Heti Szemle, 1904. (13. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-30 / 14. szám

..H E T I 8 Z K M L E“ (14 ik =zám.) 3 a ki tapintatos igen szép beszéd kíséretében adta át a rektornak a keresztény ifjúság kívánságainak emlékiratát. Igen sikerült voit és megnyerj az a nyilatkozat, hogy az ifjú­ság nem akarja helyeselni a „külső formá­kat, a módozatokat, melyek közben a ke­resztnek uj kifüggesztése (három óv előtt) történt ; de az eszme, az idea nemes, ma­ga-ztos s elismerésre méltó.“ Azért annak megvalósítását kérni az ifjúság soha sem fog megszűnni. H dyes, a nagybőjti lakomát is át. lehet helyezni szeptemberre, az első kérelem, illetve a keresztfeltalálás napjára. Az e. i. rektor magnificus szép Ígérettel bocsátotta el az ifjúság küldöttségét. HÍREK. Mélyentisztelt előfizetőinknek, szives olva­sóinknak és munkatársainknak boldog ünnepeket kirónunk. Lapunk jövő száma a közbeeső húsvéti ün­nepek miatt egy nappal későbben, csütörtökön fog megjelenni. Apostoli királyunk válasza. Isme­retes olvasóink előtt, hogy a püspök ur Ő nagymóltósága az egyházmegye jubileuma alkalmából dicsőségesen uralkodó apostoli királyunkhoz hódoló le iratot intézett az egy­házmegye nevében. A feliratra 0 felségétől a kabinetiroda u’ján a következő válasz ér­kezett : Nagyméllóságu és fötisztelendö Meszlényi Gyula urnák, belső titkos tanácsos, róni. halk. megyés püspök, Szatmár Németi. Van szerencsém Nagyméltóságodat ér­tesíteni, hogy O csősz, és apóst. kir. Felsége Nagyméltóságodnak és a kormányzása alatt álló szatmári egyházmegyének ezen egyház­megye alapításának százéves emlékünnepe alkalmából kifejezett hódolatát és hü ragasz­kodása biztosítását köszönetének nyilvánítása mellett legkegyelmesebben tudomásul venni méltóztatoit. Becsben, 1904. évi márcztus bó 22 én. Uj csillagkeresztes hölgy. A mun­kácsi gazdag uradalmak tulajdonosának, gróf Schönbern Buccheim Károlynak nejét, szül. a vad zivatar és ebben a zord időben egye­dül áll a nagy pusztaságban, akárcsak nem­zete, a magyar. „A rab, ki börtönében oly sok ideig hiába sóhajtozik a szabadulásért, maga Petőfi. — Neki börtön ez a szolgai világ, „csak a jó Isten tudja hányadikszor“ zengett lantjáról a szabadság dala. — Megnyílik a rab börtönének ajtaja, kezéről a vas földre csörög, — szivén találja, a szabadság, — „összerogy örökre.“ — Nem saját végét látta e a költő?“ — Amint előre érezte a forradai mat, korai halálát is előre látta. „Hiába biztattok, Hiába beszéltek. Tudom azt az egyet, Hogy nem soká élek." Elnémul a köbök lantja a fegyverek csörgésében és az ágyudörejben, csak Petőfi tüzes lantjának csengése hallatszik mind­egyre. -Korhol, izgat, lelkesít, de ez neki, a tett emberének nem elég. Beáll honvédnek az erdélyi seregbe. Az a csodás erő vezeti őt Bemhez, mely a lelket a lélekhez for­rasztja. — Jobban szereli Bem apót, mint édes apját. — Az elnyomott lengyel nemzet nagy fia, CLztrolenka hőse, a mi szabadsá­gunkért küzd. — és vonul diadalról diadalra. Dentice di Frasso Terézia herczegnőt magas kitüntetés éne. Mária Jozefa főherczegnő a csillagkere«zt rendet, adományozta