Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-07-20 / 30. szám

2-H Ä T T S Z 1: M L E“ (30 ik szám.)

fU'^rtí’írí: Jju a tanakodás ne tartson sok^i, inért, nagyon félő, hogy már rövid idő múlva késő lesz.

Nagy- tűzvész városunkban.

Tegnapelőtt két ízben is harangok kon gása riasztotta fel városunk közönségét. Az utezák csakhamar benépesültek, mindenki törekedett a vész színhelyére, hogy a tűzoltóknak esetleg segítséget nyújtsanak. Az első tüzeset épen déli 1 órakor volt Németiben a Honvéd utczán, hol özv. Fésős Andrásáé háza állott lángokban. Szerencsére a tüzet sikerült lokalizálni, nem égett le csak a teteje a háznak, a szomszédos épületeket megmentették. Szerencsére szélcsendes idő volt.

Este 11 órakor ismétlődött a vészes harangkongás, abban az irányban, ahol délelőtt dühöngött a tűz, hatalmas lángoszlopok csaptak fel a levegőben, sűrű füstfelleg go- molygott, mely arra engedett következtetni, hogy Németit nagy veszély fenyegeti. A helyzet borzalmas voltát növelte az óriási szól, mely hatalmas tápot nyújtott a gyorsan tovaterjedő elemnek. Rövid negyedóra alatt 7 ház összes melléképületeivel lángokban állott. Egy óriási tüzkatlan volt az egész terület, mely a Mátyás-kirá'y-köz sarkától Ho tvéd utczán a németi ref. templom felé nyúlik. Ilyen nagy tüzet Szatmáron még nem láttunk.

Még fenyegetőbbé tette a veszedelmet azon körülmény, hogy nem volt mivel oltani. A borzasztó szárazság miatt a kutakban annyira kiapadt a viz, hogy a közellevő kutak nem szolgáltatták a szükséges viz.

tnannyis'éget. - Tözolfóick örosea dolgoz iák

ugyan, de az óriási tűzzel szemben erejük elégtelennek bizonyult.

Ebből az esetből kiindulva kötelességünk rámutatni arra a veszedelemre, mely ilyen körülmények közt a város lakossága, nak vagyonát fenyegeti. Tűzoltóink képzel, tek, fegyelmezettek, elszálltak a munkában,

hiszen szemünk láttára vert szél egy legény egyesegyedíil egy niár-már meggyuladó fél - ereszfólét, midőn a szomszédos épületről a Dngnyelvek Csaknem őt magát is nyaldosták. Okot tehát nem kárhoztatja senki, hiszen aki látta ott őket, be kell ismerni, hogy emberfeletti munkát végeztek.

Hanem annál megbotránkoztatóbb az a közömbösség, melylyel a város ezt az intézményt úgyszólván teljesen rendezetlenül s egy közel 25 ezer lakossal biró város polgárságának vagyona felett elnézi, hogy 15—20 ember őrködjék és szükség esetén védelmezze meg. Azok közül is csak 6-ot honorál silány fizetéssel, a többi rósz önkéntesekből áll. Ez semmiesetre sem egész.-éges állapot, ilyen szélviharban, mint a tegnap- előtti is, százezere'c vannak koczkára téve.

