Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-12-09 / 50. szám

4 HETI SZEMLE4 I50ik szám.) jezte be; a magnézium fénynél úgy tűnt fel e csoport, mint egy darab leszakított csilla­gos égbolt, vagy keleti tündérmese, kieme­lendő a Fáraó szép leánya (Irsik M.), ki ked­ves alakításával, csinos termetével híven töl­tötte be a Dore G. kopéből reá jutott szerepet, kedves volt a kis Papp Leo is, ki mint kis­ded Mózes, korához s általánosan ismert élénk természetéhez képest bámulatos komolyság­gal fogadta a mamák elismerő tapsait. — Az összes élőképekben meglepő volt a csíny, szinhatás, ügyes beosztás, melyek mind a e színek mesterét Jenser Mihályt s Cs. Tattay Irént, mint rendezőket dicsérik. A szemek nem győztek betelni a képek szemlélésével, csehül állottak a rövidlátók, volt dolga a manoklinak, jobban járt a binokli, de leg­jobban, ki ép egészséges két szemmel di­csekedhetett. — Hiányos le ne e tudósítás, ha nem tennénk említést Láng Margit szép zongora játékáról, mely mint kíséret is elis­merésre méltó volt s fokozta a darabok ha­tását. Helyesen játszott Kemény Giziké is. Sajnosán kellett azonban nélkülöznünk Haller Jenő játékát, ki egy gyászesetből kifolyólag nem vehetett részt a hangversenyen. Hogy mily benyomást keltett a hang­verseny, elég két szem- és fültanu nyilatko­zatára hivatkoznom : Egy szellemes, nagy műveltségű hölgy ezirányu kérdésemre azt felelte: „Képtelen vagyok.... megfelelő el­ismerő szavakat találni....; egy előkelő politikus pedig: „Ilyen klasszikus program- mot még nem élveztünk Károlyban!“ — Jel­lemző nyilatkozatok, szép dicséretek a ma­gában is sikereket elért keresztény szellemű estély lefolyásáról. A műsor minden egyes pontja lejátszó­dott. Még az ünnepi hangulat hatása alatt önkónytelenül feltesszük a kérdést: kinek köszönhetjük a mai élvezetes estét ? felelem: Az Oltáregyesületnek; annak az Oltáregye­sületnek, mely ily lelkes, buzgó tagokat képes zászlója alá toborozni. Büszke lehet az Oltáregyesület védőasszonyára, ki előkelő magas állásából leereszkedve mint egyszerű alázatos társulati tag kiveszi részét nemcsak az ájtatossági gyakorlatokból, hanem mun­kából is, midőn a templom diszitóse azt kívánja, midőn a jótékonyság, vagy bármely nemes czól érdekébeu valamit tehet; — büszke lehet az Oltáregyeaület elnöknőjére, ki bár alapitója a társulatnak, nem tolja magát előtérbe ; ki kedves megnyerő s szelíd modorával toboroz tagokat és gyakorolja az igazi kharitativ cselekedeteket; sok szegény gyermek gondol hálásan reá, kiket ruhával- étellel lát el; — büszke lehet az Oltáregye­sület alelnöknőjére, ki fáradhatlan a társulati ügyek intézésében, búzdit, tanácsol, lelkesít, de tgyultal maga is kiveszi részét a dolog­ból úgy a templomban, mint a munkaórák alatt; — büszke lebet végűi az Oltáregye­sület ft. igazgatójára, kinek szerénységét s alázatosságát csak minden szépért, nemesért buzgó lelkesedése múlja felül s kinek mé­lyen vallásos lelke, magas műveltsége, kiváló szónoki képessége, a Bold. Szűz iránt iro- dalmilag is megnyilatkozott, áhítata a legjobb biztosítéka az Oltáregyesület helyes irány­ban folyó lelki vezetésének ; üdvös hatása már is mutatkozik abban, hogy mind többen vesznek részt a társulat ájtatosságain. A nagykárolyi Oltáregyesület mai hang­versenyének fölös jövedelmét egy díszes egyleti zászló beszerzésére szánta ; a jól sikerült estély szép bevétele, a felülfizetósek lehetővé teszik elismerésre méltó óhaja megvalósulá­sát. Ha majd lobogni fog az a zászló fönnen, díszesen, szabadon, ne