Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-02-18 / 8. szám

4 HETI SZEMLE“ (8-ik szám.) ravatalára a vármegye közönségének nevé­ben koszorút helyezett s a temetésen a tisz­tikar testületileg vett részt. E jelentéssel kapcsolatban az elnöklő főispán megragadta az alkalmat s kegyeletes szavakkal adózott a hazáját élete utolsó perczéig hőn szerető nagy honleány emlékének. A haláleset fö­lötti fájdalmának jegyzőkönyvileg adott ki­fejezést a vármegye, gróf Károlyi Istvánhoz gedig részvétiratot intéz. A magán kompok használatára hozott szabályrendeletet elfo­gadták s azt kormányhatósági jóváhagyás alá terjesztik fel. Bakó-bányát, melyre eddig csak kiadása volt a megyének, jövedelmet pedig nem hajtott, eladják. A községi nyil­vántartások berendezésére és tiszti ügyészi előlegekre a tartalékalapból 4000—4000 ko­ronát szavaztak meg. Az árvaszéki elnök utazási átalányára 1400 koronát utaltak ki. Szóba jött a közgyűlésen az Avas ban mind­egyre terjedő éhínség, melyet Ilosvay szi- nyérváraljai főszolgabiró közvetlen tapasz­talás utján ismertetett. A baj megszünteté­sére sürgős intézkedést kért, mert az Ínség egyre növekvőben van. Ajánlja, hogy a baj szanálása végett Írjanak fel a belügyminisz­terhez. Az ügyet a megalakult inség-bizoit ság elé terelték s az alispánnak az insóg- megszüntetése ügyében a belügyminiszter­hez terjesztett memorandumának kedvező elintézését sürgősen kérelmezni fogják. Megyénk képviselői a parlament­ben. A képviselőhazban tárgyalás alatt levő katonai javaslatokhoz vármegyénk képvise­lői közül Domahidy Elemér és Jékey Zsigmond szólottakhozzá. Domahidy a telivér mamelu- kok készségével pártolta és megszavazta, Jékey Zsigmond ellenben magyaros szóki­mondással előadott s meleg hazafias érzésiől duzzadó beszédében támadta a javaslatot. Az alispán párbaj ügye. Nagy László alispán felett a Luhy Géza orsz. képviselővel vívott párbaj miatt a múlt nap mondott Ítéletet a nagykárolyi járásbíróság, minthogy az első tárgyalásra nem jelent meg. Az alispán önkölt­ségén eltöltendő egy napi államfogházra lett Ítélve. Halálozás. Sáfár Károly földbirtokos, 48/49 iki honvéd, városunk általánosan ismert Táti bácsija, a múlt szomba’on életének 74. évében városunkban elhunyt. Már régibb idő óta elmebajban volt, s most egy vigyazat.lan pillanatban önkezével vetett véget életének. Tegnapelőtt délután az ev. ref. egyház szer­tartása szerint nagy részvét mellett volt a temetése. A temetésen a férfi dalegylet, mely­nek a megboldogult lelkes hive s alapitó- lagja volt, meginditó gyászdalokat énekelt. Vizsgatétel. Bugi Sándor posta- és táv­írda gyakornok a postatiszti vizsgát jó si­kerrel letette. Jutalom és segély. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Bozsó István patóházai állami népiskolai tanítónak 60 korona, Em bér Sándor és Szlávik Sándor szinérváraljai állami iskolai tanítóknak 40—40 korona ju­talmat, Schminecz Gergely nyug. tanítónak 15 korona, Weiszmann Mátyás és Zaweczki István tanitók özvegyeinek 30—30 korona segélyt utalványozott. Küldöttség a főispánnál. Hugonnay Béla gróf főispán a nagysomkuti járás já rásorvosává dr. Olsavszky Viktort uevezte ki. E kinevezést oly nagy tetszéssel fogadták a