Azt hiszszük, hogy ez a tüzeset az iIle tékes köröknek is elegendő anyagot fog ny uj- tani arra, hogy a város tűzbiztonságáról a tűzoltó-szervezet kifejlesztése által atyaibb módon gondoskodjanak. Esett már arról is szó régebben, hogy katonaság végezze a tűzoltás munkáját és talán ez volna a legjobban megfelelő, mert ott emberanyag van bőven, katonai fegyelem mellett könnyen kikópez- hetők és nem is kerülne annyi költségűt^ mintha a városnak önerejéből kellene fen lartani egy olyan kiterjedt tűzoltó szervezetet, mely a szükségnek teljesen megfelelő volna- Ennél a tűzvésznél* a katonaság is’ segédkezett ugyan, mégiá úgy mutatta a látszat, nincs megfelelő erő;á rendkívüli tüzvészszel szemben. A felszerelés vagy a gyakorlottság hiánya, vagy mi’más körülmény okozhatta ezt, nem tudjuk, de nem is kutatjuk, mert a leégett polgárságnak úgy sem hoz vigaszaiéit!* hzv::*lud}i, rrí.Tr: 'ptisz?-ah.-eJ minden vagyona. Neki olyan tűzoltó szervezetre van szüksége, mely a mostanihoz is hasonló rendkívüli körülmények közt is meg tudja védelmezni birtokát.

Hallottuk azt is, hogy egyik-másik udvarban elutasították a vizet kereső szekereket azzal, hogy nincsen viz. Pedig volt. Bizonyára féltek a ház ulajdonosok, hogy közeledhet a vész, s a kutjok éppen akkor mondja fel a szulgálato', mikor nekik lenne reá szükségük. Ezzel szemben a jövőre nézve tanácsos volna számba venni és bizonyos körzetbe osztani az összes kutakat, hogy ne akkor támadjon a zűrzavar, mikor a veszedelem dühöng, hanem a tüzohóság már előre tudja, hogyha ebben vagy amabban a városrészben üt ki a tűz, mely kutak állanak tenderezésére.

Ha már rátértünk erre a kérdésre, lehetetlen érintetlenül hagyni a községek tűzbiztonságát. Azokban a legtöbb helyen tűzoltó egyesület sincs, a lakosság nagyrésze pedig, amely közvetlenül nincs fenyegetve, annyira indolens, hogy korbócscsa! kell hajtani a vész színhelyére. Ennek aztán rendszerint az szokott a következménye lenni, hogy a félfaiu martalékául esik a lángoknak. Itt a hatóságra félre nem ismerhető kötelezettség hárul. Minden községben, ha szép szóval nem hhet, erőszakkal is keresztül kell vinni, hogy tűzoltó egyesületek alakuljanak. Minden község, nem hiányosan, de legyen ellátva annyi tuzohóeszközzel, ameny- nyi a követelményeknek megfelel. Sok helyen ott hányódik a vizipuska hónapokon keresztül egy színben vagy istállóban, csak akkor veszik észre, hogy nem használható, mikor épen szükség van reá.

A tűzbiztonsági szabályrendeleteket nem e'ég csak megalkotni, hanem gondot kellene fordítani reá, hogy végre is legyen az hajtva Sok helyen az egész falu az ő boglyáival valóságos tűzfészek, s ha kitör a szerencsétlenség, csak Isten kezében van a segedelem.

A lüzoltó-egyesületek szervezése körül hasznos szolgálatokat tehetne a tanítóság. Természetesen erre ki kellene őket képezni; A legtöbb tanítóképző-intézetben ez már meg van honosítva, mikor elvégzik a növendékek a tanfolyamot, mint kész tűzoltók lépnek ki az életbe, s ha olyan községbe kerülnek, a hol tüzoltóegyesület van, mindjárt vezető szerepet vihetnek, ha pedig olyan

ina még sűrűbben, mint azelőtt : akkor ül asztalhoz a tiszta erkölcs, midőn a bűn már okádott.

S mindezt a fonákságot betelőzi a nekiszabadult asszony, aki abban keresi az igazságát, hogy elrúgja magától női voltát s beáll a férfi-ember vetélytársának, holott őt az alkotó természet a férfi segítőjének rendelé.

S közben egymás hegyin hátán rohannak előre a legcsodálatosabb találmányok és fölfedezések : a kőfalat átvilágító Röntgen-sugár; a villamos távlátás, a szurok- érczből kicsiholt radium az ő kifogyhatatlan világitó és melegítő energiájával, az örök mozgony és a — halhatatlanság, az Andre «in, ame'y uj életre költi a merev holtat. Már most még csak a Marsbeliekkel értsük meg egymást — azután se biblia, se miatyánk, a magunk Ízlése szerint rendezzük be örökéletünket, ami nem lesz egyéb, mint a végtelenbe nyúló folytatása a jelennek minden ő édes megszokásánál.

De még itt sincsen vége a csodáknak. Mr. Lumineux — ómen et nőmén — a camera obscura fehér lapjára vetődött utczát minden mozgó emberestül s állatostul, a vidéket, az eget az ő csilagaival a maga színeiben s ragyogásában akarja ods rögzíteni. Rögzített is más belőle egy darabot. A maga valóságában láttam azt a szép creol leányt, aki elomolva a zsölyében, szinte pihegni

látszott s kebelén a rózsa megrezdült és illatozott.

E^ int már a psychorapbus is, aki rönt- geni alapon neki szögezi az ő kérlelhetetlen csövét az ón becses fejemnek s lefénykép- irja belőle az én .-anyaiu pár gondolatomat. Lelkemnek minden gerjedéseit, feltett gyöngyszemeit kiszedi belőlem, mint kuglófbul a mazsolyaszemet. Mi lesz a világból? Mikor mosolyogva s áradó örömszóval köszöntőm az én látogatómat : ő a psychographionjával azt olvassa ki az agyamból, hogy : „Vitt volna el az ördög [“■ Mit alkalmatlankodik ez a majom akkor, mikor épp méregetek magamban valamely vitás jogesetet ? Bankot, vígjátékot, kölcsönt?

Edvard Litton Buhver (aki a Gépek köztárs a'-'ága czimen irt egy igen elmés elv\ y #

beszélest), Jules Verne és dr. Jókai Mór nem tudnak kitalálni olyan jövő század csodáját, hogy azt valamely nyughatatlan ifjú technikus elme valóra váltani ne igyekezne. Probléma nem lehet oly hóbortos, vakmerő, istenkisértő, hogy az újkor tudósa, fölényesen mosolyogva, ne készülne megoldani.

Hol van már a nyolczvan nap alatt megkerülhető föld, mikor Tho. Cook és Ta batvannap allatt kerítik meg azt velem. A villámmal sa napsugárral való írás és a légi repölés után: tréfa mára viz alatt akár a

tenger fenekére furakodnunk ; színházi estét, hangversenyt a pamlagon elnyúlva, szivar mellett élveznünk ; saját szavunkat h ingerre göngyölitenüok, hogy a dédunoka is megértse belőle : istenben boldogult* érdemes emlékezetű dédapja milyen kulcs szerint káromkodott? Bassusban-e vagy tenorban? És mindez blic rissimu n ahhoz képest, hogy én nem sokára teleoptofonon fogok az én Gányó Laczi pajtásommal találkozni szinről- szture, hangról-hangra — pedig vagy 10,000 kilomérre esünk egymástól. Hallani és látni fogom az én Laczimat. A jó fiú 1 Hogy el- agarászla, elkurizálta, elkáriyázta, elpuskázta s elhazaftasköd a apai örökét, messze Amerikában (Odiban-Creek, Msschssts) egy — különlegességnek, a magyar módra savanyított kovászos-uborka conservuek szerez most bő keletet.

Még csak a táv-izközlő van hátra, hogy a nb\v yorki Delrtionicónak hires menüjét itthon dróton élvezzük. — És ki csodálkozna még a Kurt Lassivitz padagogiáján, amelynek egyik avatott hirdetőji-1920 ban az agyvelő lobusai szerint műveli a gyermeki elmét? És ugyanakkor tapsolunk majd annak a jel s müvós/nek, aki tűzzel és lendülettel fogja igazgatni a jószag egy Beethovenének „Panodor“ czimü illat symphoniáját.

Quo vidimus? Hová hajijuk még bolondjában.