neki. A Lipótrend középkeressteae. Ő felsége a király gróf ßshönborn Károlyt, a munkácsi uradalmak tulajdonosát a Lipót- reud középkeresztjével tüntette ki. Uj beosztás a belügyminisztérium­ban. Simontsits Béla miniszteri osztálytaná­csos hosszabb időre szabadságoltatván, a vár megyei ügyosztály vezetéseivel ideiglenesen Kaffka László miniszteri tanácsos, a városi ügyosztály vezetéseve) Némethy Károly mi­niszteri tanácsos lett m gbizva. Kinevezés. Kovács Gusztáv máraruaros- szigeti pénzügyigazgató, kir. tanácsos saját kérelmére Budapestre helyeztetett át s a szé­kes fővárosban működő adófelügyelősógnél mint első adófelügyelő helyettes, oszt (ott be szolgálattételre. Jubileumi kitüntetések. A jubiláns ünnepségek alkalmából « püspök ur O nsgy- méltósága egyházmegyénk több papját, tün­tette ki elismerésének nyilvánításával. Komka Gjula felső schöuborni, Molnár István tőke terebesi, Schubert Gáza akna szlatinai, Fejér Kálmán vakut, Tahy Abrahám dobóruszkai lelkészeket, Bodnár Gáspár szatmári kir. kath tanitóképzőintézeti tanát t, Ratkovszki Soma dt\, munkácsi főgimnáziumi hittanán és dr. TFo( kenberg Alajos theologiai tanárt szentszóki tanácsosoknak nevezte ki. Mindannyian ér­demes tagjai az egyházmegyének, kik részint a lelkipásztorkodás, részint a tanítás és ne­velés, részint az irodalom terén fejtettek ki tevékeny és elismerésre méltó munkásságot. Hymen. Körmendi Imre, a báró Vuy vajai uradalmának gazdatisztje, a napokban esküdött ötök hűséget Kendelényi Ferencz, a báró Petényi Péter nagydobost uradalmá­ban intéző-gazdatiszt leányának, Erzsiké kis­asszonynak. Az egyház áldását Schmeltz La­jos pusztadobosi róm. kath. lelkész adta az uj párra. — Némethy Sándor helybeli állami iskolai tanító szombaton esküdött örök hű­séget Budapesten Szénái Ida állami iskolai tanítónőnek. — Papp János állami iskolai tanító busvét másodnapján esküszik örök hűséget Madzsar Gusztáv nyug. főgimn. ta­nár, takarékpénztári pénztáros leányának, Bem hajdani legkedvesebb ellenségével as oroszszal áll szemközt. Nagyon leolvadt serege a saját vitézségében, B m pedig ed­digi szerencséjében bízik. — Egy egész na­pon át tartja magát a kozák túlerővel szem­ben, de a várt segítség, Kemény Farkas serege, nem érkezik meg. A leáldozó nap még egy pillantást vet, a Küküllö tükörébe meg a kis magyar csapatra, mikorra eltűnik a gyalul havasok mögött, az orosz lovasság körülzárja Bern seregét. Fut, ki merte tud. Petőfi nem menekülhetett, hiszen ö kereste ezt a halált. Lánglelke e lobbant, — teste „közös sírnak“ adva nyugszik a magyar földben, — a melyből vétetett. Elkésett levelek.*) New-York, 1899. október hava. Kedves barátom! Négy napi utazás után végre ide érkeztünk fáradtan és poro­sán és azonnal elhajtanunk a Waldorf Asto­riába. Megvártam a hotel nagy csarnokában, a mig a bátyám szobáink felől tudakozódott *) Mutatvány fenti czim alatt most sajtó alatt levő kötetből. Madzsar Bella állami iskolai tanítónőnek. — Szabó Bertalan baMzi ref. lelkész a napok­ban esküdött ötök hűséget Nagy Váradon Homolya Ilona kisasszonynak. — Balthazár Zoltán dr., pénzügyi fogalmazó