Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-02-25 / 9. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Etfv évre — — — — — — — — ti korona — fillér Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — I 50 » Tanitéknskés kézmiiiparosoknak eyy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő 11ÁT1IOR Y i: IN I) l{ E. A lap kiadója : A .FÁZMÁNY-SAJTO" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány - sajtó “ czimére küldendők, (Rákóczy utcza 25. sz.) H inlet esek jutányos árban vetetnek fel Nyllttér sora 40 flllór. A lap megjelenik minden szcrdím. Agyonrendezett fizetések. Nyilvánosságra jutott az állami tisztviselők fizetését rendező, régi időtől epedve várt törvényjavaslat. Azt hitte mindenki, hogy a kormány "csak ugyan szivére vette a nehéz megélhetési viszonyokat és le akarja venni a koldustarisznyát a tisztviselők nyakából. Az ország minden zugából hangzott a panasz, napról-napra nőtt a mozgalom, mely a jelen helyzet tarthatatlan voltát dokumentálta. A kormány látva, hogy az idők követelményei elől kitérni nem lehet, mindenekelőtt sietett Ígéretet tenni, hogy tanulmányozni fogja a kérdést. Lassacskán törekedett be is váltani és csakugyan formáliter hozzáfogott a tanulmányozáshoz, Szócsövei már akkor telekür- tölték az országot a jóakarat maximális fokáról, olyan kilátásokról beszéltek, melyek valóságos El- dorádóba fogják vezetni az állami tisztviselők és alkalmazottak karát. Nagyot nem várt ezek után se senki, de azt mégis reméllni lehetett, hogy legalább részben javítva lesznek a viszonyok. Végre megszületett a sok jóakarat és hosszú tanulmányozás eredménye. Valóban csudálatos, hogy bele nem sült a feje a magas minisztériumnak. A tisztviselőkre nézve egy reménynyel kevesebb, egy csalódással több. Onnan — emint látszik — csak port akartak hinteni a szemökbe, s tévedésből a paprikás dobozhoz nyúltak. Olyas valamiben akarják őket részesíteni, melyre ez a talpraesett magyar közmondás: Nesze semmi, fogd meg jól. Fel van zúdulva és megbotrán- kozott az egész ország tisztikara ezen a komédián, amit vele űzni akarnak. Ha jut egy kis koncz, — vagy jobban mondva valami többlet, az is nem a kistisztviselők, hanem a nagyfejüek mérlegébe esik. Pedig a kistisztviselők helyzetének javítása volt a hangoztatott czél. Ez után a javaslat után, ha törvényerőre emelkedik, hordhatják a koldusbotot tovább, mint ezelőtt. Innen is, onnan js felhangzik az egész országból az elégedetlenség szava. Nincs azzal a javaslattal megelégedve senki. Longum, et latum sorolják fel sérelmeiket a törvényszéki bírák, a járásbirák, az ügyészek, az albirák, a mérnökök. Elégedetlenek a középiskolai igazgatók, a kúriai és Ítélőtáblái tanács- jegyzők, a törvényszéki és járásbi- rósági aljegyzők, a segédtelekkönyvvezetők, a postai pénzügyi fogalmazók, az adóhivatal, az erdészek, a képezdei tanárok, a gazV^ dasági szaktanítók, a vinczellér ké- pezdék előadói, az állami tanítók,a törvényszéki hivatalszolgák és valamennyi kistisztviselő, akiket úgy össze-vissza akarnak rendezni, hogy jó részök még mostohább körülmények közzé kerül mint annak- előtte, akiknek pedig esik valami, alig elegendő alamizsnának is. Minket és minden igazságosan ítélő egyént első sorban a kistisztviselőkkel szemben követett eljárás bánt. Hiszen ezeknek kellett volna lehetővé tenni, hogy tudjanak élni. Rájuk nehezül úgyszólván összes terhe a munkának, őket perzseli minden munkakörben leginkább a nap heve, mégis száz perczenttel jobban megy a dolga egy urasági inasnak, mint az állam magas szolgálatában álló alkalmazottnak, kitől