Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-07-06 / 28. szám
2 „HETI S Z E M L E“ (28 ik szám.) zérelte, hogy dicshymnuszt zengjen nekik a világ, — ők tenni, jót tenni akarnak az emberiségnek, azt akarják hogy az a gyakran hirdetett holt kéz áldása legyen a társadalomnak. Isten nevében! . . . Oltáregyesületek egyházmegyénkben. A „Heti Szemle“ múlt számában „Az Oltáregyesületekből“ irt czikkem kiegészitése- kép egyházmegyénkben működő Oltáregye- sületeket óhaj ont némileg ismertetni. Egyházmegyénk kegyelmes Főpásztora észrevevén azt a hatalmas munkásságot, melyet az O'táregyesülelek az Oltáriszentség tiszteletének emelésében s a jótékonyság mezején kifejtenek, papjait s híveit egyaránt buzdította e nemesczélu egyesületek felkarolására és erkölcsi s anyagi támogatására Elegendő 1898 XI. számú, 1899. XII. sz., 1900. III. és XI. számú körleveleire hivatkoznom. Lelkes felhívásai visszhangot keltettek ; s ha még nem is virágzik annyi Oltáregyesü’et egyházmegyénkben, mennyi annak nagyságával arányban állana, az in kább ez egyesületek újszerűségében s ama körülményben leli magyarázatát, hogy lelki- pásztoraink a néhol már létező sokféle ájta- tos társulatok között egy újabbnak meghonosítása esetén híveiket egyéb ájia'os társulatban végzendő tagsági kötelmeiknek elhanyagolásától féltik. Részben igazuk van ; lehetőleg kevés ájtatos társulatot, mert a hívek sokoldalú kötelezettségeiknek nem bírván eleget tenni, amiből vigaszt és áldást kellene meríteniük, azt idővel csak lelkiismereti nyűgnek tekintik ; — másrészt azonban legkevósbbé sem helyeselhető e felfogás, ha ezt az Oltáregyesületekre is vonatkoztatják. Hisz’ minden ájtatos társulatnak czélja a vallásos élet bensőbbé, izmosabbá fejlesztése; ámde fokozottabb mértékben műveli ezt az Oltáregylet, melynek központja a szentségi Jézus, ki az emberi léleknek is központja s örök czélja, s ép azért az Oltáregyesület mintegy a többi Faluhelyen, fürdőkben szívesebbek egymáshoz az emberek, talán mert inkább egymásra vannak utalva, vagy a mi fő, talán ritkábban találják szembe egymást a kenyérért folytatott, küzdelemben. Mi is örömmel vettük Goldsteinék meghívását —- a Rébi lakodalmára. Már elmúlt nyoicz óra, mikor lakásukba léptünk. A középen függő petróleum lámpa csak gyéren világiiá be a szobát, a szoba egyszerű bútor zatát. Nem is csuda, hiszen ennek a kis világosságnak is küzdenie kellett a sürü szivarfüsttel, a zsuffulásig megtelt szoba páratelt levegőjével. Oldalt állottak az örömszülők, bo'dogan fogadva az ismerősök sze- rencsekivánatait. Irma nénétn is hozzájuk megy s bensőséggel rázza meg kezeiket. Én csak a vőlegényre voltam kiváncsi. O t áll menyasszonya mellett. Istenem, alig volt lizennyolcz éves. Hosszú, selyem köpeny fődé sovány lestót, fején már nagykorúságának jele, a nyusziprémes sapka, menyasszonya nászajándéka. Hála, mintha csak ifjú korát hazudtolná, már görbe, arczát még nem verte föl szakái, de füle mellett ott lóg az Ízléstelen tincs. Vastag, húsos ajka elárulja durva érzékiségét, apró savó ájtatos társulatok munkáját felszívja magába, czéljait egyesíti magában és a leghatalmasabb mi dőn fejleszti