Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-12-02 / 49. szám
4 H E rp JL 1 S Z E M L E“ Í49 ik szám.) lelkészek javadalmazásában. Ezt fogja egy lépéssel előtérbe vinni. Akik eddig nem voltak az állam jótékonyságának sánczai közt, ki fognak maradni most is. Az általános kijelentés itt is csak olyan frázisnak veendő, mely lépre akarja csalni a kath. hiszékenységet. Miért nem beszólt nyíltan? . . . Oka van reá ! . . A kath. autonómiáról szólva még rettenetesebb általánosságban azt jelentette ki, hogy a kormánynak „szándéka ezt az ügyet“ dűlőre vinni!! . . . Milyen keretek, milyen joghatárok közt? ... A kormányelnöknek ehhez nem"volt szava. Hiszen akarták ezt már elődei is dűlőre vinni, de úgy, hogy fúljon bele a dűlő mesgyójén összegyülem- lett iszapban. Szóval positiv semmi. Minden homályos és kétértelmű. Ezért a programmórt kath. embernek lelkesedni nem lehet. Sőt a legnagyobb aggadalmat keltheti katb. körökben, mert mig az egyik félnek kilátása nyílik a tavasz verőfényóben ringó mezők vi- rányaira, addig a másiknak az általános frázisok csengő-bongó szavaival törölték ki a szemét. Zichy János gr. lemondása. A néppárt „jóakarói“ rosszul palástolt, vagy egyáltalán nem titkolt kárörömmel vették a hirt, hogy Zichy János gróf lemondott a néppárt elnökségéről, mert a párt néhány tagja rósztvett az obstrukczióban, amelyet pedig ő kezdettől fogva elitéit. A párt hétfőn tartott értekezletén elhatározta, hogy küldöttségileg kéri fel Zichy János grófot lemondásának visszavonására. A küldöttség szerdán kereste fel a volt elnököt, ki azonban megmardt elhatározás mellett, mert az ok, mely miatt elnöki tisztségéről lemondott, még mindig fennáll. Zichy János gróf azonban természetesen továbbra is a néppárt tagja marad és az elnökségről is csak azért mondott le, mert a párt egyes tagjainak taktikai eljárásával nem ért egyet, az elvek tekintetében azonban semmi eltérés sincs közte és a párt többi tagjai között s a keresztény Magyarországért való ideális küzdelem első kürtszava ismét együtt találja a vezért katonáival. Erről majd meg fognak győződni a kárörvendők, akik a néppártnak általuk annyira óhajtott szét- bomolását látták Zichy János gróf lemondásában. Teljes bizonyossággal konstatáljuk, hogy Izrael öröme korai volt. meg. Magaviseletével irgalmat esdett szépétől, a ki hanyagul esőről és szép időről kezdett beszélni, mig szemei villámokat szórtak. A két szerelmes mulatságos volt az elragadtatásig; csak a gyertyánfaligetek, a hajpor és a mellbodor kiányoztak. — Lovag, mondám komolyan, térdeljen le és fogja ezt a szép kezet, melyet visszautasított. Tréfáltam, de ő betű szerint vette szavaimat; s a világon a legszebb jelenet volt látni ezt az óriást alázatosan letérdelni és megfogni azt a kezet, melyet ellenállás nélkül oda engedtek neki. — Valóban, mit jelent ez, Antoine ? — Kérdezze meg barátnőnket . . . — De Lourdine ur nőül veheti önt, független ; kitűnő állást fedeztem fel neki. — Ah! . . . S e nélkül sohasem egyezett volna bele? — Soha! E feleletre a kis boszorkány nem volt bánatos, igen jól láttam az arczán. Bánffy-párt. Bánffy Dezső báró, a volt miniszterelnök uj politikai pártot alakított. Eddig csupán arra gondolt, hogy a régi szabadelvűekkel tartsa fenn az összeköttetést s alkalomadtán azok élére perdüljön vissza. Hanem elszámitotta magát. Még ő is, a ki jól ismerhette volna a leltári mamelukokat, jobbnak tartotta őket, mint a minők. Azt hitte, minden perczben készen találja azokban a hűséget és hálát, csak akarnia kell s ők menten melléje állnak. De tapasztalnia kellett, kogy nem úgy van. Mig bíztak Bánffy visszatérésében, addig áltatták, mintha Blattomban vele éreznének, de mikor nyilvánvalóvá lett, hogy a korona hátat fordított neki, egyszerre kerülni kezdték, mint a ból- poklos — beteget. így került szárazra Bánffy Dezső. A szabadelvűek, kik azután egymás- után bókoltak Széli, Hédervíry és Tisza előtt, magára hagyták a nagyakaratu vezért. Nyiltan már csak Lógrády és Eötvös Károly szállnak a sikra mellette. Bánffy hát elkeseredésében szükebb hazájára vetette szemét. Kolozsvárott bontott zászlót. Programmjának főbb pontjai: az önálló vámterület, a magyar katonai vezónynyelv és erőteljesebb nemzeti politika. Persze mindenki azt kérdi: miért nem követelte miniszter korában ? Nohát Bánffy és az ő sajtója (lásd a Pesti Hirlap czikkét!) e kérdésre megállapították jóeleve a választ. Azért úgymond, mert Bánffy 5 óv előtt még nem látott tisztán. „Tiszta politikai látása nincs sem az ellenzéki politikusnak, sem a kormánypártinak, sem annak, aki még nem volt hatalmon, sem annak, aki a hatalmon van, hanem csak annak, aki már a hatalmon volt és onnan lebukott.