Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-14 / 38. szám

4 „HETI SZEML E“ (36-ik szám.) ségét. Hálás szívvel látja, tapasztalja, hogy a legszentebb jubiláris áldozat bemutatásá­hoz szükséges szent oltár Excellentiád áldá­sos tevékenysége, kifogyhatatlan bőkezűsége, főpásztori lelkes munkálkodása drága kövei­ből megalkotva és „dilectione et pace“ arany kapcsaival megerősítve készen áll. Ez oltárról száll az égbe a legszentebb jubiláris áldo­zat és az egész egyházmegye alázatos gyer­meki szeretettel, hálával és benső buzgóság gal egyesíti imáit a jubiláris főpásztor buzgó imáival. A káptalan a saját maga, az egyház- megyei papság és a hívek ezreinek hódola­tát, mély háláját, buzgó imáit, legjobb ki- vánatát a jubiláris koszorúba fűzi és a szent áldozat kelyhét ékesíti fel vele, hogy e leg­szentebb érzelmek és legjobb kivánatok, buzgó imák a szent áldozattal szabjanak fel Isten trónjához. És hogy e hódolat, hála, buzgó imák, legjobb kívánságok külső jel­ben is megörökítve lesznek, az aranyáldozat szent oltárára ez arany kelyhet ajánlja fel a káptalan hódolatteljesen, alázattal esedezvén, hogy azt Excellentiád kegyelmesen elfogadni méltóztassék. Esedezünk alázattal, hogy a káptalan, az egyházmegyei papok, a hí­vek ezreinek legszentebb érzelmeit, buzgó imáit jubiláris szent áldozatával egyesitni kegyeskedjék és jubiláris szent áldását adni méltóztassék az egész egyházmegyére, mi pedig mindnyájan buzgón kívánjuk, hogy lelkünk örök Pásztora igen sokáig tartsa meg ad multos annosl Püspök ur ő Excellentiája arany­miséje alkatúiéból az egyházmegye számos helyére, s az egyházmegyén kívül is nehány városba és faluba, amelyekhez ő Kegyelmes- ségét ötven éves papi életének emlékei fű­zik, 8000 koronát küldetett szót oly czélból, hogy ez az összeg az aranymise napján f. hó 17-én a szegények között osztasók ki valláskülömbsóg nélkül. A kiosztásnál ő Excellentiája kívánságához képest különös tekintet fog fordittatni a több gyermekkel megáldott és az esetleg huzamosabb beteg­séggel meglátogatott szegénv családokra. az ős-akadémia kibőjtölte az évezredek te­kintélyes számát. Ilyen bögrém van nekem is. Amint kezembe veszem, megsimogatum fekete, kerek termetét, eszembe jut az a két kéz, amely ezt a bögrét a nedves agyag-ko­rában épp igy simogatta, hogy megkapja a kellő formát. Előbb a tenyér, aztán az ujjak végig siklottak rajta, hol erősen, hol meg nagyon gyengéden, néhol pedig csak annyira, hogy a kéz meleg nedvessége egy lehellet- nyit simítson rajta. így dolgozik az igazi gölöncsér, a művészi érzésű. Formáló gesz­tusából sok átsiklik az engedel mes agyagba : a gölöncsér lelkének egy pár atomja köl­tözködik a bögrébe. A magasabb művésze­teknél ezt érzésnek nevezik, de a szegény gölöncsért kevesen taksálják ily magasla­tokra. A gölöncsér aztán odatartja a művét az ég ellenébe vagy az ablak ellenébe. Most látja, hogy kell egyet lendíteni a körvona­lon, a silhoueiten. És meglendíti az útvona­lat. Azután forgatja, hogy minő profilt mu­tat erről meg arról az oldaláról. Nem kajla, nem pupos-e ? Ha baj esett a vonalon, az a simogató ujj addig simogatja, amig helyessé lesz. És simogatja szeretettel, mintha az a sárga agyag a gyermeke szőke haja volns. Simogatja szeretettel, elnéző, szelíden javító bóketüréssel, akár a jó szüle. Egész leikével A miniszter körútja. Említettük la­punk múlt számában, hogy a rutbén akezió közvetlen megtekintése végett Tallián Béla földmivelési miniszter körutat tett Márama ros és Beregvármegyékben. A miniszter e hó 8-án érkezett Husztra, hol a vármegye vezető férfiai fogadták. Ezek társaságában utazott M. Szigetre, hol másfél órai időzóse alatt együttesen fogadta a küldöttségeket, aztán nyomban Kőrösmezőre utazott. Bocs- kón megtekintette a tutajkifogó rakpartot és a kertmunkás iskolát és az erdószvölgyi va­dászkastélyt, Rahón is időzött egy óra hosz- szat. Kőrösmezőn a kincstári magtárakat és a hitelszövetkezeti áruraktárakat látogatta meg, másnap az apsineci vizgát megtekin­tése után a Tisza forrásához, onnan lóháton a turbáti gáthoz rándult. Rövid időzés után Királymezőre utazott, honnan Taraczközig tutajon folytatta útját, közben a szakmájába tartozó nevezetesebb dolgokat tekintette meg. Taraczközről érkezett Királyházára, hol már a beregmegyei küldöttség fogadta. Munkácsra e hó 12 én délután 5 órakor érkezett, itt a dohánygyár előtt felállított diadalkapunál a városi tanács és a képviselőtestület élén Cseh Lajos polgármester üdvözölte. Kísére­tében voltak : gróf Schönborn Buccheim Ká­roly, Tavy Gusztáv és Kctzy József minisz­teri tanácsosok, Beöthy Pál főispán, Jobszty Gyula alispán, GuUcsy István főjegyző, az egész kirendeltség, Sebes Dénes képviselő és a megye orsz. képviselői. Megtekintette a dohánygyárat, az áll. gyermekmenhelyet és interuátust. Este 6 órakor együttesen fogadta az összes küldöttségeket a főispán vezetése alatt. Schönborn gróf lakomát adott a ven­dége tiszteletére, melyre az intézetek, ható­ságok fejei és a katonai parancsnokok voltak hivatalosak. Este 11 órakor a miniszter sző­kébb környezetével elutazott Volóczra, s a vasúti kocsiban töltött éjszaka mán A.