Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-09-07 / 37. szám

2 A jubibumi örömnap alkalmából dr. Kádár Ambrus pápai-praelatus, püspöki hely- nök latin nyelven körlevelet intézett az egy­házmegye papságához, melyben megemlé­kezve a főpásztor áldásos működéséről, meg­állapítja az ünnepségek rendjét. A latin szö­veg magyar fordításban körülbelül a követ­kezőleg szól : Egyházmegyénk az ist mi bölcs Gondvi­selés intézkedése folytán alapításának száz­éves ünnepségei között a legközelebbi napok­ban más kedves örömökben is fog részesülni. Nagymóltóságu és főtisztelendő meszleni Meszlényi Gyula ur, pápai trónálló, római gróf, O cs. és kir. apostoli Felségének való­ságos belső titkos tanácsosa, a mi kegyes főpásztorunk 1854 ben főmagasságu és főtisz­telendő Szcitovszky János kardinálisnak, Ma­gyarország herczegprimásának és esztergomi érseknek kezei által pappá szenteltetvén, folyó évi szeptember 17.-én fogja áldozópap- ságának félszázados jubileumát megünnepelni. A nagyméltóságu jubilánst 1888 óta, midőn saját székesegyházában püspökké szen­teltetett, mint. legkegyesebb főpásziorunkat és atyánkat van szerencsénk fiúi hódolattal tisztelni. Főpásztori buzgalma az egyház­megyeiá ogatásábar, szent missiók tartásában, templomok épitésében és renoválásában, a katholikus iskolák megmentésében, a kath egyesületek támogatásában, jó könyvek ter­jesztésében, a szegények felsegitésóben mind­nyájunk előtt ismeretes. Valóban jó Pásztor „kinek hivatásul jutott, hogy Krisztusnak jegyesét gondozza és ékesítse“. (Sz. Cbrysost a papságról III. K. 6. f.), igazi vigasztalója a betegeknek, gyámolitója az elnyomot­taknak, atyja az árváknak, védője az özve­gyeknek és mindenkinek mindene lett, hogy mindeneket üdvözítsen. (I. Kor. 9, 22.) A jubiláló főpásztor öröme fiainak leg­kedvesebb ^ünnepsége. Egyesüljünk püspö­künkkel, és összegyülekezvén egy legyen fohászunk, egy reményünk a szeretetben, a szent örömben, ami nem más, mint Jézus Krisztus, kinél nincsen felségesebb. Valameny­nvien jöjjetek össze Istennek ugyanazon templomába, ugyanazon Krisztus Urunkhoz ki az egv atyától született, az egy atyánál volt és Őhozzá tért vissza. (Sz. Ignácz Mu- guescushoz irt levele.) Ennyi jótéteményért legyenek hálaadó s tentiszteletek az egész egyházmegyében és a nagymóltóságu főpásztor jólétéért tarta s nak ünnepélyes imádságok. Mely czélból a kö­vetkező rendet állapította meg. 1. Szeptember 16-án, a székhelyen kí­vül pedig 17-én az esteli angyali üdvözlet után ugjr a székesegyházban, mint minden plébániai és szerzetesi templomban egy ne­gyedóráig szóljanak az összes harangok. 2. Szept. 17 én a székhelyen kívül pe­dig 18 án vagyis a közetkező vasárnapon a „Te Deum“ elvégzése után ünnepélyes szent mise tartassák,'melyben a „püspökért“ szóló ima veendő. Ugyanez az ima vétessék a privát misékben is. 3. A hivek előre értesittessenek az is­tentiszteletek tartásáról, a hatóságok pedig szokásos módon hivas anak ne;. Kádár Ambrus, általános püspöki helynök. ■ HETSZEMLE (36 ik) szám Agrária. Egy éve múlt, hogy az „Agrária“ zászlóját kibontva a hazai ipar szolgálatába szegődött. Rövid ugyan még az idő, de ered­mények tekintetében már is szép múlttal dicsekedhetik ez a vállalat. Több mint egy millió korona forgalmat ért el már az első óv alatt és ezen tekintélyes összeg bizonyára eléggé igazolja azt, hogy a magyar földbir­tokosság — főleg a nagy uradalmak — ezen vállalatnak működését melegen karolták fel és igy a vállalat csakugyan szép jövőnek néz elébe. Most midőn az iparpártolás oly sok irányú mozgalmait látjuk a magyar ipar ér­dekében harczra kelni, valóban kitűnő pél­dát teremtett az „Agrária“, amidőn oly irány­zattal lépett az egyéb magyar iparpártolók sorába, hogy nem csupán felébreszsze figyel­mét a nagy közönségnek a magyar gyárt­mányokra a vásárlásoknál, hanem az „Agrá­ria“ egyáltalában mást, mint magyar gyárt­mányt nem is hoz forgalomba és ez oly min­den dicséretet érdemlő választása a magyar iparpártolásnak, hogy csak kívánatos volna, miszerint más szakmában is bevezetnék az iparpártolás ily módját. Az „Agrária“ ezen uttörése a magyar ipar érdekében annál is inkább méltánylandó, mert oz által a vállalat mintegy saját ke­zeire tett nehezítő bilincseket, tekintve, hogy működését oly időben folytatja, amidőn