Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-08-10 / 33. szám

4 van az szeretve; emléke áldva van előtte örökre Ilyen az Erzsébet királyné alakja és emléke a magyar ember szivében.^ Ami a Pöstyénbe való utazást illeti na­gyon kényelmes. Naponta tiz vonat robog el mellette, melyekből kettő gyorsvonat. A vonattól bérkocsikon vagy a vonatnál vára­kozó nyolcz társas kocsin lehet 10 perez alatt a fürdőbe érni. — A szórakozást két állandó zenekar mozdítja elő, s a fürdő idényre 15,000 koronát fizet a fürdő igazga­tóság ez igazán szép készültséggel rendel­kező két zenekarnak, míg a színészeknek 2000 korona subventiót biztosit. — Most a Vágón uj híd épül, hogy a szigetre, hol a fürdők vannak, a nagy közönség eljuthasson. Az 1903. év julius havában a régi híd felét a sebesen rohanó víz elseperte, s ezért volt oly szükséges az uj híd. — Azonban enged­jen meg a fürdő igazgatóság azon megjegy­zésemért, hogy nem helyeslésemnek adok kifejezést akkor, midőn a hid iá bak régi mód szerint fából vannak előállítva, a felső részt pedig nehéz vasszerkezet.— Vájjon ha a féktelen Vág idővel megrongálja vagy eset­leg kivágja a vasszerkezet alól a lábakat, mi fog akkor történi a híd felső részével ? VaR jón nem olyan hid lesz ez is mint Borsod­ban a Bodvavölgyi sokat emlegetett és nagy hírnévre tett szert fa hid is — vas hid is. A népviselet sajátságos jellegével talál­kozunk itt e magyar tisztán helyen. A férfiak szürke szinü kékes kivarató magyar nadrá­got hordanak, hosszuszáru igazi magyar sza­bású csizmával. A nők és leányok egyaránt kivétel nélkül tóidig érő szoknyát és szin­tén valamennyien hosszuszáru magyar sza­bású csizmát. — Jól is teszik, a kölyök csizma hadd maradjon a németnek s ebből aztán azt következtetem, hogy a vendégek kilencz tizedrésze azért német s csak egy tézedrósze magyar, mert azoknak a lábikója hamar megfázik és köszvónyt kapnak, míg a magyar emberét védi a hosszuszáru csizma. A magyar inkább a gyomrát rontja el a sok jó zsíros ételekkel, s ezért Kárlsbadban már egészen megfordítva található fel a fenti arány. Meg kell még említenem, hogy Ameri­kából is vannak itt, ugyancsak napbarnitotta alakok, kik azt mondják, hogy ott nincsennek ilyen fürdők, és hogy a hőség ott is elvisel­hetetlen, és napszurásbau sokan elhalnak; — Persze ezt mind tolmács után tudom, mert az Angliust hallom ugyan beszélni, de nem értem. —Itt van Bukovinából László István plébános Istensegits községből a fő tanítójával Killyén Ferenczczel. — A plébá- bános ur a budapesti centráléban végezte a theologiát s Ssatmárról több ismerőse felől kérdezősködött. Derék töröl metszett magyar ember a tanítójával együtt, ki Kolozsvári születésű. Most aztán térjünk visszr Ameri­kából és Bukovinából, mert a levélhordó éppen nyolezadikszor kopogtat be hozzám, hogy a sok vonat közlekedésből származó kézbesíteni valókat átadja. — Hord-e naponta a vendégek közt 1000 levelet széjjel, kér­dem a jámbor halandót ? Reám néz egész komolyan, s vissza vág : Uram, hárman va­gyunk, s többet kihordunk 3000 levél- és szállító levélnél naponta. — Isten éltesse, mondok, de még a tisztelt szerkesztő urat is, mert hazafiul üdvözlettel és tisztelettel hogy egy szuszra ez is elég volt. Tóthfalussy. HETSZEMLE (31 ik) szám. HÍREK. Felkérjük vidéki előfizető­inket a hátralékos összeg be­küldésére, valamint az előfizetés m egujitására. A bíróság köréből. Ő felsége a király dr. Oóth Eereucz temesvári fcnr. táblai elnöki titkárt a fehórtemplomi törvényszék elnöké­nek, Elbel Béla nagykárolyi kir. járásbirósági jegyzőt ugyancsak a nagykárolyi kir. járás- bírósághoz albirónaK nevezte ki. Gyászhir. Mély megilletődéssel vettük a szomorú hirt : Steinberger Ferencz dr. édes anyja folyó hó 7.-én Nagyváradon csönde­sen elhunyt. Nem életerős tölgyet tört de­rékba a vihar, nem derült égből csapott le a villám egy hosszú élet küzdelmeiben, ár­tatlan örömeiben elaggott szív dobogása hall­gatott el, mégis . . . nehéz a válás attól, kit szerettünk. Csak kevesen ismerik azt a leg- gyöngédebb gyermeki szereteten alapuló vi­szonyt, mely Steinberger kanonokot édes any­jához fűzte. Az édes anyák e mintaképének — mig egészsége engedte, az volt a legnagyobb boldogsága, hogy fiának sz. miséjén jelen lehetett, most, hogy a sorvasztó betegség ágyhoz szögezte, a kanonok ur édes anyjá­hoz hajolva elmondta minden jelentékenyebb ténykedését, tanácsot kért minden fontosabb ügyében, és ő az anyai szív minden örömével örült örömé ben, buzditást, tanácsot, imádságát adta a minden áldással együtt járó küzdelmek ben. Mindég szeretettel beszólta szatmáriak­ról, bámulatos részletességgel emlékezett élete itt lefolyt korszakára, s a gyermeki szere­tet találékonyságain kivül az itten szerzett kedves emlékek aranyozták be az alkony utolsó éveit. Temetése tegnap délelőtt tör­tént meg a váradiak nagy részvéte mellett, a gyászünnepségen Szalmáiról is többen vettek részt. Most már ott pihen a nvárad- ujvárosi sirkert pompás családi sirkápolná- jában, melyet csak most emeltetett. Legyen néki csöndes a pihenés, találjon enyhet a mélyen sújtott főpap szatmári tisztelőinek is igaz, őszinte lészvétében. A szomorú ese­ményről a következő, szeretettől áradó gyász- jelentést kaptuk : Istennek szent végzésén alázatos megnyugvással és a hosszú élet ke­gyelméért imádatos hálával, de szivünk mély­séges fájdalmával tudatjuk, hogy forrón sze­retett édes jó anyánk, özv. Steinberger Já- nosné, szül. Mülbacher Magdolna ma reggel fél 6 órakor, életének 91-ik, özvegységének 32 évében, a halálra az egyház szellemében elkészülve, végelgyengülés következtében az Urban elhunyt. Drága megboldogultunknak lelki üdvéért a gyász sz. mise áldozat f. hó 8 án reggel 9 órakor fog a premontrei rend templomában megtartatni. Földi részét f. hó 9 ón d. e. 10 órakor fogjuk a Schlauch-tér 20 sz. gyászházból az újvárosi központi te­metőben nyugalomra helyezni. Nagyvárad, 1904. augusztus 7. Az örök világosság fé- nyeskedjék neki ! A maga, testvérei és az egész rokonság nevében a megboldogultnak gyermeke : dr. Steinberger Ferencz. A máriapócsi gör. szert, katholikus szt. Bazii rend saját kegytemplomában uj orgonát állíttatott fel, a mennyiben ezen hi­res buesujáró helyen latin szertartásu hívek is jelennek meg igen nagy számmal egyes bucsunapokon. Az uj orgonát Soukenik Já­nos szegedi orgonagyáros ópitette. Az orgona a legmodernebb technika felhasználásával pneumetikus légcső rendszer szerint lett ké­szítve. Az orgona mű felállítása jul. 26-án nyert teljes befejezést, a mikor is a megje­lent szakértő bizottság a legteljesebb elis­merését fejezte ki Saukenik Jánosnak sike­rült müvéért. Ezen műben kombinátiók nem fordulnak elő, holott azokat legtöbb orgona- épitő szokott készíteni t. í. hogy egy és ugyan­azon sip két három