a benső s külső tevékeny, keresztény életet. Szükség van azokra városban, falun egyaránt. Nemcsak a városi, de a munkától elgyötört s szegénységében, nyomorában a szegény Üdvözítőhöz már születésétől fogva közelebb álló fa'usi ember sem nélkülözheti a szentségi Jézus munka előtt erőt, munka alatt biztatást, munka után enyhet nyújtó édes vigaszát, áldását. Egyházmegyénkben 12 Oltáregyesület létezik; 3 városra, 9 falura esik. Ezekből csupán egy, a nagykárolyi az, mely templomának díszítését s egyházi ruhákkal való felszeielését is feladatául tekinti; a többi csak közvetve gyakorolja a^ hitbuzgalom e jellegzetes módját, amennyiben a szegény templomok felsegélyezésére szánt alamizsnát a Budapesti Központi Oltáregyesület közve;résével fordítja a jelzett czóira. Oltáregyleteink az 1904. ik évi egyházmegyei schematizmus adatai szerint: 1. Szatmár vármegyében : Nagykároly 309 taggal, Csanálos 93 taggal, Csorna köz 46 taggal, Kálmánd 89 taggal, Szaniszló 94 taggal, Vállaj 80 taggal; — Bereg vármegyében: Marokpapi 31 taggal, Sárosoroszi 38 taggal; Máramaros vármegyében : M. Sziget 165 taggal; Uyocsa vármegyében: Fancsika 17 taggaS ; Ung vármegyében: TJngvár 184 taggal, Dobóruszka 42 taggal; tehát 12 helyen összesen 1138 taggal; látszólag csekély, de kezdetnek szép és biztató szám. Mind e helyeken az Oltáregyesületi tagok a hónap második vagy utolsó vasár napján jönnek össze közös szentségimádásra, elmélkedésre, sz. gyónásuk elvégzésére. Áhi- tatgyakoldataikban rósztvesznek a fiatalok, a nem tagok is, szinte észle helő mar a kovászhoz lnsonló. működésül: eredménye, mely lassan-lassan áthatja, átitatja az egész községet. Legtöbb helyen nagyobbára nők bői áll az Olláregyesülot amaz eléggé nem kárhoztatható helytelen felfogás miatt, mely szerint az Oliáregyesület csak nőknek való; pedig nemcsak a nők számára alapította Jézus az Ohárisz.enfséget, nemcsak a nőknek van szükségük e szentségből kiáradó szere tetve, hanem a férfiaknak is, kik úgysem oly gyöngéd, a szeretet iránt nem oly fogékony szemeit vad tűzzel legelteti menyasszonya gyönyörű termeién. Szegény Rebi meg inkább halott, mint élő; úgy áll vőlegénye mellett, mintha ala bástromból váglak volna ki az egész leányt. Koromsötét haját levágták sa ragyogó hajfür tök heiyén sötétvörös paróka nyomja fejét. Gondolataimba elmélyedve alig vettem észre, hogy ismét a szabadban vagyunk: kijött a vendégsereg, a szobát tánczia készítik elő. Ekkor láttam először életemben menyasszony tánczoí, sohasem feledem el. Halál- táncz volt az ! A zsidó fajnak minden szenvedelmével ugrált menyasszonya körül a gyermek vőlegény, karjába zárta, majd távolodott tőle, hogy aztán örült szenvedéllyel keringje véle körűi a termet. Rebi sejtelmes némasággal mozdult, nem ellenkezett, hagyta, hadd tomboljon a zsidó fiú, fagyos egykedvűséggel vonszoltaita magát. Az emberek azt mondták reá: elfogódott, nem csuda, hiszen menyasszony; én féltein. Harsogó üdvkiáltás jelzé a menyasszony- táncz végét, most már a fiatalság perdült tánczia. Az idősebbek, a látogató gojok, csoportokba verődtek, hozzájuk csatlakozott lelkületüek, mint a nők; s azért az élet küzdelmeiben