kü­lönösen a gazdasági gépekben csak úgy hemzsegnek a külföldi gyárak importált ter­mékei, amelyek sajnos, még mindig elég súlyos mértékben nehezednek a magyar ter­mékekre — a magyar iparra. Mindazonáltal fáradságot és áldozatot nem kiméivé igyekezett a vállalat lépósről- lépósre tért hódítani magának, ez által az idegen gyártmányokat, ahol erre alkalom nyílott, kiszorítani, ami bár kezdetben sok nehézségbe ütközött, de ernyedetlen és ki­tartó munka folytán mégis sikerült már egy év alatt elérnie azt, hogy az „Agrária“ szót egész Magyarországon ismerik és mindenki tudja, hogy e név oly vállalat cége, mely céljaira való tekintettel méltán érdemli meg a hazai gazdaközönsóg és kereskedő világ osztatlan pártfogását, mert az első és egye­düli ily iránya vállalat az országban. Az „Agrária“ már is a legnagyobb mérv­ben eloszlatta azon téves hitet, hogy a kül­földről importált gépek szerkezet és anyag tekintetében a hazaiakat felülmúlják és be­bizonyította, hogy ellenkezőleg a magyar ipar termékei jogosan ál 1 iihatók az idege­nekkel egy sorba, mi által közelebb jutott azon kitűzött céljához és ma már könnyeb­ben esik az eddig elfogult gazdakörökben is az idegen gyártmányokkal szemben a ver­senyt sikerrel felvenni és ezen sikerek által nem csupán a hazai iparnak szerezte meg a TARCZA. Okleveles gazdálkodás. Mily gondot ad a megélhetés, — a ló tért való haic az embereknek. Mily bajos az önfentartás, sőt, mennyi gondba, mun­kába kerül még egy kisebbszerrü házve zetés is. Ez a kérdés nálam csak most tolako­dott jobban előtérbe. Házamnál ug}ranis ta­pasztalt, öreg szüleim vezették a gazdálko­dást, s én nyugodtan bíztam azt az ő bölcs vezetésükre. Most azonban ők felrándultak a fővárosba s így az én gyönge válla- imra nehezedett Nem tudom, sokan vannak-e, kik hót óra helyett inkább szeretnek háromkor kelni, korán reggeltől kezdve cselédeket apró pénz­zel kifizetni s ebéd helyett nyak-levessel ki- nálgatni a háznak e fizetett ellenségeit. De azt bizonyosan tudom, hogy ón nem tarto­zom ezek knz/é, s ha méo e kellemes dol­gokhoz egy pusztító sertósvész is járul, re­mélem, mindenki elhiszi, hogy nem valami rózsás reményekkel tekinthettem azon hót elé, mit szüleim a fővárosban tölteni szán­dékoztak. A borzasztó nagy hőségtől elszáradt minden, széna egy szál sincs, a barmok és baromfiak éhesek — és még egy hót ! Valósággal meg kell bolondulni az em­bernek ! Egyszerre majd hírül hozzák, hogy az egyik malac már a végét járja. No tessék ! Még csak ez kellett! — Fussatok az orvosért! — kiáltot­tam a bámészkodókra, de egyik sem moz­dul. Hirtelenében olyan tekintélyszerző után nézek, melylyel szavaimnak némi nyomatékot adjak, mire megszólal az egyik s tudtomra adja, hogy az orvos rendesen a helyettesét, a Pali a cigányt küldi el, ki a mediciná val, egy erős bunkós bottal úgy ellátja, hogy kúrálni sem kell többé. Hát nincs mentse«/ ? 1 Ebben a válságos pillanatban homlo­komhoz kapok és íme — ott mindjárt, mint­egy varázsütésre világosság gyűl. Oh én balga ! Még kínlódom, mikor van egy okleveles óvónő és tanítónő nővé­rem. Tanulnak azok egészség-, háztartás-, meg tudom is ón, miféle tant, majd c-ak se­gítenek a bajon. Rigtön két sürgönyt adok fel: „Gyorsan jertek, mert baj van!“ Másnap halálra váltan állit be mind a kettő, ón vigasztalni akarom őket, de nem engednek szóhoz jutni. „Még csak kocsit sem küldtél elébünk te rinocerosz!“ (Az állomás tiz percznyire van a házamtól.) zengi mindkettő. „Mindjárt végem van !“ mondja az egyik. „Jaj ! meg­futok !“ — vigasztal a másik — s mire ma­gamhoz térek, faképnél hagy a két okleveles. Lám I milyen jó gazdasszonyok — gondolom magamban, amint látom, hogy a kamara felé tartanak, — és én még csak kocsit sem küldök elibük. S a három átvir­wmr IC Uj könyv- és papirkereskedés I "Ä5 ^ Az összes intézetekben IT , * 1\ i i ' használt tankönyvek U S Z 9 T x\ 1 fi Cl 3 I* könyv- zenemű és papirkereskedó- sében kaphatók ~~ Deák-tér 9. szám. Szatmáron, (dr. Lengyel Márton ur házában.) 50—5—3. A Pannónia szálló mellett. Legolcsóbb árban kaphatók; Rajzeszközök, vonalzók, jegyzőkönyvek, rajztömbök, füzetek, valamint mindenféle papír-, iró-, rajz és festő­szerek. Használt tankönyvek és szótárak — jó állapotban — felárban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents