Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-27 / 31. szám
XIII. évfolyam. Szatmáp, 1904. julius 27. SZEMLE POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona, Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE, A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes KS küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- «gls sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) ==*■> Hirdetések jutányos árkán vételnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A lap »«'g.jt'lcin 1< mindén szerdán. WM ECCE SACERDOS MAGNUS! * Egy századot élt egyházmegyénknek történetébe illeszszük be ezt a szerény lapot, amelynek fényességét és értékét a hódolatos tisztelet és kegyeletes szeretet adja! r/ Püspökünk 0 Nagyméltósága ma, julius 27-én pappászenteltetésének 50. évfordulóját ünnepli. Ecce Sacerdos Magnus. íme a főpap, az Isten választottja! Coníitemini Domino, quoniam bonus, quoniam in saeculum misericordia eius. Adjatok hálát az Urnák, mert jó; mert örökkévaló az ő irgalmassága! A mi aranymisés püspökünknek ötven évet engedett mindennél szentebb szolgálatában. Ötven esztendőt az oltárnál, ahonnan minden tudományát, nagy gondolatait, lelkének fenkölt, nemes, szelíd, irgalmas érzéseit, enyhületes vigasztalásait vette a mi főpásztorunk; ötven esztendőt a megváltott lelkeknek, az anyaszentegyháznak hűséges szolgálatában, a tanítás és nevelés, a lelkipásztorkodás és igehirdetés.. áldásos püspöki kormányzás munkáiban; ötven esztendőt a közügyek terén, közhasznú munkában, a Krisztus szegényeinek, a betegeknek és elhagyottaknak gondjaiban, a Kriszlus szeretteinek,a gyermekeknek csodás, mesés szere- tetében, nagy tervek kohómunkájában, nagy gondolatoknak Istentől adott valósításában. Ki beszéli el ennek az ötven esztendős pályának útjelzőit? Vagy szabad-e elbeszélni annak nagy erényeit, aki áhitatos csendben művelte a jót, a nagyot; aki a zajt sohasem szerette, az elismerést és ünnepeltetést sohasem kereste, megtiltotta? íme azonban, aranymisés papságának glóriás ünnepén itt ragyog előttünk az Isten ügyéért való törhetlen buzgósága, fáradhatlan ereje, emberszeretete, irgalmassága, az áldozatokban önmagáról való elfeledkezése, érintkezésében az ellentéteket nem kereső békeszeretete, nagy műveltsége, finom érzéke, a bántódásokban lelki ereje, a megbocsátásban nemessége, fejedelmi jótékonyságának egész története. Mi láttuk mindezt. Mert ötvenéves papságának munkáiból tizenhét esztendőt a szatmári püspöki megye kormányzásának engedett a gondviselő Isten. Nagy adományokat hozott ide a mi aranymisés főpásztorunk. Férfikorának ép erőit hozta, a feddhetlen élet ragyogásával köszöntött be, szeretetét hozta és a békeség hatalmával jött kormányozni. És a múltnak megszentelt alapjain uj élet fakadt, a hitből való élet elevensége. Iskolaügy, annyi ékes istenháza, intézmények, alapítványok, alamizsna, távolban-közelben annyi hálás szív hirdeti a mi aranymisés főpásztorunknak áldásos útjait. f ff Szabad-e folytatnunk? Es az elvonultság, amelyben 0 Nagyméltósága ezt a szent napot, az ötvenedik esztendőt megszenteli, nem tiltja-e az ünneplésnek még azt a szerény módját is, a- melyet mi hozunk a mi aranymisés püspökünknek? Ámde, kegyelmes főpásztorunk, ezekben a pillanatokban egy egyházmegyének szive dobog hangosan, azé az egyházmegyéé, amelynek nyája és papsága amilyen kicsiny és szerény, épen olyan hálásán érezi a Nagyméltóságod szerető szivének, jótevő kezének áldásos munkáit, nagy lelkének mai túláradó, békés, boldog örömét. Ezekben a pillanatokban Szatmár-Németi város és öt vármegye társadalmának tisztelete veszi körül Excellentiádat, amely társadalom amilyen könnyen elfeledkezhetett volna erről a inalasztos napról, épen olyan őszintén buzdul fel e szerény sorok nyomán arra, hogy kegyeletes, hálás érzéseit őszinte hódolattal hozza a Nagyméltóságod ünnepére. Nagyméllóságod fogadja kegyesen egyházmegyéje szivének forró dobogását, papsága imáit, a nyájnak hűséges érzéseit, a társadalom hódolalos tiszteletét, elismerését és aranymisés papságának jóillatu imáiba foglaljon be mindnyájunkat, akik boldogok vagyunk abban az öntudatunkban, bogy legbensőbb tiszteletünk, odaadó hűségünk, kegyeletes szeretetünk, amint tökéletes volt mindig Nagvméltóságod iránt, a jövőben sem fog megfogyatkozni hálás, ünneplő szivünkben. 31-ik szám.
