Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-11-11 / 46. szám
üdítő forrás cseppjei után, melyek eloltsák a 36 éves kormányzás vérkeringésében beállott tultengést. Ez a forrás már közel volt, már bele is kóstolt kissé a nemzet, Tisza István a merész vállalkozó, hogy eltünteti a szemhatárról. Nem fog sikerülni neki sem, miként nem sikerült elődeinek. Nem sziklabércz, tán nem is dombtető, csak egy kis ho- inokbuczka az, mely becses személyében ott áll a nemzeti aspirácziók előtt, csak ezen kell átlépni, s a túlsó oldalon ott kinálkoznak annak a forrásnak cseppjei, melyből aztán bőséggel ihatik a nyakra-főre agyon- kormányzott magyar. Ilyen az élet. írnánk még többet, de elfog bennünkeía keserűség annak tudatára, hogy a zsarnoki hatalom szokott útjában állani mindig az igazságnak, vasmarkai alatt ezerek és ezerek pusztulnak el, ideálok, szép remények, nemes törekvések foszlanak szót ennek a nagy autokratának önkénye előtt, mely magát állitja oda bálványnak és igazságnak. Városi közgyűlés. Városunk törvényhatósága tegnapelőtt délután tartotta meg november havi rendes közgyűlését, melyen Hugonnai Bála gróf főispán elnökölt. A közgyűlés tárgysorozatába a rendőrfogalmazói állás betöltése is fel volt véve s ez volt az egyedüli tárgy, mely a bizottsági tagok érdeklődését leginkább felkeltette. A többi ügy gyors tempóban, a tanács által beterjesztett javaslatok szerint nyert elintézést. Lipeczky Elek kérelmének tárgyalásánál azonban a közgyűlés leszavazta a tanács határozati javaslatát s 26 szavazattal 16 ellenében a kérelmet teljesithetőivek mondotta ki. Részletes tudósításunkat a következőkben adjuk : A hitelesítő küldöttség megválasztása után Kőrösmezei főjegyző felolvasta a polgár- mester havi jelentését a törvényhatóság állapotáról s a múlt hónapban tett intézkedéseiről. Mikor az intézettől elbúcsúzott, megígérte, hogy m íjusban visszatér s utóbbi vizsgáját letéve, felszentelteti magát. — Szeptember elviszi; — mondá az orvos az elüljáróknak. Az enyhe tavaszi szellő, mintha uj életet lehelt volna belé a fenyves vidéken, azt hitték, oly jókedvű leveleket Írogatott a szemináriumban magoló kispaptársaihoz. Májusban csakugyan megjelent, kipirulva, jobb kedvvel, mint ahogy eltávozott. — No fiuk, ki tartja legelőször a pri- miciát ? ! Én julius első vasárnapján ! Remélem ott lesztek V ! — Minden bizonynyal ! — mondák szülőföldjéhez közelebb lakó társai. Erre erős köhögés fogta el, amelyre elsápadt, aki csak hallotta. — Semmi 1 — mondá — igy szoktam köhögni, amióta érzem, hogy jobban vagyok. A z orvos ismét megvizsgálta s jelentést tett az elüljáróknak az eredményről. — A baj siet, a fenyves levegő igen erős volt tüdejének, alig van 3 hónap számára. Mélyen elszomorodtak mindnyájan, mert nagyon szerették Palit. A szatmár—mátészalkai vasút építési terveit a vállalkozók már beterjesztették s a pálya közigazgatási bejárása a közeljövőben megtartható lesz. Nemcsak a vidék birtokossága, hanem a kereskedelmi minisztérium is nap nap után nagyobb érdeklődéssel karolja fel a vasút ügyét. A polgármester jelentését tudomásul vették. Csomay Imre bizottsági tag szólott fel ezután s arra kérte a közgyűlést, hogy Törseök Károly ismeretes indítványát vegyék le a napirendről s ha a politikai viszonyok jobbra nem fordulnának, tárgyalják azt a deczemberi közgyűlésen. Az indítványt a közgyűlés elfogadta. A rendőrfogalmazót állásra öt pályázó volt. A kijelölő bizottságba megválasztották Veréczy Antalt, Uray Gáspárt, dr. Fejes Istvánt, a főispán kinevezte Mátray Lajost, dr. Fechtel Jánost és dr. Keresztszeghy Lajost. A kijelölő bizottság mind az öt pályázót jelölte. A választás tartamára az elnök a közgyűlést felfüggesztette. Felcsigázott érdeklődés közt ment végbe a választás, melynek eredménye az lett, hogy a jelöltek közül 34 szavazattal Horváth Gáza lett a győztes. Ellenfelei közül Tar Béla 18, Szentiványi Sándor 17, Oönczy Béla és Németh József öt—öt szavazatot kapott. Az ujrendőrfogalmazó hivatalos esküjét a tanács legközelebbi ülésén fogja letenni. A szinház-közi kövezet átrakását a tanács a közgyűlés utólagos jóváhagyása reményében elrendelte. Ezen intézkedést a közgyűlés helybenhagyta s a költségeket, melyek a püspök ur 0 nagyméltóságától kapott összegből fedezetet nyernek, megszavazta. A szeptember havi adó elő- és leírásokat tudomásul vették. Hosszas vitára adott alkalmat Lipeczky Elek gör. kath. kánkor abbeli kérelme, hogy a törvényhatósági közgyűlés által kántori járandóság czimen megszavazott javadalmat a közpénztárból saját nyugtájára vehesse fel. A közgyűlés annak idején az egyházi gondnok és lelkész által aláirt nyugtára rendelte el a kifizetést azzal a nyomatékos kijelentéssel, hogy ezen segély csakis kántori fizetésre fordítható. Folyamodó ezen ösz- szegből nov. 1.