tekintsék azt a társulat végczéljának, mintha csak annak megszer­zéséért kellett volna annyit fáradniok s most már felhagyhatnak a további iparkodással, hanem nézzék intőeszköznek, melyre ha föl­tekintenek, újabb buzdítást olvassanak le róla az Oltáriszentségben 'elrejtett örök sze­retet s Jóság imádására ! Lápmenti. H I R E K. Főtisztek változása. Ő felsége a ki­rály f. év nov. 29-ón kelt legfelsőbb rende­letével szentmihályi Clair Gyula altáborna­gyot saját kérelmére nyugállományba he­lyezte. — Lem Győző ezredest, a helybeli 12. honvéd gyalog ezred parancsnokát a szegedi 45. honvéd gyalog dandár parancs­nokság vezetésével bizta meg. Helyébe a 12. ezred parancsnokává Csanády Frigyes ezredest a honvédelmi minisztérium állomá­nyából nevezte ki. Lenz ezredes a szatmári társadalomban kiváló helyet foglal el, kinek működése a polgárság körében is a legna­gyobb elismeréssel találkozott, épen azért veszteségszámba megy távozása s noha elő­léptetésének örvend, nem szívesen vesz tőle búcsút Szatmár város közönsége. Tegnap mondott Isten hozzádot a tisztikarnak, mely alkalommal rendkívül meleg óvácziókban részesítették. Általános tisztujitás. Néha egyetlen­egy állásnak a betöltése is felkavarja a szen­vedélyeket, van lótás-futás a bizottsági ta­gokhoz, hogy ki-ki a maga jelöltjét juttassa diadalra, most az általános tisztujitás, midőn 6 évre töltik be az állásokat, egész csend­ben, úgyszólván minden mozgalom nélkül fog lefolyni. A pályázati határidő már a múlt szombaton lejárt, a választás a legkö­zelebbi közgyűlésen, e hó 14-én lesz. Egye­dül Bartha Kálmánnak nkadt ellenjelöltje, még pedig kettő is: Mika Ottokár kir. al- járásbiró Sepsi-Szent-Györgyről és Tamássy Lajos zirczi lakos. Ha küzdelem lesz is, a győzelem Bartha Kálmán részére biztosítva van. A többi állásokra csak az illető hiva­talban levő egyének pályáztak. A polgár- mesterségre Pap Géza, a főjegyzőségre Kőrös- mezey Antal, az árvaszéki ülnöksógre Békéssy Géza, a közigazgatási tanácsosságra Raáb Sándor, a főügyészi állásra dr. Vajay Károly, a községi bíróságra Árokháti Vilmos, a tanács- jegyzősógre Ferencz Ágoston, az I. aljegy- zőségre Pap Zoltán, a II. aljegyzőségre Demkö Sándor, a pénztárnokságra Kertészffy Gábor, az ellenőri állásra Ferenczy János, a közgyátnságra dr. Lénárd István. Kacsa. Egyik helyi lap azzal a szén zácziós hírrel állott elő a minap, hogy a fő­ispánunk, gróf Hugonnai Béla megválik állá­sától, sőt már az utódról is gondoskodott Nagy László alispán személyében. Ez a hir teljesen légből kapott, úgy nevezik : kacsa. Napről-napra száz meg ezer lát ityeD nap­világot nemcsak a zsurnalisztikában, hanem a közéletben is. Az ad hoc esetre hivatkozva látván a tömeges főispáni felmentéseket, va­laki kifejezhette véleményét például ilyen formában : hátha a miénket is ez a sors éri, mire ez a találós mese a tizedik emberhez jutott, már a „valószinüsóg“ köntösébe lett bujtatva, a huszadik pasasnál már mint „tény“ jelenik meg, sőt az aggodalmasabbak az utód­ról is kezdenek gondoskodni, s mire a nagy karriért tett pletyka visszakerült az eredeti forráshoz, ez maga sem tudja tájékozni ma­gát, hogy hát tulajdonkópen az ő zsenge csemetéjével van dolga, mely hihetetlen gyor­sasággal ilyen nagygyá nőtte ki magát. S mikor veszi, nagy applauzussal üt tenyerébe : ugye — megmondtam ! . . . Csakis ilyen le­het a szatmári főispán változásról szóló mese, mert igazság benne egy betű sincsen. A beregi főispán. Említettük lapunk múlt számában, hogy dr. Hagara