Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-01-06 / 2. szám

3

B T I S z E M L E“ (2-ik szám.)

ez a fő jövedelmi forrás. Mi lesz velünk, ha azok a szabályrendeletek törvónynyó válnak ? ... És megindult a hajsza, hogy agyon kell ütni, mielőtt megszülettek volna. — Protektor akad bőven a nagyságos rendek és méltóságos főrendek között. Ezeknek a. keze már olyan magasra ér. hogy megingatja, ha kell, nemcsak a Tisza István hatalmát, de a Kárpátok rengetegeit is. Szóval előkészítették a talajt, úgy, amint dukál.

Mikor minden rendben volt, épen a szegény Zemplémmegyéből megindult egy depu- táczió a belügyminiszter felé. Útközben még sokan csatlakozhattak hozzájok. Ilyen pasasér minden községben akad egy nehány. Szóval imposáns volt a deputáczió. Teljes joggal kürtölhettek a zsidó- liberális lapok.

Hogy kik voltak ott és kik nem voltak ott, arról azt hiszszük, felesleges még csak szólam is, hiszen ezzel a thémával első tekintetre mindenki tisztában lehet.

Es előadták a magyar polgárság egy tekintélyes részének sérelmét, ha az említett szabályrendeletek törvónynyó válnak.

A belügyminisztert helyén találta a nagyszámú deputáczió indokolt kérelme és kereken, minden habozás nélkül kijelentette, hogy azokat a szabályrendeleteket egytől- egyig meg fogja semmisíteni.

Boldog napjai a korrupcziónak. Boldog Magyarország, melynek kormánya ily szeretettel karolja keblére népének érdekeit. Boldog uemzedók, mert hiszen tárva-nyitva hagyják előtte a tivornyák ajtait, hogy had’ vigadjon, — sírva vigadjon a magyar.

___________________ „H

Fi

lléres tőke és ÍOO 0° jövedelem.

Mikor Noéh apánk a nagy Jviz után megpihent az Ararát hegyén, azon kezdte, hogy szőlőt ültetett. Okosan tette ! Talán ő jött reá először, hogy : „borban az igazság“. Szinte kedve volna az embernek azt hinni — néhai jó Horváth bácsival, — hogy a jó öreg magyar ember volt. De ha nem volt is magyar, tett a magyarnak annyi jót, a menynyit csak az a német barát, ki Geiza vezér idejében a legelső barázdát szórta tele aranyat termő buzakalász pirosló szemével.

Édes hazánk sokat emlegetett kanaán hírét nagyrészt annak köszönheti, hogy az egész kerek világon olyan színaranyat nem szűrtek soha, mint azon a tíszaparti kúpos hegyen. Hej, de mióta az az átkos kis rovar, az az istencsapása „szilokférög“, mint jó magyar népünk elkeresztelte, kincset érő szőlőtőkénket elpusztította, bizony édes magyar véreink nagy része vele pusztult. Vele pusztult a jó mód sok-sok hajlékból és nagyon hosszú még az az idő, a mikor Isten segélyével sikerül kihevernünk e nyolczadik egyptomi csapást. De ki fogjuk heverni, ki kell hevernünk 1 Ne csüggedjünk el, mert bíznunk kell nemzetünk halhatatlan költője igéjében, hogy: „jőni fcfg, mert jőni kell, egy jobb kor ... 1“ Meg van adva az irány, csak kitartás, csak előre!

Évtizedek fáradságos, gondos munkája révén sikerült az országnak óriási előhaladást tenni a szőlő reconstructs nagy müvében és most már megelégedéssel tekinthetünk vissza küzdelmünk mezejére, mert azon munkás fáradozásunk gyümölcsét látjuk. Visszatér még a jó mód, visszatér vele a jókedv, a tettvágy a pusztult hajlékokba s lesz hazánk újra az, ami volt' — a világ legnagyobb bortermelő országa.

Van egy dolog, ami gondolkozóba ejti azokat, kik szemüket rávetik azon véreinkre, kiknek szegény sorsuk vagy körülményeik kizárják azt, hogy az ősfoglalkozások e legjövedelmezőbbjét —a szőlőtermelést megfelelő arányban kultiválják. Hány meg hány gazda van az országban, kinek nincs módjában kisebb-nagyobb tábla szőlő beállítása, mert ahhoz vagy helye, vagy pénze, vagy annak kezeléséhez szükséges ideje, sőt legtöbbször mind a három hiányzik. Önkénytelen jut itt eszünkbe, hogy van egy dolog, aminek elhanyagolása, jobban mondva figyelmen kivül hagyása gondatlanság volt már eddig is.

Számba sem jöhető parányi tőkével, kevés fáradsággal, pár arasznyi helyet olyan jövedelmezővé lehet tenni, amilyenné a világon semmi mással. Ez pedig a szőlőlugasok létesítése, a szőlőtőkék lugassá nevelése. Valakinek csak az Isten kegyelme juttatott egy talpalatnyit a haza földéből, mindazoknak megvan adva a lehetőség, hogy szőlőlugas ültetésével nagy jövedelemre tegyenek szert. Mindenütt, fel északnak, le délnek, nyugatnak és keletnek, legzordonabb éghajlatú vidékeinken is teljes sikerrel ku 1 ti válható. Megfelelő fajok helyes megválasztása biztosítja az eredményt. Egy puszta fal, egy öreg fa, egy kerítés, egy gyepű, hol rendesen a csalán, bürök, tövis és megszámlálhatván ezre a gyomnak szívja a jó anyaföld éltető nedvét a gazda boszuságára minden haszon né kül, széppé és aránytalanul jövedelmezővé tehető, és mily nevetségesen kicsiny befektetést, mily észre sem vehető kevés munkát s utánjárást igényel.