kerületben hogy azért a múlt nap egy népes küldöttség mondott köszönetét a főispánnak. A küldöttség tisztelgett Nagy László alis­pánnal is, ki közreműködött az Olsavszky kineveztetésében. Kinevezés. A pécsi posta- és távirda igazgatóság Kolumbán Jolánkát, néh. Kolum- bán Sándor volt szatmárhegyi tanitó leányát a zala szent iváni postához posta-gyakornok­nak nevezte ki. A hírlapirodalom köréből. Nagy- Bányán „Nagybánya“ czimmel uj társadalmi és szépirodalmi hetilap indult meg^ melynek szerkesztője Egli Mihály főjegyző. Égli, mint volt fővárosi iró,i rodalmi működésével szép si­kereket ért el s az ő neve garanczia arra, hogy a szerkesztése alatt megindult lap magas színvo­nalon fog állani. Az első szám is erről tesz tanúságot. A „Kölcsey^kör“ lyceumi előadása folyó hó 19-én, csütörtökön d. u. fél 6-óra- kor lesz a városháza közgyűlési termében. E'őadó dr. Schöber Emil, a ki a baktériu­mokról tartott előadását folytatja bemutatá­sokkal. Hymen. Ochein Tivadar cs. és kir. huszár- kapitány jegyet váltott korláti Dienes Lajos nagydobosi földbirtokos leányával, Erzsiké kisasszonynyal. — Oswald Győző uradalmi gazdatiszt S trospalak-Végardóról jegyet vál­, Istenem, mily nehéz is elválni átlóig kit szivünk egyszer befogadott és minden melegével körülvett. Hasonló egy édes álom­hoz, melyből felébredni a rideg valóra oly kínos. Mint szerettem. . . Üres perczeimben rohantam hozzá, talán a nyugtalanság meg­ölt volna, ha egy napig nem látom. Hogy szőttem ábrándjaimat I . . A jö vőben képzeltem magam megelégedetten, bol. dogan ő vele. Mindent, mindent megtettem volna az ő kedvéért. S midőn ama rám nézve mindig bol­dogtalan órában lehetetlennek mondotta min. den ábrándom teljesedését, nem hittem sza­vainak. Nem hittem, hogy ki eddig oly bizta­tóan mosolygott reám, kivel edd g oly édes megelégedéssel szőttük terveinket, valakinek szavára, legyen bár az szülő is, hallgatni fog, hogy valakinek kedvéértlemondjon rólam. Férfi büszkeségemről elfeledkezve kér­tem, könyörögtem, hogy bízzék bennem, ha minden hozzátartozója elhagyja is, hő sze relmemmei kárpótolni fogom. Hogy mond­tam, szerelme ha erős, minden utunkba gör­dülő akadályt le fog győzni. Sirts ón sem larthatám vissza könnyeimet. Csüggedien, minden reményről lemondva bolyongok azóta. S magánosán itthon üldö­gélve, midőn töprenkedem, néha megszólal az ész. Miért e haszialan bánat, töprenkedés? És mintha néhány pillanatra megnyu godnám. De hasztalan az ész harcza a szívvel. Az a mélyen lakó érzelem, mint tit­kos féreg rág. Gyönge az ész szava, nem, szabadit meg a fájdalomtól, meg nem nyugtat. Sokszor kerülöm a magányt, hogy kí­nos gondolataimtól szabaduljak. Társaságba megyek. Oh, de ott is közömbös nekem min­denki, minden. Őt senki, semmi nem pótol­hatja. Estenkint szabadulni akarván gyötrő gondolataimtól, úgy várom az édes álmot. De az is oly mostoha hozzám. Annyi­szor s oly soká késik. Fejemet párnámrahajiva omlanak köny- nyeim. . . . S mintha ilyenkor keblem kissé meg­könnyebbülne. . . Böhm E. tott Oulácsy Ignácz ungvárvárosi pénztáros leányával, Irén kisasszonynyal. Rendkívüli közgyűlés. Vógre-vala- hára megoldást nyert az óvodatelek ügye. Szombaton délután a harmadszor összehívott