megkérgesedett szivök, étdesebb lelküle ük megiágyulása s megszelidülése ép az Oltáregyesületek be való tömörülésük esetén következhetnék be. Az OUáregyleteknek tagjai szép szolgálatot tesznek templomaiknak, midőn azokat dtszitik, ékesítik. Bizony ! nem minden községnek van egy „Mimi'’1 nénije, ki ünnepek előtt maga disziti az oltárokat s templomot, a sajat költségén szerez be vagy készít oltár-, szószék-ieriiőket stb. . . . s ily esetben dicséretes, ha az Oltáregyletek nőtagjai vállalják magukra e kedves feladatot. Épületes a sza- niszlói oltáregylet nőtagjainak ezirányu buzgó- ságuk, kiket a szép iránt erős érzékkel bitó le,kés plébánosuk nevelt oda, hogy az év minden szakában élővilágokkal templomuk oltárát maguk diszitsék fel; a templomot tisztogatták, sőt azt a szép temetőt maguk csinosítsák, jókarban tartsák; de meg is látszik mindenen a csin, Ízlés s ami mindennek forrása: a túlbuzgóság! — Ezek a falusi Oltáregyletek vannak hivatva arra, hogy a kharitativ szellemben nyilvánuló hitéletnek központjai legyenek, mintegy hitbuzgalmi tanácsot képezzenek, mely elnöküknek, a plébánosnak mindenben kezére járjon s munkáját megkönnyítse ; s ép ezt, mi eddig inkább a jövő feladatai közzé tartozott, a nagykárolyi oltáregylet máris megvalósította. Czél- szerünek tartom azért, ha a nagykárolyi oltáregyletről bővebben szólok. Az Isten néha kis dolgokból alkot nagyot, az emberre bocsátott csapást használja fel arra, hogy általa az emberiség javát mozdítsa elő. Néhány évvel ezelőtt súlyos betegséggel látogatta meg Isten Nagykároly városának egy mély vallásosságáról és jóságos szivéről közismert úrnőjét ; a betegség or-vosi közbelépést, sebészeti műtétet igényeli, melyet »z egyik budapesti klinikán sikeresen végre is hajtottak. A műtét sikeres lefolyásának esetére a beteg Ígéretet, telt, hogy szülővárosában megalakítja az Oltáregyletet, melylye! Budapesten betegsége a1 att ismerkedett meg. ígéretét beváltotta; 3 évvel ez- elő• t 12 taggal megalakult az. Oltáregyesület. E lelkes úrnő: Báthory 1st vánné, szül. Jordán Terézia volt. A Mindenható örömmel néza menyasszony is, mig a vőlegény a bit- sorsos fiatalság közzé vegyült. Soha sem mosódik elmémből el a jelenet, mely most előttem lefolyt. lm körünkbe lép a bánatos menyasszony, oly halovány, mintha a halál már rálehelte volna csókját. Mikor meg Irma néni enyelegve kérdi tőle: „Boldog e Rebike?" — könybeborult sötét szeme s igy válaszolt ; „Nagyon szerencsétlen vagyok én nagyságos asszony!“ Most anyjához siet, boldogságot színlelve homlokára szorítja ajkait, majd egy óvatlan pillanatban észrevétlenül eloson. Nem látta senki, merre tart s csak órák múlva találták meg ott, hol a patak partja legmeredekebb, hol a magasból eső viz sürü hullámot ver a kiálló köveken. De akkor már a rákok habzsolták a menyasszony forró vérét. Nyugovóra térő nyáj kolompja ver föl merengésemből. Felszökelek a nedves fűről s a tegnap és ma tanulságaként egy gondolat fut át agyamon. Ha e szegény leány kiemelkedhetik a getho homályából, ha megismerhette volna az örök eszményt, az utat, az életet, az igazságot, vájjon ily nyomorultan pusztul e el! ?!