-Ve- reczke, Szolyva és Polena meglátogatására ment. Az állomásokon mindenütt diadalka­pukat állítottak. Br-Kövesden Barta Ödön, Volóczon Nedeczey János, Szolyván Jóbszty alispán üdvözölte. Innen tegnap délután 6 résztvesz a bögre megszületésében. 0 az örömapa. Az ő gyermeke ez a kis feketeség. Rajta van a családi hasonlatosság, mert ezt csak Pintér József uram formálja így. Belé van zárva s szeretető, a gondossága. Tehát a szive. Sőt belé van zárva a perez heviilése vagy nembánomsága, a pityókossága vagy komolysága, a csalafintasága vagy józan be­csülete. Az engedékeny, puha agyag minden lehelletnyi nyomott fölvesz magára. Foto­gráfia, sőt életrajz. De leginkább jellemrajz. Minden bögre, amely igy készül, cserépbe vájt okmány egy emberi lélekről, akár In- timina sumir agyagtáblája. így formált az ősember is, akinek öt- venezeróves cserepeit most ásogatja ki a tu­domány. Ő is ezt a munkát végezte, még pedig betű szerint igy. Egy körömfeketónyi- vel sen másképpen. Amikor a nyirkos a- gyag a keze közé került, épp igy szikrázott belé a lelke, a kedélye, a jelleme. Minden úgy történt itt akkor is, mint ma a gölön- csórmühelyben. Akkor is más volt az ember, mihelyt a nyirkos agyag formája kezei közé került, mint egyébb időkben. Akkor is a munka szelíd lázát érezte, a teremtés gyö­nyörűségét, valóságos agyag inspirácziót. Ak­kor is tudta, hogy amit formál, az valami különleges érték, amelynek atyafiságos becse is van. Akkor is élvezett az ujja puha hegye, amidőn végigsiklott a bögretesten, akkor is órakor az egész társaság automobilon Bereg- várra rándult, hol fényes estély volt. A mi­niszter még pár napig a gróf vendége ma­rad, s részt vesz a vadászatokon. Adomány. Püspök ur 0 Excellenciája aranymiséje feletti örömüknek kifejezéséül Hehelein Károly praelátus kanonok és Pemp Antal prépost, kanonok mai napon 2000—2000 koronát ajánlottak fel ő nagyméltóságának a Munkácson épülő uj templom költségeire. Arczképleleplezés. A város által a közgyűlési terem számára készített Kossuth- képnek e hó 26-án délelőtt 11 órakor lesz az ünnepélyes leleplezése, Jelen lesz Kossuth Ferencz orsz. képviselő is_ Az ünnepi be­szédet dr. K elemen Samu ügyvéd fogja tartani. Gyászhir. Vagner Lajos nagykárolyi kereskedő, az ottani takarékpénztárnak hosszú éveken keresztül volt igazgatója, később el­nöke életének 73 ik, boldog házasságának 41 ik évében Nagykárolyban elhalt. A gyászeset általános részvétet keltett az egész városban, mert a derék öreg urat mindenütt szerették. Temetésén megjelent gr. Károlyi István és Nagy László vármegyei alispán is. A gyászszertartást Brázay János me- zőpetrii róm. kath. lelkész végezte Boros Antal és Klacskó István kegyesrendi ta­nárok segédletével. — Almer Béla máté­szalkai gyógyszerész neje, szül. Szukovszky Irén e hó 8 án délután 5 órakor életének 21-ik, beldog házasságának 5-ik évében elhalt. Az aknasugatagi temetői kápolna. A hetvenes években Aknasugatagon Szabó Károly volt bányanagy. Ez időben halt meg neje, ki az itteni temetőben nyugszik test­vérével együtt. A fiúi kegyelet ezen drága hamvak fölé kápolnát építtetett, azzal a czól- zattal, hogy a kápolnát építtető egykor szin­tén a kápolna .'talajában nyugodjék. A ká­polna, mely ez év nyarán épült, gyönyörű kivitelű magas kupolával bir, bronz «színű tetőzetéről pedig festőileg emelkedik ki az építményt környező díszfák körül a dúsan aranyzott kereszt. Korinthusi oszlopcsarnok akaratos lendüléssel nyomta, terjengette a puha matériát. Az én gölöncsérem és az ős­gölöncsér egy. Semmi észrevehető külömb- ség nincs köztük. A munkáik is tökéletesen egyformák. Ha e mellé a kis fekete bögre mellé odafektetem a világtörténet tiz vastag köte­tét: akkor kél a respektusom. Minő semmi ez a tiz kötet, ami tele van múlással, elham- vadsággal s minő nagy ez a bögre, amelyeo számlálatlan évezredek mit sem változtattak. Kell, hogy több legyen ebben a bögré­ben, mint az a vegyi folyamat, amelyről a czikkein elején írtam. Ha kissé elkondolko- zom rajta, rá is jövök. Az van ebbe a kis fekete bögrébe zárva, a mi változatlan kincse az emberiségnek s ami az egyetlen örök és állandó, amióta ember lett s ember lesz a föld vidékein. Ez a mindenek felett szuverén és örök uralkodó talán a művészet. Lyka Károly

Next

/
Thumbnails
Contents