pedig a kvalifikácziójmegfelelő mértéke is megkivántatik. Azt hiszszük, senkinek sem kell bővebben magyarázni, hogy 700 forintos fizetésből intelligens családos embernek csak nyomorogni lehet. Ilyen donáczió mellett nagyon közel áll a hivatalnoksereg ahhoz a veszélyhez, hogy a megfelelő sáp ellenében olyan cselekményekre ragadtatja TÁBCZA. Király Szerafiin. A zárda falai közzé rejtőzött, nemes munkálkodásban eltöltött életet láttam e hó 22-én Lassan hervadni el, mint a virág, A melyen titkos méreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Félévvel ezelőtt még annyi nemes vágy, annyi szép remény töltötte el szivét és három hónap elég volt, hogy a sorvasztó kór csendesen emésztő tüzétől szép reményei lassan hervadjanak el; nemes vágyai egy utolsó szivdob- banásban haljanak meg, mint kialszik a tűz, ha nincs mit emésztenie ; elvonul a felhő, ha utolsó csepp vize földre hullt. Társnőinek karjai között, példás türelemmel viselt nehéz szenvedés után, melyet az aggódó szeretet csak enyhíteni, de megszüntetni nem volt képes, halt meg a szigeti „Mária Valéria nőnevelő intézet“ főnöknője, Király Sze- rafin irgalmas nővér. Ma már ott pihen a temetőben, honnan nincs visszatérés, mig Jézusunk fel nem nyitja a koporsók zárait, de emléke élni fog soká s a kegyelet ott virraszt sírja felett. * »> * Szent Vinczének hü leánya, szelid kedves nő volt. Jóságos arczára az öröm és megpróbáltatásokban oly gazdag élete irta fel az éveket. Szemeinek tiszta tekintetében csak azon vágy tükrözte vissza az életkedvet, hogy munkálkodhasson, hogy jót tehessen, igy érdemelje meg Jézusától, kit oly igazán, annyi szeretettel szolgált, az élet koronáját. Ezért dolgozott, erre törekedett egész életében, főkép azon 23 év alatt, míg a szigeti zárda főnöknője volt. Elüljárói bizalma élete legszebb korában helyezte egy oly intézet élére, melynek a kezdet nehézségével kellett küzdeni az anyagi eszközök nagy hiányában. A bérházba elhelyezett intézet fentartási költségeinek fedezésére a ben- lakó növendékek csekély fizetése szolgált. Nehéz helyzetét válságossá tette egy tűzvész, mely lakóházukat is elhamvasztotta. Valóban az ő erős lelkére, szelid modorára s a felmutatott szép eredményre volt szükség, hogy megnyerje a vezető elemek jóakaratu támogatását, melylyel az intézetet a legnehezebb viszonyok közt is fentartja ; szeretetreméltósága és szelid jó kedélyével, mely őt jellemezte, társnőibe buzdítást és reményt öntsön ; a szülők leikébe bizalmat, a gyermeki szívbe ragaszkodást az intézet iránt. Lelki ereje egy pillanatra sem rendült meg. Azon erős lelkek közzé tartozott, kiknek hite, reménye nagy volt Isten atyai gondviselésében. Ennek tudható be, hogy sokoldalú feladatának oly odaadással felelt meg, mintha lelkén soha sem ejtett volna sebet az élet baja, gondja. Legnehezebb gondjaim között — mondá — imádkozom Jézus szent szivéhez és megtalálom a kivezető utat. Ezen erős hite, törhetlen akarata diadalt aratott. A megpróbáltatások után jobb napok következtek. Egyházmegyénk kegyelmes főpásztorai segítették az egyház-községet és az intézet saját házába költözhetett. A ministerium elismerte immár nélkülözhetlenné vált közhasznú működését az intézetnek s az elemi iskolák mellé a polgári iskolákhoz nyilvánossági jogot adott. És ez időtől kezdve minden törekvése az volt, hogy lelkileg müveit, vallásos honleányokat neveljen a hazának. Fáradozása nem volt sikertelen, mert ma az intézet szellemi niveauja versenyez bármely hasonló intézettel és Márama- rosmegye legelőkelőbb gyermekei nyernek benne kiképzést.