Igaz, hogy egy szőlőlugas csak akkor adja meg a várt jövedelmet, ha gondoskodva van arról, hogy épen a legmegfelelőbb szölőfajok alkalmaztassanak, mert mint tudjuk, egyik-másik faj nem bírja ki a lugas- neveléssel járó természetszerűleg óriási termelést, és hogy manapság még oly ritka helyen kultiválják, annak nagyrészt az az oka, hogy sokan czéljukat épen ott hibázták el többnyire, hogy a lugasnak alkalmas fajokat nem választották meg kellőleg s ültettek olyant, a milyen volt. Persze az meg úgy termett, a hogy tudott. Ma azonban ez sem akadály már, hiszen jóformán minden újságban, minden naptárban — mely a hármas bérez és négy folyó határain belől napvilágot lát, — ott van egyik vagy másik szőlöoltványtermelő telep hirdetése, honnan a megfelelő fajok potomáron beszereszhetők, sőt megfigyelésem szerint van olyan is, a melyik a lugas-szőlők létesítésére olyan nagy súlyt fektet, hogy éveken át gondos munkássággal folytatja kísérleteit, hogy a legmegfelelőbb fajokat kiismerve s alkalmazva, a közönségnek biztos eredmónynyel szolgálhasson.

Ép ez az illető vállalat az, mely a lugas-mivelóshez, bár az igen egyszerű, nyomtatott kezelési könyvecskét küld minden rendelőnek, melyből, aki soha szőlőt nem látott is, a legkifogástalanabbul állíthatja be és bámulatos eredmónynyel termelheti a lugas szőlőt.

A legszegényebb is megszerezheti és mindenkinek van annyi érkezése, hogy azt a minimális időt, melyet gondozása igényel,

Anyja is bizalmatlan lett. Most látta már, hogy mit követel tőlük az a rossz fiú. Nem elég volt eddig, most vógkóp kifosztja őket mindenükből.

Elemérnek szivéből minden jó érzés kihalt. Arcza komor és mord. Elhidegült mindenki irányában, mert hálátlan.

Bárdosynak egész kedólyvilágát megzavarta fiának iránta tanúsított viselete. Szemébe egy köny lopózott, mely komoly, férfias arczán vánszorgott alá. Agyában forrongtak a gondolatok s egész valója keserűséggel volt eltelve.

De Elemér csak folytatta előbbi életét. Ismét pénzt kórt. Nem gondolta azt, hogy már eddig is, hány órának gyümölcsét pazarolta el.

Atyja, mikor megkapta a levelet, kezei reszkettek s bensőjében lázas forróság égett. — Hát még mindig?! — mondja boszusan. Nem volt elég eddig minden keresményemet elpazarolni.

Ott hagyta hivatalát s gyors léptekkel sietett haza . . .

— Mi lelt apuskám ? — kórdó neje megijedve. Mi bajod van ? . . .

— Nézzed ... itt a levél! Megint pénz. Hisz, ha grófnak születtem volna, még akkor sem bírnám ezt a sok költséget. Nem adok többet egy krajezárt sem ! Kifosztott már eddig is minden keresményemből. Önmagámtól mindent megvontam, csakhogy neki legyen. S ime, még most sem elégedett meg.

Bárdosy megírta fiának, hogy többé ne számítson reá. Levette róla kezét s most már gondoskodjék önmagáról.

A rósz útra tért fiú azonban nemhogy hallgatott volna atyjának komoly intő szavaira, hanem a helyett durva hangon válaszolt. Elromlott szivéből kialudt a szeretetnek tüze. S megvetette az Isten parancsolatát. Makacs önfejűséggel mondá:

— Majd eltartom ón magamat, ha atyám levette rólam a kezét.

De nem elég volt a sorsnak eme csapása. A kaszás halál megjelent családjában s nehány óv alatt négy gyermekét tette örök nyugalomra.

De ő, mint Jób, békével tűrte eme csapásokat. Nem csüggedett, habár szive tele volt keserűséggel és fájdalommal. Számításai s a képzelt jövő rommá lön. Fiában volt minden reménye; de a hitvány elfeledte a gyermeki tiszteletet.

Nincs többé az öröm, mely keblét felvidítsa ; csak a hit ad lelkének megnyugvást.

Az idő elfeledtette vele a régi csendes boldogságát, midőn még gyermekei kisebbek voltak, most már olyan, mint a lehanyatló nap. Az idő mély barázdákat vésett homlokára, hajfürtjei őszbecsavarodtak s meggörnyedt egész teste az idő nehéz terhe alatt.

így élte le Bárdosy életének napjait. Fia elfeledte talán már őket; de az ő neje soha sem szűnt meg imádkozni eltévedt gyermekéért. Elemér neve már ismeretessé lett. Egy vidéki városban, mint ügyvéd működött.

*

Bánatosan bug a halálcsengő. Gyászba- borult a kis család 1 Bárdosyt vágta le a halál kaszája. Nem az öregségtől halt meg, hanem a fájdalomtól megtörött test nem bírta tovább. Hivataltársai könyezve kisértók utolsó útjára a jó öreg urat.

Ott nyugodott már a kereszt árnyékában. Mindenki elfeledte, csak neje látogatta meg a zöldelő sirhantot. Odajárt imádkozni, hol nem háborgatta senki; csak a szellő sirdogált vele együtt.