Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-04-07 / 15. szám

2

. H E T I S Z E M L E" (In ik -zám )

körökben, mint a nép alsóbb rétegei közt erős nemzeti áramlat indult meg, ez dobogtatja a szivekéi, ez ad irányt az egyének cselekvésének.

Örömmel látja ezt a jelenséget minden jó hazafi, mert benne a; oknak a szebb időknek reménycsillaga dereng, mely a hatalmas Mátyás és Nagy Lajos korszaka alatt ragyogott a magyar nemzet egén.

Siessen tehát a nemzeti szellem ápolására minden lakosa ennek a honnak, mert ez az államok erejének és boldogságának fundamentuma.

A községi jegyzők.

Azt szokták rólok nn ndani, hogy a falu esze, a falu pennája. Ehhez még bá>- ran hozzálehet lenni, hogy állami teherhordó, aki csakúgy görnyedez a százféle statisztika aktái alatt és központi vendéglős, akinek a portája nyitva áll minden járókelő hivatalnok és felettes tisztviselő fogata előtt.

Ennek daczára nagyon keveset törődtek sorsával. Az állam épenséggel semmit. Ez csak rakta rá a terheket anélkül, hogy’ egy betevő falatot adott volna a maga vagy családja számára. Sőt ha nem birt eleget tenni, amit követelt tőle, jöttek a rendbírságok, a vizsgálat, a felfüggesztés, és különböző tortúrái a basarendszernek, mely a jegyzőben csak az igavonót szerette látni.

Az a mostoha sors, melynek része-ei valának, gyakran adott ajkaikra panaszban gokat. Ezeket azonban nem hallotta meg senki, legkevésbbé azok, akiknek módjukban volt volna segheni a jegyzői kar ezernyi baján. Pár évvel ez-lőtt aztán rajok tekintettek onnan felülről. Észrevették, bogy magasabb kvaltfikáczió szükséges t.ekik és fizetési minimum gyanánt négy darab százas pengők ben.

Ennek során állították fel a jegyzői

Tartsd poharadat, melyből eddig csak örö met ittál. Hadd töltsék bele.

Az ifjú azt hiszi, ismét örömet iszik poharából. Szájához veszi. Jót hajt belőle, de a .következő pillanatban keserűen sóhajt fel:

—■ Hát csak eddig tartanak boldog álmaim! De igy van ez. Lit hatod, mert mig a rózsának illatát élvezzük : addig tövise sebet ejt kezünkön.

Egy pár ltónap s mily változás ! Teher nélkül, büszkén lép az ifjú rz életbe. Támasztókot nem tűr maga mellett. De im 1 Az első lépés s már is akadály. Még mindig bizik erejében. Az első összecsapásnál azonban veszt; tehetetlenségét belátva szégyenkezve vonul vissza. A magányt keresi, hol erejét aczélozza, szivét nemesíti s csendes lemondással várja a jövőt. M ,jd erejének tudatára ébredve lép a küzdők csoportjába.

Nem bitiem, hogy igy kelljen megér nem a jövőt. A remény mosolygó arcaval csalogatott. Már már megfogtam kezét, de ő behiságomat kinevetve, tovarebbent előlem

Ne hidd, hogy majd minden perced örömet fog hozni. Több lesz a keserűség, a fájdalom, mint az öröm. Olyan az ólet, min az idő, hol kiderül, hol beborui.

Idézzem vissza a múltat. Tudom, ne" ked is, nekem is jól fog esni. A fák, melyek

tanfolyamokat, ahol az ifjak a diploma mellé hivatva vannak a 400 forintos koldustarisznyát is kiérdemelni.

Gondolni lehetett előre, hogy ez az intézmény nem fog beválni, nem is vált be. A tanfolyamok népessége oly cs-kély, hogy tiz esztendő múlva a képesben jegyzők számához mérten egy fel vármegyein terjedő legyzői kerületet kell majd alkotni, ha azt akarják, hogy minden ke.ütemek külön jegyzője legyen.

Az olyan pályára nem szívesen nevelteti a szülő gyermekéi, ahol 400 forint fizetéssel kell majd küzdenie. Hát bizony ezzel az intézménynyel nem talál ák el a jegyzői kar baját, sőt mondhatjuk, hogy a veszélyt, mely a diplomás jegyzők hiányával máris fenyeget, c>ak jobban növelték.

Kenyér kell azoknak, hogy tudjanak élni és könyihsék azt a rettentő terhet, amelyet az állam vállaikra rakott. Ezzel ütnek a szeg fejére és adják vissza a jegyzőt annak a szép hivatásnak, hogy csakugyan a község lakosságának pennája, vezetője, bajai közt lanácsadójt lehessen.

A jegyzők fizetésének rendezése kiiszö bőn áll, 1600 koronában kívánja megállapítani a kormány a minimumot.

Ez igen szép és szükséges intézkedés is. A kivitel módja azonban aligha fogja kielégíteni a jegyzői kart. A fizetésjavitásnak ugyanis egy jókora részét az általok már eddig is élvezett jövedelemből kívánja a kormány előteremteni.

Tudvalevőleg a községi jegyzők anyakönyvvezetők voltak, s ennek fejében bizonyos díjazásban részesítette őket az állam. Most ezek a jutalékok megszűnnek, a jegyző hivatalból lesz anyakönyvveze ő.

A fizetése tehát alig fog valamivel emelkedni, csak az a külömbsóg, hogy más czi men kapja.

Ez a körülmény indította országos mozgalomra a jegyzőt kart, mely épen ma tartja ülését Budapesten. Memorandummal fognak a

alatt álmélkodiunk, a folyosó néma fala talán el tudná mondani a terveket, melyeket «gyűlt kovácsoltunk. Lelkünket egymásnak kitártuk. Örömünket megosztottuk. Társunk hibáit megróttuk. Megítéltük a romlott társadalmat (saját nézetünk szerint). Majd tavaszi s nyári estéken összegyűltünk társainkkal jó tanárunk köré, kinek kedves hangja most is fülembe cseng. Mert ő szereti az ifjakat. Tudom, most is gyakran körülveszi tek. Tőle tat.uhum, hogy lehet az ifjúság szivét megnyitni. Szeretettel, bizalommal- Még most is szemem előtt rebeg alakja. Látom, mily lelkesülten beszel a örténelem egy Rákóczijáról. Szinte most is magával ragad. — Áldjátok az Istent, hogy ily fétfiu adott közétek.

Nem feledkezhetem meg az öreg kertészről sem, ki atyai gondossággal készít elő bentieteket a küzdelemteljes életre. Szivetekbe csepegteti: Isten, haza, király iránti szereietet. Fizesselek neki a hálával. Nem kíván egyebet, minthogy jó talaj legyen szi vetek az elvetett mag számára.

Térjünk vissza ismét. Panaszkodó!, nincs, ki előtt lelkedoi kitárd. Nincs egy jó bará lód sem, kihez bizalommal fői dúl hatnál. Mm- deniknól azt tapasztalod, nem érdekli sorsod s jövőd.

Nem figyelmeztettelek,' midőn együtt voltunk? Mondottam. A mai ifjúság jó része

kormány elé járulni, melyben elpanaszolják sérelmeiket, előterjesztik óhajaikat.

Kívánatos, hogy szavok meghallgatásra találjon és az ország tisztviselői karának egy tekintélyes része végre vahhára a megérdemeli. méltányos elbánásban részesüljön.

HÍREK.

Nagyheti és húsvéti szertartások.

Nagycsüiörtökön, nagypénteken és nagy szombaton a zárdatemplomban Hehelein Károly praelatus, prépost-kanonok végezte a szentmiséi. Nagypénteken dr. Wolkenberg Alajos theol. tanár prédikált. Husvét első napján 7 órakor Tóth József mondott szent misét és Juhász János prédikált, 9 órakor az ünnepélyes mgymisót Hehelein Károly prae- latus-kanonok végezte, mely után dr. Kádár Ambrus praelatus-kanonok intézett szent beszédet a jolenvolt szépszámú közönséghez. Husvét másodnapján 7 órakor Hehelein Károly praelatus-kanonok mondott szenilisét, ugyanő tartotta a predikácziót. is, 9 órakor cir. Kádár Ambrus praolátus-kanonok végezte az ünnepélyes nagy misét és Tóth József segédlelkész prédikált. A templomban na- ponkint tömegesen volt jelen a közönség, a feltámad isi ü inepély ped g, daczára az elóigó kedvezőtlen időnek, va’óban híj ozáns volt. A templom szorongásig meglelt, az előtte elhaladó Kazinczy u ozat sűrűn lepte- el a közönség. I t volt. felállítva a katonaság, mely dtszlövósekkel emelte az ünnep ly fényéi és a honvéd/.euekar, melv szintén közreműködőit. A szertartást Hehelein Károly praelátus- kanonok végezte. A körménél alatt, beláthatatlan sokaság követte az O táriszentsóget.

Nagycsütörtökön ez évben nálunk az olajszenlelési szertartás nem lett megtartva, a szatmári eg, házmegye részére szükséges olajokat a nagyváradi székesegyházban szentelte meg az ottani püspök ttr ő Excellentiá ja. Amint tudjuk, az olajszenlelési szertartás több helyeo nem volt végezhető. így Olmütznem komoly. Nem v gr.- dik magasabb dől gok után. Éli mindennapias életét. Hivatására nem készül komolyan, szabad idejét pe dig renyhe szórakozással tői t. L ilkesedése nincs a 9zép iránt, tnelylyel leikéi n >m -sebbé müveliebbé tehetné. Parlag az ifjú lelke, hol csak a gyom üt tanyát. — De ilyen világot, élünk. A milyen a kor, olyan a gyermeke. Mit tapasztalunk ma ?

Költőink s irodalmunk jeleseinek munkáira vastag por rakódik. A tudományos munkákkal egyetemben szótlanul meghúzódnak a könyves polcokon. Pedig ezek drága, gyöngyök.

Mégis mivel táplálkozik az ifjú szdlem I — Idegenből fordított kalandos regényekkel. Ezekben az író átvezeti az ifjút a posványon, a szemelen s oly világgal ismerteti meg, melv édes tanyája a könnyű léleknek. E képzelt világot reméli az ifjú feltalálni. S midőn hajóját a vihar hányja-veti, akkor nem az élete megmentésére gondol, hanem esztelenül önmaga ugrik az örvénybe.

Hisz tudod ifjú észszel, de komolyan a társadalmi dolgokat is megfigyeltük. S mit láttunk? A mai társadalom olyan, mint az örvény. Torony benne minden. Egyik helyen öröm van, vig muzsika szó hallatszik. A tőkepénzes (mert tudod mai világban ez az ur.) gőgös megvetéssel taszítja el magától a szegény könyörgőt. A másik helyen százezrek