Viktor, be- regvármegye főispánja lemondott állásáról. Tisza gróf id. Lónyay Sándor beregmegyei árvaszéki elnököt kínálta meg a főispánság- gal, aki azonban nem fogadta el, kombiná- , czióban vannak dr. Ferenczy Elek sátoralja­újhelyi anyakönyvi felügyelő és Lónyay Géza, a mezőkaszonyi kerület országgyűlési kép­viselője. A zárda tegnapi ünnepének jelen­tőségéről mai számunk más helyén számo­lunk be, itt csak azt jelentjük, hogy az ünnep csendességben, de annál bensőségesebben folyt le a zárda templomában. A sz. Ambrus éneke visszhangzott lelkűnkben, „hogy meg­zenghessük dicsőséged, Isten hűségűnk im korább kél, mint a nap,“ mikor reggeli fél 6 órakor Binder András dr. tb. kanonok az oltárhoz lépett, hogy sz. misét mondjon; ő előtte újította meg evangélium után foga­dalmát, a jubiláns Cunegundis nővér. Bátor, hangos szava, a miséző kanonok urnák szí­vig ható beszéde, a legteljesebb meghatott­ságig fokozta mindazoknak örömét, akik a nevezett ünnepeu jelen voltak. Úgy éreztük e rövid pillanatokban, a tiszta örömök és hálaadás perczeiben, hogy most miden imád­ság, könycsepp, tiszta óhajtás a jó sr. Cune­gundis számára esd az Urnái még hosszú évekre boldog, békés megelégedést és örö­möket. Úgy legyen ! Hirtelen halál. A múlt nap Schlauch Lajos máramarosszigeti mérnököt, dr. Schlauch Lőrincz volt nagyváradi bíboros püspök uno- kaöcscsót épen ebéd közben szivszélhüdés érte és azonnal meghalt. A katasztrófát köz­vetlen környezete sem sejtette, mert teljesen jó egészségben volt. Felavatási ünnepély. Szép ünnepély folyt le tegnap délután 5 órakor a Józustár- sasági atyák konviktusában. Ekkor vették fel az ifjúság Mária-kongregácziójába az újon­nan belépett tagokat, kik lélekemelő szer­tartások között tették le a fogadalmat, hogy Máriának hü gyermekei lesznek. A szertar­tást Bagossy Bertalan főgimnáziumi tanár vé­gezte, ki élénken körvonalazta a kongregá- czió czélját s azon kötelmeket, melyek az uj harczosokra várakoznak. A felavatottak névsora a következő : Szilvássy Miklós VII. oszt. tanuló, Czauner János és Vári Emil V. oszt., Czumbil István és Müller Ferencz IV. oszt., erdődi Bakács János, Czumbil Lajos, Dán Antal, Déri Pál, Emi Ferencz, Heringer Mihály, Láng Ferencz és Szaplonczay Pál III. oszt. tanulók. Hivatalvizsgálat. Hugonnai Béla gróf, főispán a múlt csütörtökön városunkban idő­zött, mely alkalommal a szolgabirói hivatal ügyvitelét és pénzkezelését vizsgálta meg. Mindent a legszebb rendben talált. A főpásztor a szegényekért. A püs­pök ur Őnagyméltósága minden évben jóté­konyságának különös jeleivel halmazta el a szegényeket, az év folyamán többször is je­lentékeny segélyt osztatván ki közöttük. Fő­leg karácsonykor szokta őket jótékonysá­gának áldásaiban részesíteni, tudva azt, hogy a kietlen téli idő leginkább megviseli a sze­gényeket, s ez évszakban kétszeresen rá vannak szorulva a könyörületes szivek ala mizsnájára. Az idén nagyobb mérvben óhajt­ván segíteni, elhatározta, hogy deczember 1-ig tiz korona értéken alul zálogházba tett ruhanemüeket kiváltja és visszaadja tulaj­donosaiknak. Akik e jótéteményben része­sülni akarnak, jelentkezzenek Tankóczy Gyula főkapitánynál. Gyászhir. Egy sok szenvedést kiállott férfiú végórája következett el pénteken a reg­geli órákban. Qünthner Kálmán halmii nyu­galmazott aljárásbiró költözött el az élők so­rából. Még csak 38 éves volt most és már évek óta .élő halott, valóságos jótétemény volt úgy reá, mint özvegy édes anyjára, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents