Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-11 / 20. szám
XIII. évfolyam. Szatmár, 1904. május 11. HETI POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Et’yes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „ Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Iskolaköz 3. sz.) Hirdetések jutányos árban vételnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A. lap megjelenik minden szerdán. I Jókai Mór. | . Mély gyász borult a magyar nemzetre. A múlt idők nagy fiainak talán egyik legnagyobbika hunyta le örök álomra szemeit. Társai mind elköltöztek már, ő maradt egyedül azok közül, kik a nemzeti eszmék harczaiban zászlótartói valának a legideálisabb törekvéseknek. Jókai Mór egy azon kevesek közül, kiknek működése évszázadokra hat ,ki a nemzetek életében. Azt lehet mondani, alig van a magyar irodalomban oly rendkívüli alak, ki méltán helyet foglalhat mellette. A nemzet gyásza tehát mély és indokolt. Nem az embert gyászolja, kinek lehettek, voltak is gyarlóságai, nem a politikust, akinek lehettek, voltak is tévedései, hanem gyászolja azt a szellemóriást, akinek leikéből fakadt irodalmunknak sok drágagyöngye, aki ihletett szellemének csodálatos alkotásaival nemcsak itthon szerzett nevének soha el nem múló tiszteletet és rajongásig menő szeretetet, hanem az egész müveit világon ismertté tette a magyar nevet. Amint a 48-as nagy idők 12 pontja nélkül nincs márczius 15-ike, úgy az Uj földesur, a Magyar nábób és a többi hasonló nagy alkotásai nélkül, nincs magyar regényirodalom. 0 teremtette meg a magyar regényolvasó közönséget, az ő működése öntött lelkesedést az irodalom többi művelőinek gárdájába. Leírhatatlan az az óriási hatás, melyet Jókai gyakorolt a magyar közönségre. Regényei felérnek egy győzedelmes hadsereggel, amely vér nélkül hódította meg a magyarnak a külföldet. Nincs csak némileg is kiművelt nyelv, melyre az ő müveit le ne fordították volna, nincs irodalom, mely Jókai által testvérévé ne fogadta volna a magyart. Meghódolt a müveit külföld Jókai előtt s Jókaiban a magyar szellem előtt. S ime most a népek millióinak szemében gyászköny ül s a könyek ragyogása egy magyar Írónak szól. Le van sújtva az egész nemzet apraja, nagyja. Most érezzük veszteségünket, most látjuk igazán, ki volt nekünk a költő-király. Az utolsó éveket, az elmúlás jeleit feledjük s ismét csak a régi Jókai áll előttünk a maga egész nagyságában rajongó szeretetóvel minden iránt, ami magyar, csudálatos fantáziájával s tündén nyelvével, amely hajlékony, mint a Tisza felett ringó nád, büszke, mint a magyar lélek, erélyes, mint a magyar férfi és gyöngéd, mint a magyar nő. Hogyne hódította volna meg ezzel a nyelvvel az egész országot önmagának és az egész világot a magyarnak. Müveit mindenki szereti, gyönyörűséggel olvassa. A szivekhez szól, a szivek be is fogják fogadni szavait s emlékét megőrzik örökké. Boruljunk le a nagy szellemóriás sirhantja mellett, tegyük reá kegyeletünk egyszerű, de a tisztelet, nagyrabecsülés és szeretet virágaiból font koszorúját. Mig magyar szív dobog, Jókai emlékezete éljen közöttünk. Vanke József. Megemlékeztünk lapunk múlt számában röviden a Nagykárolyban elhalt Vanke József kegyesrendi tanárról. Az ő működése azonban olyan kiváló, hogy méltó megörökíteni emlékezetét. Laptársunk, a Szatmór- megyei Közlöny nyomán a jeles tanférfiuról a kővetkező bővebb ismertetést adjuk : Vanke József született Kőszegen, Vas vármegyében 1821. szeptember hó 20-án. A rendbe beöltözött 1838. szeptember 18 ód, fogadalmat tett 1846. julius 26-án s 1846. eng 6 án áldozó-pappá szenteltetett. — 1863—67-ig, mint a Szögyéni Marich Viclor nevelőjét találjuk, 1868-ban pedig gróf And- róssy Gáza nevelője lett. 1869 ben a tatai piarista rendháznak tagja, hol mint főgymn. tanár a magyar, latin nyelveknek, földrajz és mennyiségtannak volt előadója. 