, mondotta : So mogyi Aranka. „Regina celi“, melodráma Váradi An­taltól, szavalta: Némethi £>via, zongorán kisérte Hudeezek Margit. 5. „Mária-ónek, énekelték a polg. iskola növendékei. A sikerült progra nmpontok befejezése után Müller Károly apátplebános emelkedett hangú szép beszédben emlékezett meg ke­gyelmes püspökünkről és mindnyájunk ér­zelmeit fejezte ki, midőn kérte Istent, hogy artsa meg számunkra soká e nagy, ne ne s lelket. Turvékonyáról Írja levelezőnk, hogy szintén uagy kegyelettel ünnepólték meg e szép napot. A hajnali harangozas után kez­dődött a nagymise, melyet Pásztorig Árkád végzett. Rengeteg nép volt jelen. Mise után Pásztory, megkapóan ecsetelte a nap jelentő­ségét. -Kifejtene, hogy a szatmári egyház­megye püspöke, a nagy apostolok utóda, az egyház oszlopa, a szegények, árvák, özve­gyek gondozója e napon ünnepli felszentel- telósének 50-ik évfordulóját. Felhívta a né­pet, hogy imádkozzék jólétéért. Délben több mint 100 szegény kapott ebedet s részesült pénz és ruha ajándékban. Meg kell még emlékeznünk az üdvözlő táviratokról, melyek azt bizonyítják, hogy 0 nagymeltóságanak örömuapjáu együtt ere­zett és imádkozott vele je.entékeny ró sze hazánk előkelő köreinek. Az elsők közölt.» érkezett 0 felsege a király szerencsekivauata, melyet dr. Kádár Ambrus, praelatus-K auo- nők, püspöki helynök azotinil táviratilag továbbított Mana-Pócsra. ü felsege sürgö­nyét, mely a kabiuetiroda utján jött, 0 excel- lencziaja nagy ha íj atul es m sghiioitsagg il fogadta. Szövege a kov. 0 csász. és apostoli /ár. Felsége kabinetirodája. Nagyméltóságu és fötisztelendö Meszlényi Gyula ual. belső titkos tanácsos, rom. kath. megyés püspök urnák. 0 császári és királyi apostoli felsége üdvözli Naqyméltóságodats áldozárágának mai ötvenedik évfordulója alkalmából és őszintén kívánja, hogy egészségét nuetőbb visszanyerve az egyház és a hazának még sok hasznos szolgálatot tehes­sen. Legfelsőbb parancsra König. Csaknem egy időben érkézéit meg Magyarország herczegpnmasanak, Vaszari Kolos bíboros órsekueK üdvözlő távirata, melyT a következőket lartalmazza : Fogadja Exceltentiád áldozó papságának ötven eves jubileuma alkalmából őszinte üdvki- vánata'mat.

Next

/
Thumbnails
Contents