változatban szól, és ez által a mű értékben és erőben vészit, mert nincs meg minden egyes változatban minden billentyűnek a maga sípja Szóval Soukenik János oly művet állított, mely méltó e kegy helyhez s melynek szóhoz szóló hangjainál a latin szertartásu róm. katb. hívek buzgó énekei az áhítat szárnyain szal anak fel az Ur zsámolyához s kérhetik a Szüzanya Mária pártfogását minden ügyes-bajos dolgaikban. Zubriczky Tivadar, Popovics K. Elek a rnária-pócsi rendház szt. Bazii r. áldozár, a főnöke. kegy-templom gondnoka. Hymen. Szappanos Jenő nagybányai kereskedő a napokban esküdött örök hűséget Libhauzer Ferencz nagykárolyi kereskedő nővérének, Libhauzer Emma urhölgvnek. Az esketési szertartást Dimand Lajos turterebesi espeies lelkész végezte. — Lipták Dániel ér- mihályfalvai birtokos a napokban tartotta esküvőjét Nagykárolyban özv. Makkay Jó- zsefnó leányával, Bella kisasszonynyal. -— Bobreki Legeza Árpád oki. jegyző jegyet váltott Beszterczey Gyula körjegyző leányá­vá1, Margit kisasszonynyal Kisbereznán. Uray Antal városi Írnok a napokban esküdött örök hőséget Báné Istvánnó leányának, Juli- ánnának. — A fényi tánczmulatság. Folyó hó 7-ón este egy minden tekintetben kellemes lefolyású tánczestólyt, illetve összejövetelt rendezett a fényi tauuló-ifjuság a helybeli olvasókör javára. A rendezőség élén, mint védnök, maga a lelkész plébános, Moldován Endre állott, ki szeretetreméltó modorával, ritka vendégszeretetével s közkedveltségét megérthetővó tevő buzgalmával annyi isme­rőseit s idegent hozott össze Fényen, mennyit e község lakói körükben még sohasem láttak. Nagy vonzerőt gyakorolt a szatmári honvéd­zenekar közreműködése is. E lap szatmári olvasó előtt fölösleges magasztalni a honvéd­zenekart ; elég annyit, mondanunk, hogy maga a jeles karmester, Nyáry J. vezette azt s oly sikert ért el, hogy a még különben hirtelen lelkesedni s hevülni nem tudó sváb nép is kitörő tapsokkal jutalmazta a zenekar bra­vúros játékát. Sőt a jó „blázerek“ elismerték, — mi pedig nagy szó, — hogy Nyáry ze­nekara kissé mégis csak jobban játszik az ő blázeres bandájuknál. A honvédzenekart Nyáry karmesteren kivül Tóth József főhad­nagy kísérte ki, ki udvarias s lovagias fel­lépésével és modorával csak fokozta a ka­tonai zenekar iránt érzett szimpaihiát. D. u. 6 órakor a tánczestélyt megelőzőleg a hon­védzenekar térzenét adott ízlésesen megvá­logatott műsorral. Magán a tánezmulatságon fölváltva játszott a czigány bandával, mely­nek zenéje mellett késő reggeli órákig roppta a fiatalság a tánezot a díszesen fölvirágzott lombsátor alatt, melyet a rendezőség kedvező beosztással s a vendégek kényelmét tekintve szép igyekezettel állított fel, úgy, hogy nagy­városi összejövetelnek is díszére vált volna. Az ügyes rendezőség (elnökök TiUinger és Szolomájer tanítók,) sa lelkes plébános buzgól- kodásán kivül e körülménynek tudható be, hogy a tánczestély szép erkölcsi siker mellett tetemes anyagi bevételről is számolhat be. A megjelent (300) vendég között, kik nem annyira helybeliekből, mint inkább vidé­kiekből került ki, főképen az intel igenezia volt képviselve, a számos nagykárolyiakon kivül akadtak köztük szatmáriak, debrecze- niek, kolozsváriak, nagybánya-vidékiek, sőt. budapestiek, dunántúliak is. Olt láttuk a több között: Foltinek Józsefnél, (Józsefháza), Bo- riszlavszky Lászlónót, (fény),Szabó Dezsőnét

Next

/
Thumbnails
Contents