1882-ben nyugalomba vonult s ugyanekkor házikönyv- tárnok, 1884-ban pedig házi lelkiatya lett. Tatán 1886 ig maradt, honnan egyenesen Nagykárolyba jött, mint házi lelkiatya és könyvtárnok. 1894-ben tiszteletbeli kormány- tanácsossá nevezték ki, mely tisztségben haláláig megmaradt. 1896-ban érte meg áldo- zárságának 50 éves évfordulóját. Azóta csendes nyugalomban töltötte napjait, rendtársai I TÁECZA. m Miért is hittem .. . ? Sokszor, ha úgy elmélyedek magamba’, S elmúlt képek előttem lebegnek ... Szivemet egy fájdalmas érzés gyötri, Hogy mért is hittem, mért hittem neked . . , ? De ha szóltál hozzám lázas ajakkal, Ha rám vetetted ragyogó szemed, Szivemben fellobbant egy gyönge láng .... És én csak hittem, csak hittem neked .... Virul .......... Vi rul erdő, mező, a fák is zöldéinek, Uj életre ébredt a dicső természet, Dalol már a madár a virágos ágon, Oly szép a kikelet az egész világon 1!! Csak az én lelkemben zord, sivár még minden ..! Virág helyett csupán tövis terem itten . .. Szúró tövis, a mely úgy kínoz engemet S a mely egyre sebzi meggyötört szivemet... Szakítsd ki e tövist, óh édes természet Űzz el a szivemből minden csepp emléket, És sűrű lepellel takard el a múltat.... Hogy meg sebzett szivem találjon nyugalmat .. S. Cornelia. Regi egyházi ruhák. Mária Terézia az uralkodása alatt többször felmerült súlyos politikai zavarok dacára nagy gondot fordított országai háziiparának fejlesztésére és felvirágoztatására.A szövőipar és művészet egyenesen ő neki köszönheti fellendülését. 1749 ben a külföldi selyem- szövet behozatalát eltiltotta s a belföldi selyem- gyárakat minden telhető módon támogatta ugyanvira, hogy pl. a bécsi selyemgyárak a leggazdagabb arany- és ezüstszövetek előállítására képesek voltak. 0 maga csakis belföldi szövetből készült ruhákat hordott. A kaiholikus egyház iránt hő ragaszko- *) *) Az Alkotmányból vettük át o czikket, minthogy egyházmegyénket különösen érdekli. Szerk. dósának és áldozatkészségének egyik fényes tanúbizonysága azon kiállítás, melyet az általa ajándékozott és részben ö általa készített egyházi ruhákból rendeztek. A bécsi udvari könyvtár két hatalmas termét foglalják el a szövő és himző művészet remekei, melyek a tulajdonosoknak büszkeségéts a 18. század finom müizlósének méltó emlékét képezik. A kiállított misemondóruhák részben arany és ezüstszövet, részben fehér vagy sárga nehéz selyemalapon készülnek tul- nyomólag világos színekben, feketét az egész kiállításon alig egyet-kettőt láttunk. A liturgiának összes színei képviselvék, sőt vannak rózsa- és kékszinü miseruhák is. Az aranypaszomántok magukban is valódi műremekek, oly művészi kivitelben, amilyet ma sehol sem találunk. K díszes keretből nő ki a barokkstilü nemes ornamentika, mely itt-ott kinai, sőt modern szecessziós motívumokra is emlékeztet. Régi szokáshoz híven a miseruhák egy része az uralkodóház tagjainak öltözékéből
