Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-22 / 26. szám
2 Az uj nemzeti párt. A Széli-kormány fuzióji idején a nemzeti párt felbomlott és beleolvadt a kormánypártba. Mikor azonban 4 év után a Tiszakormány veite át az uralmat, Apponyi a minimumra leolvadt párt- hiveivel ismét kilépett. Most mondta el Jászberényben beszámolóját, melyben markáns vonásokban jelölte meg azt az irányt melyet politikája követni fog. Az irány testestől lelkestől nemzeti. Másnap Budapesten forma szerint, is megalakult az uj nemzeti párt, a nagy tehetségű pártvezér visszanyerte szabad kezét és önálló rendelkezési jogát. Felmentett vasutasok. Ebben az évben nem volt szenzácziósabb eset, mint mikor a vasutasok kimondták a sztrájkot és megszüntették a munkát. Szenzácziós volt és kiszámíthatatlan károsodással járt. Az ügyészség több helyen perbe fogta azokat az egyéneket, kiket a közvélemény a mozgalom vezetőinek tartott. Első sorban érte ez a budapesti országos 13 as bizottság tagjait, kik felett most mondott Ítéletet a budapesti kir. törvényszék. Az Ítélet teljesen felmentő, természetesen tényálladék hiányában. Nem sikerült bebizonyítani, hogy ők felbujtók lettek volna, egyáltalában felbujtó nem volt. Minthogy a köztisztviselői jelleget sem lehetett rájok sütni ; mert erről a törvényhozás mindezideig megfeledkezett, más Ítéletet nem is lehetett hozni. Ebből az a legfőbb tanulság, hogy a kormánynak minél előbb tisztázni kell ezt az ügyet, s azokat az egyéneket, kik az ő kasszájából húzzák a fizetést, be kell vonni az állami hivatalnokok pragmatikája alá, hogy jövőre ne csinálhassanak milliókra menő károkat az országnak.— ..H Az iparosok és munkások nyugdíj-ügye Napjainkban a társadalomnak minden rétege arra törekszik, hogy az egyesülésben rejlő hatalmas erő fölhasználásával gondoskodjék arról, hogy létfentartása kellően biztosítva legyen az öregség és munkaképtelenség napjaiban is. Mindenki érzi, hogy a megélhetés körülményei napról-napra súlyosabbakká lettek. Mig azelőtt az iparosok és munkások félrerakhattak egy kis tőkét öreg napjaikra, addig a mai megváltozott, mog— Két hónapi gyaloglás! — elször- nyűködtünk rajta. — Hogy telik ki ilyen öreg csontokból ily erő 1 I Mert hány éves néni ? — Még csak nyolczvannégy — uram ; de őszentsége kilencvennégy éves, mégis jól érzi magát. . . . Meg aztán lassan jöttem, nagyokat pihentem, sokat imádkoztam. . . . Hallottam, hogy az olasz beszéd húz a latinhoz, csak minden „usz“ végű szó helyett „ő“ végűt kell mondani; a „ci“ és „co“ helyett pedig „esi“ és „eset“ kell ejteni. Odaszóltam tehát barátomnak ilyen el- taliánisotott latinsággal: — Vájjon nem hazudik ez a Sári néni ? Hátha valami ideszakadt cigányasszony s meg akar most pumpolni bennünket I (mert, hogy elég szerecsen képe volt az öregnek. ..) De rémületünkre erre megint az asszony válaszolt, de tiszta olaszul; de, hogy mit, azt meg mi nem értettük. — Hogyan, Sári néni, — kérdezem szent ámulattal — tud taliánul is? — — Gagyogok valamit! — Nyolcvannégy esztendős gagyogás nehezedett életkörülmények között elég az iparosoknak és munkásoknak csak a mindennapi kenyeret megkeresni s öreg napjaikra—fájó szívvel bár — nem tehetnek félre semmit. És hogy ha bekövetkeznek reájok az öregség napjai, vagy valamely szerencsétlenség következtében rokkantakká lesznek : az önérzetet adó munka eszköze, a ke- nyérkereső szerszám kihull kezökből, s ezt fölcserélhetik az arezpiritó, lealacsonyító kéregetés szomorú jelvényével, a koldusbottal. Mily Jélekszomoritó egy olyan elaggott iparost vagy munkást látni, a ki kénytelen a a mindennapi kenyérért embertársai könyö- rületére szorulni. Ezen méltatlan sors elleni védekezés régi törekvése az iparos és munkásosztály jobbjainak. Ez a törekvés hozta léire 1893. márczius 5-én Budapesten a Magyarországi munkások rokkant- és nyugdíj egyletéi. Az alapítóknak lelkes kis csoportja nem kisebb föladatot tűzött ki maga elé, mint azt, hogy fölszabadítsa az iparosokat és munkásokat abizonytalan jövő rémképeitől. Alkalmatnyujt nekik arra, hogy jövő megélhetésükről gondoskodhassanak, hogy biztosíthassanak ma guknak egy darab kenyeret arra a korra is, midőn a munka már megviselte, ereje elhagyta. Az a törekvésük, hogy ne legyen e hazának egyetlen munkása sem, a ki öreg napjaiban nyomorogni legyen kénytelen. Ezen nemes czél érdekében immár tizenegy év óta hir delik az egylet alapitói az erők tömöritésé- sének eszméjét, fölrázva a munkásokat a tótlen várakozás kárhozatos álmából, buzdítják, serkentik őket az önmagukról és családjaikról való gondoskodásra. Az egyletnek a belügyminisztérium által jóváhagyott alapszabályai a lehető leg- szabadelvübb rendelkezéseket tartalmazzák. Tagja