Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-06-15 / 25. szám

2

„HETI SZEMLE“ (25-ik szám.)

tud, dobra kerül a termést adó föld. Régóta hangoztatják már a börze megrendszabályozását, az agráriusok fenhangon követelik, de ez talán Ítéletnapig puszta óhajtás marad, mert abba a kemény dióba senki sem mer beleharapni. Ki szálljon harczba a pénzkirályokkal! . . . És ha senki sem száll, napról-napra jobban pusztul a magyar föld, az egykori telkes gazdák vándorbotot vesznek kezökbe és mennek tömegesen jobb hazát keresni. Ez a processus folyik évtizedek óta, ma már százezrek szakadtak el tőlünk és keresik a megélhetési módot odakint Amerikában.

Ezeken az ezernyi bajokon kívül egy másik csapás is fenyegeti a magyar gazdát a szocziálista izgatok részéről. Nem mondjuk mi, hogy nem kell megadni a munkásnak a bérét, sőt annak vagyunk hívei, hogy meg kell adni tisztesé- gesen, hiszen neki két keze munkája után kell fentartani magát és családját, de a szocialistikus tulkö- veteléseknek határozottan ellenségei vagyunk. És mit látunk most a magyar Alföldön és hazánknak sok más termelő vidékein is? . . Nyíltan és titokban heczczelik a népet, szítják az aratási sztrájkot. : A munkabért az eddigiekhez képest 50 °/o-kkal akarják emelni. Különben nem lesz arató. És valljuk be, hogy ez ma még rettenetes fegyver a munkások kezében, mert a magyar gazda koránt sincsen úgy berendezkedve, hogy nélkülük is tudjon boldogulni. Egy esetleges sztrájk kitörése esetén rengeteg kárt kellene szenvednie, mert a túlérett kalász, a szemet nem tartja soká. De ezzel szemben a munkások is legyenek eszö- kön és ne hajtsanak egyes eszement szájhősök izgatására, mert az a többlet, amit az idén kicsikarnának a magyar gazdától, épen a munkásokon fogja jövőre megboszulni

de lehet, hogy az is hozzájárult, hogy kálomisták voltak. Habár ezt a tartózkodást C3ak a halászoknál láttuk, mert tanyai vagy kálomista gazdánál is akadtunk szívességre bőviben.

— Hogy hívják magát ?— kérdém az egyik szálas legény1, aki a hosszú hálót vo- nogatta. Való Dávid a becses nevem.

Ránéztem, vájjon szalirizálni akar-e, de oly nyugodt volt minden arcvonása, hogy azonnal láthattam, hogy csak művelten akarja magát kifejezni. Mindez azonban csak rövid félóráig tartott. Azután, hogy felmelegedtek, s a körtvélyesi csárdából hozattunk bort, a halászok nyelve is megeredt, már amennyire a hallgatag, contemplativ élethez szokott tiszai halász arra képes.

Leülünk a „hajóba“, mely egy dereglye s a halászmester állítása szerint vásárkor 80 embert is szokott benne egyszerre átszállítani a Tiszán. Négy markos legény a partra ugrik és kifeszitett kötélen huzza a hajót felfelé, mintegy 2 kilométernyire a kiinduló ponttól. A hajón levő két halász erősen evez a kormányhoz, hogy a vontatott hajó ne súrolja a partot.

A hajó lassan siklott az áradó zavaros

magát. Arra kényszerítik ezzel a gazdaközönséget, hogy aratógépekkel rendezkedjék be, amelyek gyorsabban és jobban, tehát viszonylag olcsóbban is végzik a munkát. Mi lesz akkor a munkás néppel és családjaikkal ? . . Meg kell tehát elégedniük a tisztességesen megfizetett munkabérrel s nem kell végletekig felsrófolni a követeléseket, mert a túlfeszített húr elpattan, a gazdának ugyancsak próbára tett türelme elvész és kénytelen volna segíteni magán úgy, a hogy tud, jóllehet ezt a munkásosztály nyomorba taszításának árán tudná elérni.

Kívánatos, hogy úgy a papok, mint a tanítók és a világi hatóságok is világosítsák fel arról a veszedelemről a félrevezetett munkásokat, mely éppen őket fenyegeti abban az esetben, ha követelőzéseikkel a lehetetlenség terére lépnek a különben is minden oldalról szorongatott és sok nyomorúsággal küzdő magyar gazdával szemben. Isten megadja a munkára az áldást, de azt az emberi önzés és kapzsiság átokká változtathatják.

Városi közgyűlés.

Városunk törvényhalósági bizottsága Kristóffy József főispán elnöklése mellett tegnapelőtt tartotta meg junius havi közgyűlését. A közgyűlés tárgysorozatába kevés ügy volt felvéve. A bizottsági tagok |közül alig negyvenen jelentek meg a gyűlésen. E csekély érdeklődésnek bizonyára a színtelen tárgysorozat s a nagy munkaidő lehetett az oka.

