Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-02-25 / 9. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Etfv évre — — — — — — — — ti korona — fillér Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — I 50 » Tanitéknskés kézmiiiparosoknak eyy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér Felelős szerkesztő 11ÁT1IOR Y i: IN I) l{ E. A lap kiadója : A .FÁZMÁNY-SAJTO" A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb a „Pázmány - sajtó “ czimére küldendők, (Rákóczy utcza 25. sz.) H inlet esek jutányos árban vetetnek fel Nyllttér sora 40 flllór. A lap megjelenik minden szcrdím. Agyonrendezett fize­tések. Nyilvánosságra jutott az állami tisztviselők fizetését rendező, régi időtől epedve várt törvényjavaslat. Azt hitte mindenki, hogy a kor­mány "csak ugyan szivére vette a ne­héz megélhetési viszonyokat és le akarja venni a koldustarisznyát a tisztviselők nyakából. Az ország minden zugából hangzott a panasz, napról-napra nőtt a mozgalom, mely a jelen helyzet tarthatatlan voltát dokumentálta. A kormány látva, hogy az idők követelményei elől kitérni nem lehet, mindenekelőtt sietett Ígéretet tenni, hogy tanulmá­nyozni fogja a kérdést. Lassacskán törekedett be is váltani és csakugyan formáliter hozzáfogott a tanulmányo­záshoz, Szócsövei már akkor telekür- tölték az országot a jóakarat maxi­mális fokáról, olyan kilátásokról beszéltek, melyek valóságos El- dorádóba fogják vezetni az ál­lami tisztviselők és alkalmazottak karát. Nagyot nem várt ezek után se senki, de azt mégis reméllni le­hetett, hogy legalább részben javítva lesznek a viszonyok. Végre megszületett a sok jóa­karat és hosszú tanulmányozás ered­ménye. Valóban csudálatos, hogy bele nem sült a feje a magas mi­nisztériumnak. A tisztviselőkre nézve egy reménynyel kevesebb, egy csa­lódással több. Onnan — emint lát­szik — csak port akartak hinteni a szemökbe, s tévedésből a papri­kás dobozhoz nyúltak. Olyas vala­miben akarják őket részesíteni, melyre ez a talpraesett magyar köz­mondás: Nesze semmi, fogd meg jól. Fel van zúdulva és megbotrán- kozott az egész ország tisztikara ezen a komédián, amit vele űzni akarnak. Ha jut egy kis koncz, — vagy jobban mondva valami többlet, az is nem a kistisztviselők, hanem a nagyfejüek mérlegébe esik. Pedig a kistisztviselők helyzetének javí­tása volt a hangoztatott czél. Ez után a javaslat után, ha törvény­erőre emelkedik, hordhatják a kol­dusbotot tovább, mint ezelőtt. Innen is, onnan js felhangzik az egész országból az elégedetlen­ség szava. Nincs azzal a javaslattal megelégedve senki. Longum, et la­tum sorolják fel sérelmeiket a tör­vényszéki bírák, a járásbirák, az ügyészek, az albirák, a mérnökök. Elégedetlenek a középiskolai igaz­gatók, a kúriai és Ítélőtáblái tanács- jegyzők, a törvényszéki és járásbi- rósági aljegyzők, a segédtelekkönyv­vezetők, a postai pénzügyi fogal­mazók, az adóhivatal, az erdé­szek, a képezdei tanárok, a gazV^ dasági szaktanítók, a vinczellér ké- pezdék előadói, az állami tanítók,a törvényszéki hivatalszolgák és va­lamennyi kistisztviselő, akiket úgy össze-vissza akarnak rendezni, hogy jó részök még mostohább körül­mények közzé kerül mint annak- előtte, akiknek pedig esik valami, alig elegendő alamizsnának is. Minket és minden igazságosan ítélő egyént első sorban a kistiszt­viselőkkel szemben követett eljárás bánt. Hiszen ezeknek kellett volna lehetővé tenni, hogy tudjanak élni. Rájuk nehezül úgyszólván összes terhe a munkának, őket perzseli minden munkakörben leginkább a nap heve, mégis száz perczenttel jobban megy a dolga egy urasági inasnak, mint az állam magas szol­gálatában álló