lehel az egyletnek minden munkás, iparos, kereskedő, tisztviselő, vagy bármely más rendes foglalkozással biró férfi és nő egyaránt korkülönbség nélkül és orvosi vizsgálat mellőzésével. Iparos tanonezok is beiratkozhatnak. A behatási dij 1 korona 20 fillér. A tagok 20, 24, vagy 30 fillér heti illetéket fizetnek. Ennek pontos fizetése fejében a tag, ha tiz évi tagság betöltése u- tán a saját kereset forrásául szolgáló foglalkozásában valamely baleset, testi vagy szellemi elgyöngülés, vagy aggkori gyöngeség ETI S Z E M L E“ (26 ik szá — mondám én, . . . mert, hogy úgy forgott a nyelve az olasz beszéd körül, minha mindéiig a lett volu’ a kenyere. — — Igen, mert megtanultam, amíg jöttem meg aztán egyszer már jártam erre ezelőtt tizenöt évvel, akkor is ragadt rám valami. — — Na, mondok — Sári néni, maga nagy tálentum 1 Hát aztán milyen nyelven beszól még ezen kívül ? — Németül, meg franciául, mert hogy egyszer voltam Lurdban, a síüz Máriához, akkor az utón tanultam meg ; gyalog jártam meg azt az utat is másfél esztendő alatt. Egyszer voltam a szent földön Jeruzsálemben, akkor meg a töröktől ragadt rám valami — — Hát ott is járt? kiáltottunk fel ketten is álmólkodva, — ott is gyalog járt ? — No igen, — felelt természetesen Sári néni, — mert ón huszonöt esztendeje mindig járok. Magyarországnak is minden búcsujáró helyén voltam már egynéhányszor. — Maga akkor, Sári néni — valóságos zarándokasszony — meg aztán azonkívül valóságos filológus I következtében munkaképtelenné válik : 8'40, 9‘80, illetve 11 korona 90 fillér rokkantáé gélyt kap lietenkint élete végéig. Annál kedvezőbb a tagra nézve, minél később válik munkaképtelenné, mert a tagsági év arányában a segély is emelkedik. Negyven évi tagság után 12, 14, illetve 17 korona nyugdijat kap a tag élete végéig, tekintet nélkül munkaképességére. De segíti még ezenkívül az egylet a segélyre jogosult tag elhalálozása esetén a hátramaradt özvegyet és az árvákat is. Az özvegy végkielégítést, az árvák pedig neveltetési járulékot kapnak, még pedig a fiuk 13, a leányok 14 éves életkorukig. Ez a segélyezés nem csupán Írott malaszt ; mert a mint az egylet kimutatásaiból látjuk, az 1903 márczius havában megkezdődött segélyezési időtől a jogosult tagok közül eddig 30 munkás vált munka- képtelenné, a kik a föntebbi alapszapályszerii rokkant-segélyt pontosan meg is kapják, a miről bárkinek is alkalma van meggyőződni. Segít az egylet ezenkívül két jogosult tag után hátramaradt túrom árvát, és segítséget nyújtott már eddig is számos özvegynek. Az egylet állal az eddigi 15 hónapi segélyezési idő alatt kifizetett rokkanlse- gélyek összege a tízezer koronát, az árvase- gólyek összege a 300 koronát, az özvegyeknek nyújtót, segítség az 500 koronát jóval fölülhaladja. A rendes heti segítségben részesülők életkora 31—-74 év közt változik és van közöltük ács, asztalos, bognár, gazdaságvezető, gázfejlesztő, hengerész, kavarász, kovács, kőműves lakatos, nyomdász, pénztárosnő, vasöntő, vasesztergályos, és többféle ipari munkás. Mily áldás az ilyen rokkant munkásoknak és családjaiknak az a segedelem s mily vigasztaló érzés és jóleső öntudat az, hogy az a biztos segítség, a melyre támaszkodnak, nem a könyörület fájáról vau levágva, hanem az önerejükből, igazán szerzett saját filléreikből gyűlt össze, s rajtuk valóban beteljesedett a közmondás : „Segíts magadon s az 7sten is megsegít !„ Ily magasztos felebaráti czéljaihoz méltóan az egylet az egész országban el van terjedve. Budapesten a központi egyleten (József- körut 68 ) kívül négy befizetőhelye van, azonkívül szerte az országban 96 fiókpónztáravan, úgy, hogy ez a legelterjedtebb intézmény hazánkban. A tagok száma az idén már m.)________________________________________ — Azt nem tudom, micsoda, uram! de tessék megmondani, mikor tetszenek menni a szentséges atyához, ón is ott szeretnék lenni! — — Azt hiszem, az bajos lesz, Sári néni, mert már be vagyunk jelentve a pápának és csak épen 95 belépőjegyet nyomatnak, ahányan a zarándoklatban vagyunk. Sári néni pedig nem tartozik mihozzánk. Jegy nélkül pedig oda be nem mehet emberfia — Különben mi pénteken juhus 3. án déli 12 órakor megyünk fogadtatásra. — No azon már ón is ott leszek,-mondá. Mi csak ráztuk a fejünket, mert tudtuk, hogy iszonyú nehézségekbe ütközött a mi audeueziánk kivitele is a már beteges pápánál. De azért Sári néni számított. Zichy Gyula gróf, a Szentalya kamarása, mindennap felkeresett bennünket szállásunkon, sót egynéhányszor velünk is étkezett. Őt vette kéréseivel ostrom alá Sári néni, hogy hát a pápai fogadtatásnál ő is becsusz- hassék valamikópen a Kelemen-kápolnába, ahol XIII. Leo fogadni fog. Zichy gróf nem merte biztatni, mert oda