A hitelesítő küldöttség megválasztása után a polgármesteri jelentés a múlt hónap nevezetesebb ügyeiről számolt be a közgyűlésnek. A polgármester tevékenységét a közelmúltban két fontos ügy megvalósítására irányította. És pedig egy ipari szakiskola felállítására, s a mostani közrendészeti szolgálatnak állami csendőrséggel való kicseréTisza hátán. Kíváncsian lestem, hogy mit fognak csinálni azzal a rengeteg hálóval ? Hossza 200 méter, szélessége 12 méter, tehát területe 2400 [Hméter. Ezzel befogják az egész Tiszát. A háló egész hosszában az egyik szóién ólom nehezékek vannak, melyek következtében ez a széle lesüpped a fenékre, a másik ellenkező szélére pedig parafa kockák vannak erősítve s ezek lehetővé teszik, hogy ez a széle meg úszik a felszínen. S igy a folyót 200 méternyi szélességben úgy elzárja, mint egy zsilippel ; csak a vizet bocsátja keresztül, de a halat nem.

A hálónak a partoknál levő két függélyes szélét most az egyik part felé vonják, úgy hogy a háló, mely eddig keresztbe állott a folyón, most valóságos kört ir le, mely mindig összébb szükül és a partra ki- vonatik.

A háló kivetése mintegy 15 percig, be vonósa pedig több mint félóráig tart. Tisztogatásával meg a dereglye újból való felhúzásával rámegy összesen jó másfél óra, s amit ezen idő alatt hal ember fárasztó munka közben fogott, nem ért többet a helyszínén két koronánál. Mindössze 10—12 darab volt benne fél kilóstól másfél kilóig.

lésére. Ez utóbbi ügyre vonatkozólag a tanács kész javaslatot is terjesztett a közgyűlés elé, melyet az elfogadott. Az ipari szakiskola falállitása is meg fog valósulni, any- nyival inkább, mert a kereskedelmi miniszter ezen ügyet jóakaratu támogatásban részesíti. Végül javaslatba hozta a polgár- mester, hogy Nyiry Sándort valóságos belső titkos tanácsossá történt kinevezése alkalmából a közgyűlés üdvözölje. Ugyancsak javasolta, hogy Békéssy Géza árvaszéki ülnök iránt 85 évi példás buzgósággal telje- sitett közszolgálati jubileuma alkalmából a közgyűlés elismerésének jegyzőkönyvben adjon kifejezést.

A polgármesteri jelentéshez Kelemen bizottsági tagnak voltak észrevételei. Ellenzi az ipari szakiskola felállitását. Majd ha az ügy szőnyegre kerül, adatokkal fogja kimutatni, hogy ez az iskola nem fog annyi hasznot hozni, mint a mennyi áldozatába fog az a városnak kerülni. E helyett Jjobbnak látná, hí egy vasúti üzletvezetőség megszerzésére indítanának mozgalmat. Felszólalásában olyan hangokat használt Kelemen, melyek Keresztszeghy bizottsági tagot felszólalásra inditotlék, aki szzal kedzte [beszédét, hogy a közgyűlés terméből zárják ki a politikát s a város érdekében felmerülő ügyeket mint eddig is tárgyilagosan s ne politikai szemüvegen nézve beszéljék, vitassák meg a közgyűlési teremben.

Ezek után a polgármesteri jelentést az abban foglalt javaslatokkal együtt elfogadta a közgyűlés.

A csendőrségi szolgálat bevezetése czél- jából közelebb Kosztka Pál csendőrezredes jelenlétében tárgyalások voltak a város és a belügyi kormány között. A tárgyalások megállapodásait javaslat alakjában terjesztették a közgyűlés elé. A javaslat értelmében ki. mondotta a közgyűlés, hogy a mostani rendőrségi intézményt állami csendőrséggel kicseréli; két őrmester 8 őrssel együtt 28 csendőrt alkalmaz a város bel- és külterületén ; a Rákóczy-utczán a mostani tűzoltó laktanyán megfelelő laktanyát építtet, úgy, hogy abban a ^szatmári járás csendőr-le génysége is elhelyhezhelő legyen; a szükséges konyhakertről gondoskodik; a most

Egy német iró (Wernhelm) az irta egy kor a Tiszáról, hogy két harmada hal. Mióta gőzhajók járnak rajta, „megromlott“ azóta a folyó. A döglött Tiszában azonban több van.

Ezen kevésbbé esztétikus kifejezéssel azt jelzi a halász, amit a vidókünkbeli ember a holt Vággal; t. i. a folyónak olyan ágát, mely csak áradáskor telik meg „élő“ vízzel.

A halakról nagy ügyességgel levakarják a pikkelyeket és a parton egy bográcsba dobják. A bogrács fenekén nem volt több mint három ujjnyi viz, s a belevetett haldarabok mégis 1 áttatlanul tűntek el benne, olyan zavaros volt. Ilyen a Tisza vize áradáskor.

— Bácsi, az már halászlé, nem is kell oda paprika—mondám, midőn a zavarosból merített.

Időközben nyitrai utitársam egy szákkal (kézi hálóval) minden áron segíteni akart a fogyatékos halfogáson és vagy húszszor bevetette a Tisza közepén a zsákot a saját tudós kezeivel és válók erősítette, hogy fog valamit. A vásárhelyi káplán, ki elkísért bennünket, nagy önfeláldozásra mutató készséggel kijelentette, hogy elevenen megeszi mindazt, a mit dr. Dudek fog. Hiába reménykedtem kárörvendőleg, hogy mint fogja enni