Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-03-18 / 12. szám

4 HETI SZEMLE“ (12-ik szám.) Püspöki tanácskozás. A herczegpri- más a püspöki kart e hó 31 re tanácskozásra hívta össze. Kanonoki installácziók. Kozma Béla nagybocskói és Laurenszky Ferencz eőrdar- mai lelkészeket, kik legközelebb lettek a székeskáptalan tiszteletbeli kanonokjainak kinevezve, tegnap délelőtt iktatták be stallu- maikba. A beiktatást Hehelein Károly pré­postkanonok végezte. Az ünnepélyes aktus a két kinevezési okmány felolvasásával vette kezdetét, erre a beiktatandók letették a hit­vallást és a püspök iránt tartozó esküt. A beiktató prépost kanonok átnyújtotta nekik a kanonoki jelvényeket, majd igen meleg hangú üdvözlő beszédet intézett hoz- zájok. Az ünnepélyt Te Deum fejezte be. Délben Hehelein kanonok diszebédet adott az uj kartársak tiszteletére, melyen a pap­ság köréből is többen vettek részt. Főigazgatói látogatás. Szieber Ede tankerületi főigazgató pár nap alatt a ref. főgymnban is befejezte szokásos látogatását és szombaton az esteli vonattal elutazott városunkból, hogy a kerület többi gymná- siumait is meglátogassa. Uj egyetemi tanár. Bársony János dr. ki eddig a már elhunyt Kézsmárszky mellett mint tanársegéd működött, a budapesti tu­domány egyetemre magántanárnak nevezte tett ki. Bársonyt bizonyára sokan ismerik nálunk, hiszen itt végezte középiskolai ta­nulmányait, a kir. kath. főgymn. növen­déke volt. Miniszteri vizsgálat a vármegyénél. Több helyről súlyos vádakat jelentettek a belügyminiszternél a vármegyei körjezők el­len, melyek jogtalan adó és díjszedésekkel gyanúsítják a terhelt körjegyzőket. A bel­ügyminiszter a sérelmek megvizsgálása végett Römer Róbert belügyminiszteri segédtnkárt és NeviczJcy Tivadar számvizsgálót küldötte ki, akik már meg is kezdették működésűket az illető községekben. Böszörményi Endre csen- geri főszolgabírót állásától felfüggesztették, a szolgabirói Írnok ellen megindították a fe­gyelmi eljárást, dr. Képessy László szolgabiró áthelyeztetése szintén e zavarokkal van ösz- szefüggésben. Óváczió a főkapitánynak. Pénteken délután számos polgár részvételével értekez­let volt a Pannóniában, mely affelől tanács­kozott, hogy Tankóczy Gyula főkapitánynyá történt kineveztetése felett érzett örömének valamely formában adjon a közönség impo­Becsben, itt is nyílt zendülésben fog kitörni. A városi hatóság sem elegyedett a dologba. Sőt a tanácsbeli urak közül többen örültek a hazafias mozgalomnak. Maga az alpolgár­mester Rottenbiller Lipót, ki német hangzású neve daczára, példás, jó hazafi volt, több ízben egész nyíltan fejezte ki rokonszenvét a czélbavett alkotmányos reformok iránt. A katonai helyőrség azonban megrettenve a legvégsőbbre készült. A kaszárnyákban fegy­verbe állították a legénységet. A budai vár tüzérsége parancsot kapott, hogy a Pestre irányzott ágyuknál égő kanóczczal kezében várja a további parancsot. De az ifjúság nem rettent vissza a katonaság ez előkészületeitől. Pedig összes fegyvere a tizenkét pont és Petőfi költeményéből állott. Petőfi miután már harmadszor is elsza- valá „Nemzeti dal“-át igy szólott: „Most a programmot a nyomdába fogjuk vinni és ki fogjuk nyomtatni I“ — „Budára kell menni •— kiáltott egy hang a tömegből, — s a czenzort aláírásra kényszeríteni 1“ — „Czenzorhoz nem megyünk 1“ — „nem megyünk!“ — válaszolta Petőfi. „Nem ismerjük el többéi Tehát fel a nyomdába 1“ Eljenzugás közt indultak el a Länderer és Heckenast-féle nyomda elé. Petőfi, Jókai, Vasváry, Irinyi és Vidacs a nyomdába mentek s ott a nép nevében záns módon kifejezést. Abban történt meg­állapodás, hogy szombaton este fél 8 órakor a Pannóniában társas vacsora lesz, melybe be fogják vonni Szatmár egész társadalmát. A szükebbkörü bizottság meg is alakult, s megkezdette működését. Tekintettel azon körülményre, hogy minél tömegesebben ve­hessenek részt, a vacsora ára a legolcsóbb számítás szerint 2 korona 40 fillérben lett megállapítva, melyért minden személyre egy félliter bort ás egy fél vizet is fognak ki­szolgálni. Előléptetett tisztviselők. Az első ma­gyar általános biztosító társaság az itteni főügynökség tisztikarából Radó Bertalan tit­kárt, Kürthy Endre kárbecslőt, László Zoltán és Szőke Béla könyvvezetőket, Noéh Zoltán tisztviselőt magasabb fizetési osztályba lép­tette elő. Iskolalátogatás. Szűcs Izsó kerületi iparoktatási szakfelügyelő hétfőn délelőtt az ipariskolák megvizsgálása végett városunkba érkezett. Délelőtt 10 órára a tanítótestület tagjait az ev. ref. főgymnasium tanácster­mébe értekezletre hívta össze, melyen a kir. tanfelügyelőséget Bodnár és Nagy Károly s. tanfelügyelők képviselték. A közelben levő városok ipariskolai tanítói is jelenvoltak az értekezleten. Beható eszmecsere után azon módozatokról tanácskoztak, melyekkel az ipariskolai közismereti oktatást és rajztauitást sikeresebbé lehet tenni. Szűcs Izsó felügyelő egy gazdag rajzgyüjteményt is bemutatott, melyet külföldi tanulmányutjában gyűjtött össze, hol a rajzoktatás a természet utáni rajzolásra van fektetve. Bámulatos eredmé­nyeket érnek itt el már az óvodás és elemi iskolai növendékekkel. Iskolai igazgatók. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Kótai Lajos, Palády Lajos, Székely József és Tar Károly állami iskolai tanítókat az igazgatói teendők veze­tésével megbízta. Tudori vizsgálat. Zádor József, egy­házmegyénk jeles növendéke szombaton, e hó 14-én kiváló sikerrel tette le a vizsgála- latot az ó- és újszövetségi szentirásból, vala­lefoglalták a legnagyobb gépet, követelve a kéziratok kinyomtatását. „Éljen a sajtószabadság 1 Éljen a nép!“ — kiáltja mintegy válaszul a nyomdasze- mélyzet. S mig a tizenkét pontot és a „Nemzeti dalt“ kiszedték, azalatt kint zuhogó esőben a szónokok beszédet tartottak a népnek. Petőfi ekkor a nép kérésére újra elsza­valta harczi dalát és valahányszor elmondta: „A magyarok Istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!“ — az egész tömeg lelkesedetten zúgta utána az esküt. Mily jelenet volt az! Az általános, kö­zös öröm és lelkesedés könyüket csalt a tömeg szemébe. Sírtak, nevettek, megölelték, megcsókolták egymást az emberek. Az az örömmámor, mikor idegen emberek egymás nyakába borulnak, az a legszebb bizonysága annak, hogy a testvériség, egyenlőség, nem csinált jelszavak, de mélyen az ember szi­vében lakó érzelmek. Déli 12 órakor megjelent Irinyi s fel­mutatta a szabadsajtó első két termékét a „Nemzeti dalt és a tizenkét pontot.“ Meg­született a „Sajtószabadság“. A lelkesedés tetőpontra hágott. Mintha a felhők nem is havat, hanem villanyszik­rákat szórtak volna az emberekre. mint a keleti nyelvekből a budapesti m. kir. tud. egyetem hittudományi karán. Eljegyzés. Lénárd István dr., városi al­jegyző jegyet váltott Litteczky Endre nyom­datulajdonos leányával, Erzsiké kisasszony­nyal. — Pap Zoltán kataszteri mérnöksegéd jegyet váltott Nagykárolyban Pap Endre vármegyei tisztviselő leányával, Róza kisasz- szonynyal. — Biróválasztás Szinyérváralján. Szép biróválasztás volt tnárcz. 11-ón Szinyérváral- ján. Már a kora reggeli órákban oly élénk­ség uralkodott az utczákon, mintha képvise­lőválasztásra készülnének az emberek. Zárt sorokban, zászlókkal vonultak a szavazók jelöltjeiket éltetvén a városház udvarába. — Két jelölt állott szemben egymással, de már a szavazás előtt látható volt, hogy kié lesz a győzelem. Az egyik jelölt, látván a küzde- eredménytelensógót, szavazás közben vissza­lépett, igy tehát biróvá óriási lelkesedéssel a népszerű Bárány Béla földbirtokos lett megválasztva, kit a választók vállaikra kapva, zeneszó mellett kísértek lakására. A válasz­tást llosvay Gusztáv főszolgabíró vezette pár­tatlanul s finom tapintattal. Lorántffy Zs.-Ozsváth. A ki a Lo­rántffy Zsuzsánna-egyesület irányára nézve nem volt tisztában, a városunkban múlt szombaton este tartott felolvasás által tisz­tába jöhetett. Katholikus jelenvolt hallga­tóktól tudjuk, hogy Ozsváth tanár erősen neki esett ajkath. vallás Mária-kultuszának. Ennélfogva a müveit katholikus közönséget óvjuk ezen egyesület gyűléseinek látogatá­sától, sőt a más vallásu, jóizlésü hallgató­ságot is. A nevezett felolvasó tanárt pedig kérjük: juttassa valahogy nyilvánosságra, vagy küldje be egyenesen szerkesztőségünk­höz felolvasásának teljes hű szövegét. Ha igaz, a miket állított, úgy sem tarthat sem­mitől és felolvasásából mi is tanulunk. Ha pedig esetleg valótlan, akkor igazságszere­tettől indíttatva, melyet róla föl kell tételez­nünk, nyújtson nekünk ez által alkalmat az igazság kimutatására. „Midőn az első nyomtatott példányok a közönség közt szétoszlattak, — Írja a nép hangulatát festve egy szemtanú, — nem lehet állítani, hogy nedvesek voltak-e még a saj­tótól, vagy az olvasók örömkönnyei által áztatták meg, mert leírhatatlan azon lelke­sedés, melylyel mindenki kebléhez, ajkához szoritá a hatalom legnagyobb tényezőjét, a szabadsajtó első szülöttjét. Mintha a közön­ség minden tagja egy-egy imádott kedvesét szabaditotta volna meg sötét börtönéből: oly elragadtatással örvendett a bilincseiből kiszabadított annak a gondolatnak, azon egyetlen kincsnek, mely az embert a terem­tés koronájává magasztositja“. . . . Az ifjúság Petőfi vezetése alatt délután átment Budára a várba és követelte a sajtó- szabadság elismerését és a politikai foglyok szabadon bocsátását. A helytartótanács nem mert ellenkezni s kimondta, hogy e percz- től Magyarországban szabad a sajtó. Dicső egy nap volt ez. Ma született a magyar szabadság, ma esett le a sajtóról a bilincs. És jött ezután az a titáni küzdelem, a melynek fensége a merész röptű költői fan­táziával kieszelt homéroszi harczokra em­lékeztet. Isten a megmondhatója, hányán voltak a kik akkor drága vérük hullásával a 48-as törvényeket megpecsételték és megszentelték.

Next

/
Thumbnails
Contents