“ Érdekes különben s a protestánsok politikai felfogását szomorúan jellemzi, hogy Bánffyt, miként ő maga felpanaszolja, legelsőbb is kálvinista hitfelei akarták leszerelni, még pedig azzal, hogy a mostani kormány alatt kár előhozakodni programmjával, hiszen — Tisza is kálvinista. Jellemző egyébiránt, hogy Bánffy „uj pártijának választmányában 37 keresztény mellett 48 — zsidó foglal helyet. Bővebb kommentár felesleges. HÍREK. Advent. Vasárnap kezdődött a négy hétig tartó adventi azaz urjöveteli idő, mely karácsonykor nyeri befejezését s emlékeztet azon időre melyben az emberek a tnegHogy befejezzék a magyarázatokat, jónak láttam eltávozni, de mivel nem mentem nagyon messze, nem mernék megesküdni, hogy nem hallottam csókokat. A lovag az égben lakik, Chantal pedig az ég és föld között. Szerelő barátnője DE LAMBELLE marquis-né. LXIII. Chantal Madeleire hez. Junius 5. Kedves Madeleine! A marquisné mindenről értesítette önt. Végre, nem vagyunk már a csillagokban ! a földön járunk, a lovag és ón, s tele tüdővel szívom ezt a természetes levegőt. Ne beszéljen nekem regényesről és holdbéli érzelmekről, utálom azokat, de ... ne beszéljen arról sem, hogy elcseréljem lovagomat. Nagyon boldog vagyok. CHANTAL. váltó eljövetelét várták. Megkezdődtek a mindnyájunk előtt oly emlékezetes hajnali misék, a rorátók. A katholikus egyház szép szertartásaival bünbánatra inti híveit, hogy meg - tisztult lélekkel várják megváltójuk eljőve-, telének ünnepét. Eltiltja a mulatságokat böjtöt rendel, miseáldozatot violaszinben mutatja be a pap mindez figyelmezteti őket, hogy hünbánatot tartva lelkileg ts újjászületve várják az emberiség megváltásának, újjászületésének közelgő nagy ünnepét. A római katholikus templomban a hajnali misék advent folyamán minden hétköznapon reggel 6 órakor tartatnak, Szeplőtelen fogantatás. A szentem- lékü IX. Pius pápa 1854. deczember 8-án hirdette ki a boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának hitágazatát. Az anyaszentegy- ház az ötvenedik évfordulót rendkívüli fóny- nyel szándékozik megünnepelni, hogy a katholikus hivek közt elterjedt és a legszélesebb körben kedves Mária-tisztelet iránti buzgalmat feljeszsze és erősítse. A jövő kedden ránk következő szeplőtelen fogantatás ünnepén és az egész jubiláris éven át alkalmuk lesz a híveknek az egyház különös áldásaiban részesülni. A jubileum megünneplésére vonatkozólag a püspök ur Őuagyméltósága a következő intézkedéseket tette: 1. A Szeplőtelen Fogantatás ünnepe úgy ezen, mint a következő évben lehetőleg nagy fónynyel ünnepeltessék. Az ünnepi szent beszédben magyarázzák meg a lelkész urak a közzétett felhívás alapján e jubileumnak jelentőségét s főleg a plébánia területén levő sz. Rózsafüzér- és más ájtatos társulatok bevonásával igyekezzenek ez ünnepet fényessé és híveik lelkében emlékezetessé tenni. 2. Az ünnep nyolczada alatt úgy a jelen, mint a jövő évben dólutánonkint litánia tartassák. A kitett Oltáriszentsóg előtt mondassák el a lorettói letenye, a szokásos könyörgéshez hozzácsatolva a nép nyelvén az egyház imáját a Szeplőtelen Fogantatás miséjéből. 3. Az első szent áldozási ünnepély as 1904.-ik évben a szokottnál nagyobb fénynyel tartandó meg s a lelkész urak úgy az előkészítő tanításnál, mint az alkalmi szentbeszédben különös tekintettel legyenek a jubileumra. Emlitsék meg azt is, hogy ezt az első áldozási ünnepélyt az egyházmegyében szent emlékű Hám János püspök honosította meg. LXIY. Antoine Nichel hez. Junius 6. Kedves Michel! Köszönöm meleg szívből fakadó jóki- vánataidat. Egy kissé a te kezdeményezésednek köszönöm boldogságomat. Holnap elhagyom ezt a padlásszobát, a hol az ábránd támogatott, a hol a minden ábrándnál szebb valóság kézen fogott, hogy a boldog életbe vezessen. Öt hét múlva nálad leszünk ; elmegyünk, ő és én, viszontlátni a földet, hol mindig szerettem őt. Viszont fogjuk látni a helyet, a hol a megnyilatkozni készülő szerelem elmenekült, az én bizonytalan hangomat hallva. Ma szintén tavaszszal, újjászülető virágokból lépett ki, hogy belépjen annak leikébe, t? kit szeretek, s nekem adja őt . . . Szó nem képes kifejezni érzelmeimet, s ninc9 igazabb a régi kifejezésnél: Néma marad túláradó boldogságában. Isten veled. ANTOINE.