gyakornok, tartalékos hadnagy, jegye váltott Máramaros- Szigeten Veréczy Gyula kir. törvényszéki biró leányával, Anna kisasszonynyal. — Kiss Ltván nagyecsedi állami iskolai taniió je­gyet váltott özv. Biró Kárclyné leányával, Biró Gizella állami iskolai tanítónővel. — Fleischmann Oszkár, a szegedi 3-ik honvéd huszárezred ny. főhadnagya eljegyezte Szűcs Gyula városi ny. rendőralkapitány, képvi­selőházi terembiztos leányát, Rózsikát. A menyasszony atyja a 70-es években nagy szerepet játszott mint a budapesti egyetemi if­júság vezére, kit mindenütt „Sztcs Pátit“ név alatt ismertek. 0 volt elnöke az Abdul Kerim számára Konstantinápolyba diszkar- dot vivő küldöttségnek s ez alkalomból a szultántól a Medzsidje rend harmadik osz­tályát kapta elismerésül. — Likker Ödön borgó- prundi áll. el. iskolai tanító jegyet váltott Hetey V Ima kisasszonynyal, Hetey Abrahám nagykárolyi főjegyző leányával. — Steinkogler János belügyminiszteri segádtitkár jegyet váltott Lengyel József földbirtokos leányával, Mariska kisasszonynyal Szinérváralján. — Trost István eljegyezte özv. Kurovszky Jenöné úrnő leányát, Erzsikét Nagy Bányáról. Tisztelgések. Vasárnap délelőtt a róm. ka ll. egyházközség népes küldöttsége tisz­telgett Antal Dániel vezetése alatt Hehelein K roly prépost-kanonoknál, a plébánia je- lengi adminisztrátoránál, hogy őt pápai praelátussá történt kineveztetóse alkalmából a hi vek nevében üdvözölje. A praelátusra igen kellemesen hatott a kinek szeretőiének nyilvánítása, amint Antal Dániel beszédjére mondott válaszában kifejezésre is juttatott. — Tegnap délután a tanítóegyesület, küldött­sége tisztelgett Bodnár Gáspár kópezdei ta­nár és egyesületi elnöknél s üdvözölte őt szentszéki tanácsossá történt kineveztetóse alkalmából. Az egyesület szeretett elnöke szinte meg volt lepődve e nem várt megtisz­teltetésre s batátságának kitüntető jeleivel halmozta el a küldöttség tagjait. Uj pápai kamarás. Az egyházmegye az igazgatóknál, a kik úgy voltak rácsaik mögött elzárva, mint a koronagyémántok, vagy a gonosztevők. A mig ottan vártam, lassankint kavarodás képződött, körülöttem, a melyet annál kevósbbó érthettem, mert sem elég szépnek, sem elég ijesztőnek nem tarthattam magam ahhoz, hogy embertársaim között ilyen nagy érdeklődést keltsek. De a talány csakhamar megoldódott. Az általános feltűnésnek nem én, hanem a mi kínai szol­gánk, Ta-kran-li volt a középpontja. A mint ott közönyös egykedvűséggel állott, mindkét kezében egy-egy u itáskával és jóságos kerek arczán a teljes közöny kifejezésével, a mint apró, mandula szemét úgy összehúzta, mintha érdemes se lenne ezt az egészen uj világot itten megtekinteni, urak és hölgyek állották körül, ide hívtak másokat is, hogy azok is megbámulják őt és mindenféle megjegyzést megkoozkáztattak rája. A keleti ember, a ki előtt pedig mindennek újnak és teljesen idegennek kellett lennie, a maga született és szerzett nyugalmával megint tultett a nyugatin. Sem csodálkozást, sem kíváncsisá­got nem mutatott és csak annyit szólt : — Ha már eléggé megbámultak, bizony­nyal abbahagyják.

Next

/
Thumbnails
Contents