rendkívüli közgyűlés ütötte nyélbe. A harcz kemény volt, mert a Rákóczy-uiczai telek megvétele ellen több bizottsági tag szállott síkra. A tanács javaslata azonban az összes ajánlatba hozott telkek közül ezt ajánlotta elfogadásra, mert annak kettős óvoda czél- jaira való átalakítása kevesebbe fog kerülni a városnak, mintha uj óvodát építene. A vita berekesztése után Pap Géza elnök el­rendelte a szavazást. A tanács javaslata, vagyis a Kovács-féle ház megvétele mellett szavazott 34, ellene 26 bizottsági tag. A vé­telár 66000 korona. A városi szőllőtelepek eladása a tanács javaslata szerint nyert el­intézést. Kinevezés. Az igazságügyiminiszter Szent- pétery Ferencz beszterczei törvényszéki jegyzőt a nagybányai járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. Kategorikus czáfolat. A Szamos lap­társunk a múlt szerdai számunkban megje­lent azon hírünkre, hogy „Juhász Bona nem énekel“, másnap ezt a rövid czáfolatot hozta : „Egyik laptársunk által közölt ama hir, mintha Juhász Ilona úrnő a mai dales- tólyen nem énekelne, teljesen valótlan.“ Az igazság érdekéből kénytelenek vagyunk meg­jegyezni, hogy laptársunk gyengén volt ez ügyben informálva, mert igaz ugyan, hogy Juhász Ilona énekelt a dalestélyen, de ez épen a mi felszólalásunk eredménye. Lili operett a színházban csütörtökre, mikor a dalestóly volt, már ki volt tűzve ós Juhász Ilona részére a szerep ki volt osztva ós ak­kor lett levéve a napirendről, mikor bele- szólottunk a dologba. Dalegyesületi közgyűlés. A férfi dalegyesület vasárnap délelőtt az ev. ref. főgyuinasium tanácstermében tartotta meg évi rendes közgyűlését, melyen úgy a mű­ködő, mint a pártoló tagok nagy számban jelentek meg. A g3'ülésen Vajay Imre dr. elnökölt. Jelentésében foglalkozott az egye­sület mull évi működésével. Majd megemlé­kezett Hérmán Mihály volt elnök elhunyté­ról, ki életében mindig a legodaadóbb buz­galommal telt, fáradott az egvesület felvirá­goztatása érdekében. A működő tagok sorá­ból Deák Kálmánt és Csepcsányi Sándort ragadta el a halál. Tömören o- zefogott, de minden részletre kiterjedő jelentését az el­nöknek a közgyűlés tudomasu vette. Bakcsy Gergely a számvizsgáló-btzo tg jelentését terjesztette elő. Bevétele vo z egj'esület- nek a múlt évben 2354 K. 17 fillér, kiadása pedig 2148 K 08 fillér. Pénztári maradvány 206 K. 09 fillér. Az előterjesztett javaslat szerint Litteczky Endre pénztárosnak a fel - mentvónyt megadták. A tisztikar mandátuma lejárt, Vajay Imre dr. tiszttársaival együtt lemondott. A közbizalom ismét feléjük for­dult s a közgyűlés ismét a régi tisztikart választotta meg. Elnök lett Vajay Imre dr., alelnök Fechtel János dr., titkár Sándor Ven- czol, karmester Meder Mihály, másodkar- mester Veress L ijo-, pénztáros Litteczky Endre, ellenőr Markos Imre, ügyész Antal Sándor dr., gondnok Hajdú Károly. A vá­lasztmányba beválasztották Balogh Józsefet, Békéssy Gézát, Fejes István drt., Ferenczy Jánost, Kőrösmezei Antalt, Kovács Leót, Li- peczky Eleket, Márton Lázárt, Pap Gézát, Tanódy Márton drt, XJray Gézát, Vajai Ká­roly drt; számvizsgáló bizottsági tagok: Bakcsy Gergely, Novák Lajos, Papp Lajos. Zászlótartó: Toldy István. Ezután a már

Next

/
Thumbnails
Contents