Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-06-08 / 24. szám
2 „H ETI SZEMLE“ (24 ik szám. tonomiát ígért nekünk. Autonómiát! . . . Kicsoda . . . Ugyanaz az ember, aki a hiAed,t'*5CX. tör- vónyczikk végre haj tását*T5Í i rge t i abban az értelemben, melyet a törvényhozók soha sem tulajdonítottak neki, de amelynek keresztülvitele saját becses egyéniségének kijelentése szerint a református főgondnoknak a törvény szellemének elmagyará- zása árán is legfőbb ideálja. Bánffy Dezső bárót abban az időben, midőn a miniszterelnöki kalapot viselte, nagy előszeretettel a szamárfejekkel hozták hasonlatba, az élczlapok a fizimiskáját rendesen nagy fülekkel ábrázolva közölték, sőt egyik legnagyobb publiczistánk palam-publice tökfilkónak nevezte. Úgy látszik, nagy volt a tévedés! . . . Azok a fülek ma már ott díszelegnek a szegedi katholikus domb tetején, azt a bizonyos filkót pedig ugyancsak nagy bravourral vágta ki Bánffy báró a választó polgárság 115 főnyi absolut többségének el nem tussolható voksában. Ilyen az élet ! . . . TJtczai befásításainkról, Evek hosszú sora óta vagyok e város lakója. Evek óta figyelem, bámulom mily lázas tevékenységet fejt ki, hogy magának az észak keleti Magyarország emporiums nevét teljes joggal kivívja s biztosítsa. Köz- és kulturális épületei, közúti vasútja, műutjai műjárói, ipár és kereskedelme mind mind hozzájárulnak ennek megszilárdításához. Készakarva hagytam utoljára, hogy kiemeljem, a városi Kossuth-kertet, mely pedig messze földön keresi párját. Ezreket költött a város ennek megteremtésére, de hát enélkül ma modern város el sem képzelhető. Ma, midőn a mindig nagyobbodó szaporodás és fejlődés a városok beltelkein minden parányi helyet építkezésre használ, minden kis teret beépít: közkertekre, fákkal beültetett utcákra, terekre van szükségünk nem csak diszitési, deegészségiszempontból is. Még nem vagyunk egészen ott, de nem sokára ott lehetünk, hogy a város központján található fás udvarok is lassankint épületeknek adnak helyet s akkor csak kő és épület lesz mindenütt. Ezekben s ezek között pedig megszorul a levegő, terjed a miasma s a ragály. Tehát fára, minél több fára van szükségünk. — Közkertünk ma egyetlen egy van, mert a másik — mely czóljának alig felelt meg — az épülő vasúti internátus czéljaira lett felhasználva. Számot tevő közterünk kettő van . a Deák-tér és Sz. István tér s egy avenue, szerű utcza, az Árpád-utcza, ezek s utczáink tervszerű befásitásához akarok néhány szót szólani. Ha valamely utczát akarunk befásitani, első kérdésünk az utcza szélessége s a benne levő házak magassága, továbbá a csatornázás menete — mi fájdalom, nálunk még nincs. Keskeny utczába, magas házak közzé, semmiféle fát nem tehetünk ; nincs napja, levegője a fának; nem élhet, csak kínlódik, senyved és egészen elpusztul. Ha tehát fásitani akarunk, az utczának egy bizonyos szélességre van szüksége. Másik kérdésünk az előbbivel szoros összeköttetésben áll. Az ültetendő fafaj növekedésének arányosnak kell lennie az utcza szélességéhez és a házak magasságához. Tehát elég széles utczában sem ültetünk nagyra növekedő, siirü lombozatu fákat, mert az történik aztán, mint az én jó házigazdám is leszi, hogy, a háztulajdonos kénytelen a háza előtti fákat felkopaszilani, ha lakását nem akarja egészségtelenné tenni. A mivel pedig a befasitás czólja van meghiúsítva. A talajkérdés és ógtájfekvés a városokban C3ak másodsorban szokott figyelembe vétetni. A városokban ugyanis legalább az utczákon rendszerint jó talajok vannak s a városoknak elóg alkalma is van reá — ha szükséges — a fákat meg is trágyázni. Az égtáj fekvés pedig legfeljebb a Deáktér fái konzerválásánál jöhet tekintetbe. Az utolsó, de legfontosabb kérdés, minő fákat válaszszunk utczáink befásitásához? A mondottak alapján is az utczai fa faj legyen, szívós természetű, nem kényes, nem faóriásokat nevelő, szellős koronáju, nem túlságos árnyakat adó, nem piszkos — minta platán vagy gesztenye, ha lehet, virága is legyen. Elég sok feltételt kivánunk tehát egy utczai fától. Mind e feltételek pedig az akáczfában, illetve válfajaiban bízvást fel találhatók. Vadakáezot utczákra — legfelebb csak a külső terüteteken — egyáltalán nem ajánlanánk. A vadakácz ugyanis megfelelő helyen faóriásokat nevel. A folytonos visszavágás által pedig csak gyöngítjük a fa erejét. Utoljára nedvtorlódás folytán szokott elpusztulni; de meg szemet is sértő egy vastagtörzsü fa aránylag kicsi koronával. Továbbá kezelése sok bajjal jár. Ajánljuk azonban a Deák- és Szt.