-ig egy fillért sem kapott, s azért fordult panapszával a közgyűléshez, hogy a bajt orvosolja. HETI S Z E M L E“ (46 ik A tanács javaslata a meghozott határozat fentartását javasolta. A közgyűlés azonban szavazattöbbséggel úgy határozott, hogy eddig esedékes járandóságait folyamodó saját nyugtájára a közpénztárból felveheti. Pethő György gazdasági tanácsos tiszti biztosítékának kiadását kérte. A volt gazdasági tanácsosnak a város szolgálatában teljesített hű és odaadó szolgálatainak elismerése mellett, a biztosítékot kiadni rendelte a közgyűlés. Darányi Ignácz volt földmivelósügyi miniszter köszönő iratot küldött a törvényhatósághoz a minisztersége alatt tanúsított támogatásért. A közgyűlés sajnálattal vette tudomásul a miniszter távozását s a város ügyeiben tanusitott jóakaratu pártfogásáért háláját és köszönetét fejezte ki. Ugyanily szellemben nyilatkozott meg a közgyűlés Wlassics miniszter búcsú-irata fölött is. A tisztikar mandátuma a folyó év végével lejár, a közgyűlés decz. l4.-re tűzte ki a tisztújító közgyűlést s egyben megbízta a tanácsot, hogy a betöltendő állásokra a pályázatokat a helyi lapokban és a Magyar Közigazgatásban hirdesse ki. A lovassági és tüzérségi laktanyák ügyében hozott vegyes bizottsági határozatokat a közgyűlés elfogadta. Pethő György volt gazd. tanácsosnak — érdemeire való tekintettel — a tiszti nyugdíj alapba befizetett járulékait 4°/o-os kamataival együtt kiutalták. Vodicska János II. o. végrehajtót évi 585 koronával nyugdíjazták. Szűcs Gyula volt hegyi kapitány nyugdiját felfüggesztették, mert időközben a kép- viselóházhoz terembiztosi minőségben állami tisztviselőnek neveztetett ki. Báthy Sándor számtisztnek a f. év vé- vógéig szabadságot engedélyezett a közgyűlés. Varmegyénk földbirtokosaihoz és bérlőihez. A Nem-Okleveles Gazdatisztek Országos iügyesületének megkeresésére nem csak készséggel közöljük az alábbi prokramácziót, hanem egy nagy magyar társadalmi osztály igazságos ügyéről lévén szó, — a legmeleszám.) Ur Krisztusába vétó összes bizodalmát: Ő hozzá fordult. Hozzá imádkozott, kinek szent testévé most változtatja át először a kenyeret és bort. — Érezte-e, hogy utoljára \s At, ekkor kiállott izgalmak vógkép megtörték erejét. A gyöngeség ágyba dönté. — így feküdt még egy hónapig. Augusztus elvitte .... örökre. A kis város apraja-nagyja olt volt temetésén. Aki csak első miséjén ott volt egy hónap előtt. Pedig akkor mindenki ott volt. Akkor már előre látták e nagyon szomorú temetést, azért most mégis úgy — de úgy sirlak. Aztán letették atyja mellé, hol oly édes megpihenni — oda lent már nem fáj semmi. Sirba vitte örökségét, mely őt sirba vitte. Molnár Károly. Tanácskoztak, fölszenteltessók-e ily határozott orvosi vélemény után. — Jót akartak vele tenni s aztán nem is akarták illúzióiban megzavarni, elhatározták, megkérik a püspököt, szemelje föl. Ha halnia kell, legyen szebb a halála; legyen mint Isten szolgájáé ! Az orvos véleménye nem csalt. Pali arczán a pir csak a betegsógszüite félelmetes pirosság volt s a köhögés is nap- ról-napra erősebb lett, elannyira, hogy a vizsgára sem bocsáthatták már. Szentelésekor már csak mélyen a szemüregbe húzódott szemek közé nézhetett a jóságos püspök, mikor a szent olajjal pappá szentelte — Melchize- dek rendje szerint. Első miséjét kisded szülővárosában mondá. Szomorú primicia. Hangja el-elcsuklott; csak lassan, vigyázva mozoghatott miséje alatt. Ez volt talán a földön a legmeghatóbb mise. Sirt az egész templom. O is könnyezett. Hisz’ maga mellett látta ministrálni a halált. „Viszlek, siess!“ vélte hallani minden hangban. —