alkalmazottnak, kitől pedig a kvalifikácziójmegfelelő mér­téke is megkivántatik. Azt hiszszük, senkinek sem kell bővebben magyarázni, hogy 700 fo­rintos fizetésből intelligens családos embernek csak nyomorogni lehet. Ilyen donáczió mellett nagyon közel áll a hivatalnoksereg ahhoz a veszély­hez, hogy a megfelelő sáp ellenében olyan cselekményekre ragadtatja TÁBCZA. Király Szerafiin. A zárda falai közzé rejtőzött, nemes mun­kálkodásban eltöltött életet láttam e hó 22-én Lassan hervadni el, mint a virág, A melyen titkos méreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Félévvel ezelőtt még annyi nemes vágy, annyi szép remény töltötte el szivét és három hónap elég volt, hogy a sorvasztó kór csende­sen emésztő tüzétől szép reményei lassan her­vadjanak el; nemes vágyai egy utolsó szivdob- banásban haljanak meg, mint kialszik a tűz, ha nincs mit emésztenie ; elvonul a felhő, ha utolsó csepp vize földre hullt. Társnőinek karjai között, példás türelem­mel viselt nehéz szenvedés után, melyet az aggódó szeretet csak enyhíteni, de megszün­tetni nem volt képes, halt meg a szigeti „Mária Valéria nőnevelő intézet“ főnöknője, Király Sze- rafin irgalmas nővér. Ma már ott pihen a temetőben, honnan nincs visszatérés, mig Jézusunk fel nem nyitja a koporsók zárait, de emléke élni fog soká s a kegyelet ott virraszt sírja felett. * »> * Szent Vinczének hü leánya, szelid kedves nő volt. Jóságos arczára az öröm és megpró­báltatásokban oly gazdag élete irta fel az éve­ket. Szemeinek tiszta tekintetében csak azon vágy tükrözte vissza az életkedvet, hogy mun­kálkodhasson, hogy jót tehessen, igy érdemelje meg Jézusától, kit oly igazán, annyi szeretettel szolgált, az élet koronáját. Ezért dolgozott, erre törekedett egész életében, főkép azon 23 év alatt, míg a szigeti zárda főnöknője volt. Elüljárói bizalma élete legszebb korában helyezte egy oly intézet élére, melynek a kezdet nehézségével kellett küzdeni az anyagi eszkö­zök nagy hiányában. A bérházba elhelyezett intézet fentartási költségeinek fedezésére a ben- lakó növendékek csekély fizetése szolgált. Nehéz helyzetét válságossá tette egy tűzvész, mely lakóházukat is elhamvasztotta. Valóban az ő erős lelkére, szelid modorára s a felmutatott szép eredményre volt szükség, hogy megnyerje a vezető elemek jóakaratu támogatását, melylyel az intézetet a legnehezebb viszonyok közt is fentartja ; szeretetreméltósága és szelid jó kedé­lyével, mely őt jellemezte, társnőibe buzdítást és reményt öntsön ; a szülők leikébe bizalmat, a gyermeki szívbe ragaszkodást az intézet iránt. Lelki ereje egy pillanatra sem rendült meg. Azon erős lelkek közzé tartozott, kiknek hite, reménye nagy volt Isten atyai gondviselésében. Ennek tudható be, hogy sokoldalú feladatának oly odaadással felelt meg, mintha lelkén soha sem ejtett volna sebet az élet baja, gondja. Legnehezebb gondjaim között — mondá — imádkozom Jézus szent szivéhez és megta­lálom a kivezető utat. Ezen erős hite, törhetlen akarata diadalt ara­tott. A megpróbáltatások után jobb napok kö­vetkeztek. Egyházmegyénk kegyelmes főpásztorai se­gítették az egyház-községet és az intézet saját házába költözhetett. A ministerium elismerte immár nélkülözhetlenné vált közhasznú műkö­dését az intézetnek s az elemi iskolák mellé a polgári iskolákhoz nyilvánossági jogot adott. És ez időtől kezdve minden törekvése az volt, hogy lelkileg müveit, vallásos honleányokat ne­veljen a hazának. Fáradozása nem volt siker­telen, mert ma az intézet szellemi niveauja ver­senyez bármely hasonló intézettel és Márama- rosmegye legelőkelőbb gyermekei nyernek benne kiképzést.

Next

/
Thumbnails
Contents