-István- s az Árpád utczára a Robinia tortuosa-t — a püspöki székesegyház előtt volt belőle négy darab, most is van még a Petőfi, Kossuth Lajos és Árpád-utczákon szórványosan néhány darab. Ez szép tojásdad alakú, szellős — tehát nem sürü — koronát alkot, nemes növésű s nem kényes díszfa. A Deák-tér házai elé s a keramiton belől két sort ajánlunk belőle. Úgyszintén az István-tórre és az Árpád-utczára. Keskenyebb utczákra való volna a Robinia viscosa (Enyves akácz) — az Attila- utcza elején két oldalt — nem túlságos erős növekedésű, de azért kellő árnyékot s díszt ‘kölcsönző gömbalaku koronáju fa. Szélesebb utczákra a Robinia Monophyla való — Kossuth Lajos-utczán is van belőle. Kereken lehajló ágai, szép sötétzöld levólzete, a mellett szép nagyságú koronája van. A gömbakácz (Robinia inermis) szintén szép és jó utczai fa kellően kezelve. De kisebb utczákra nagy árnyékot adó lombozata, nagyobb utczákra pedig aránylag kis koronája miatt nem ajánlatos. Ez akácz fajokat a városi kertész a város kertészeti telepén nagyon könnyen előállíthatja. Ha már most a város utczáit nézzük, egy részük vadakáczczal, másik vegyes, több- fajú akáczczal, a harmadik meg épen vadgesztenyével van betelepítve. Hát szép ut- czák az Eötvös- meg a Verbőczy-utcza, de ón azért még sem szeretnék bennök lakni. A gesztenyék oly sötétséget csinálnak, amit az ember megkíván egy fasortól, de nem az utczai lakóháztól, melynek verőfónyesnek s jó levegőjűnek kell lennie. A gesztenyefa virágzáskor nagyon szép, de azután hulló virágaival, őszszel meg az ember fejére potyogó gesztenyével s fa leveleivel épen nem kellemes. Vagy nehezen, vagy gyorsan nő nagyon s igy mint utczái fa czóljának nem felel meg. Parkba elsőrendű díszfa, sőt éneikül park el sem képzelhető! A juharfajok nem utczára vagy terekre valók. Kényesek. Levólzetök épen akkor perzselődik le, mikor az árnyékra a legnagyobb szükségünk volna. Emlékezzünk csak vissfca a Deák-tér közepén átvonuló juharfasorra, mily szánalmas kinézése volt. Ugyanez mondható a szilfajokra nézve. A Gleditsehiára nézve áll a mit a vadakácz- ról mondottunk. Nézzük meg csak, hogy néz ki a Teleki-utcza Gleditschia sora. Azok a pohos fák avval a kis koronával 1 Utoljára hagytam a hársfát. Pedig ezt még magyar fának is nevezhetnénk, ha ugyan a növényvilág a nemzetiségi kérdést kultiválná. Mert hisz a legszebb hársfák egyikót, az ezüst hársfát Ttlia tomentosa TLungaricanak nevezi a dendrologia. Hát ez sem utczai fa. Parkban ideális szépségű I Üde zöldje, nemesen lehajló ágai, felséges illatú virágjai mind-mind parkfává képesitik. Utczára nem való í Kényes. Leveleit ellepi a por, — aprófelületü leveleken — mint az akácz — ez nem oly feltűnő. Augusztusban leperzseli a nap heve, nehezen marad. Ha marad is, eleinte lassan nő. — Nézzük csak az Árpád avenue-t, melyet oly nagy gonddal és buzgósággal ültettetett. be a gazdasági tanácsos ur, hány maradt meg belőle ? Még ha locsolták volna is! Örökké kell majd pótolni I Az meg minő szép: egy nagy fa mellett a pótlás! Hagyjuk az utczai hár- sakat Berlinnek 1 Ott is nagyobb a hire mint a valóság! A platánok vagy más fáról nem is beszélek. Vagy említsem a Deák-tér amerikai diófáit ? 1 Maradjunk tehát az akácznál. Az ajánlott 3—4 válfaj teljesen elég a város tervszerű s egyöntetű befásitására, csak készülni kell reá ! — Azt nem is említem, hogy ha újonnan telepit a város fákat, azok öntözéséről is gondoskodni kell. Talán a lakosság is segítené ebben a várost? Hisz első sorban az ő érdeke 1 Mikorra — pedig nincs messze — a Verbőczy- és Eötvös-utczai gesztenyefasort ki kell vágatni — Robinia viscosát kell oda ültetni 1 Ur. Irinyi Tamás. HÍREK. A koronázás évfordulója. Ma ünnepli a magyar nemzet évfordulóját annak a nagy napnak, mslyen dicsőségesen uralkodó királyunk fejére feltették szent István apostoli koronáját. Minden magyar ember szive megdobban ezen a nevezetes évfordulón, mert elvonulnak lelki szemei előtt a múlt idők képei, eszébe jutnak a kiengesztelődós örömteljes perczei. Az a nap hazánk történetében egy uj korszak kezdő pontja volt, melyen megszűnt minden fóltókenykedés, és megindult az alkotások tevékeny munkája. Ezért imádkozik ma is minden jó hazafi a legelső magyar ember drága életéért, ezért kéri a Mindenhatót, hogy nagy királyát tartsa meg friss szellemi és testi épségben az életkor legkésőbb határáig. A kir. kath. főgimnáziumban ünnepélyes hálaadó istentisztelet volt, melyet dr. Fechtel János végzett, a kath. intézetek növendékei pedig ünnepélyeket rendeznek. Uj titkos tanácsos. Ő felsége a király Rószner Ervin br., volt máramarosmegyei fő
