Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-01-28 / 5. szám

4 HETI SZEML E" (5-ik szám.) melyet a magyarországi gör. kath. egyház­megyék többsége is követ. Azonban, ha Isten vállalatom folytatá­sát megengedi, ezentúl gondoskodni fogok, ha arra illetékes helyről engedélyt nyerhe­tek, hogy az egyes napoknál fel legyen tün­tetve az az eltérés is, mely az eperjesi és munkácsi egyházmegyékben ma kötelezőleg életbe van léptetve. Nem tudom, hogyan veszik majd e na­gyon is egyházias kérdést, de mégis kérem azokat a lapokat, melyek a betiltó rendele­tet hozták, hogy a méltányosság szempont­jából adjanak helyet hasábjaikon ezen fel­világosító közleménynek is. Ezt kívánja az aundiatur et altera pars jogczime feltétlenül. Melles Emil. Hírek. Schönborn halála. Schönborn Buchbeim Ervin gróf, Bereg vármegye felvidékének ura schönborni kastélyában f. hó 21-én tüdőgyuladás következtében 61 éves korában elhunyt. Halála Beregben, mely vármegyé­nek örökös főispánja volt, általános részvétet keltett. A nép jótékony főurát, a hazafias eszmék lelkes támogatóját és előharczosát gyászolja benne. A megye történetében örökké felejthetetlen marad azon eset, midőn a vár­megye közgyűlésén a „Beregmegyei Magyar Közművelődési Egyesület“ czéljaira felaján­lotta adójának egy százalékát, mely pótadó a saját részéről mintegy évi 8000 koronának felel meg. A Magy. Tud. Akadémia palotá­jára 14.000 koronát adott. A munkácsi gimnázium javára 10.000 koronás alapítványt tett. A Latorczavölgyóben, Frigyesfalván, egyik majorját díjtalanul ajánlotta fel a F- K. E. beteg gyermekei üdülő helyéül. Úgy Munkácson, mint Beregszászon nem volt oly kulturális czél, kaszinó, iskola, kisded- ovoda, leányiskola s egyébb állami intézmény, a melynek felépítésére a legértékesebb he­lyeket oda ne ajándékozta volna. Egyáltalán Bereg vármegyében nem volt olyan nemes czólu misszió, melyben jó példával ne járt volna elől. Halálával Bereg vármegye egy Hallod, infanterist Szabó ? Otthon, messze Magyarországban betegen fekszik egy gyönge, fiatal asszonyka, a ravatalon meg egy fe hérarcu kis gyermek összetett kezecskékkel, megtört szemekkel............És ennek a sze­gény beteg asszonynak a férje te vagy, en­nek a halott kis gyermeknek apja te vagy infanterist Szabó, a császár katonája! . . . . Hahaha ! . . . . a császár katonája ! Kossuth Lajos vitézéből cserepár ............ főhadnagy­bó l — közlegény .... vörössipka helyett a sasos csákó ........... Fel ugrott a kőrakásról és tovább in­dult. Szeme előtt folyton a beteg, szomorú asszony s az a fehér kicsi halott. Amott a távolban, a zöld fenyveseken túl, hol az a havas fehérük, a merre az a kis patak foly, ott a távol messziségben az elnyomott, a megcsufolt szegény Magyarország. És infanterist Szabó ment, ment tovább. Lassankint kitisztult az ég. Már a csil­lagok is kezdenek kikandikálni. A közeli hegyekről elszáll a sűrű éjhomály. A hideg szellő nem fujdogál. És egyszerre csak megállt az ember. Megállj, infanterist Szabó ! Hová indulsz, merre mégy ? Távol, messzi Magyarországba a feleségedhez, a fiadhoz? Ne menj oda jó ember, ne menj. Hiszen te lopva, titkon mégy ; te szökevény vagy ! atyai jótevőt és önfeláldozó hazafit veszített benne. Nemesséyadomdnyozás. Ő felsége Császár Géza szatmári 12. honvédgyalogez- redbeli alezredesnek és törvényes utódainak, régi magyar nemességük és családi czime- rök épségben tartása mellett, a „füzesabo nyi“ előnevet díjmentesen adományozta. Előléptetett táblabiró. Az igazságügy miniszter Jeney György debreczeni kir. Íté­lőtáblái birót 1903. jan. 1-vel a VI. fiz. osz­tály 1-ső fokozatába előléptette. Áthelyezett tanárok. A vallás és köz- oktatásügyi miniszter Gaál Lajos aradi fő- gymnasiumi tanárt a nagybányai, Németh József nagybányai főgymnasiumi tanárt a szolnoki főgymnasiumhoz helyezte át. Hymen. Csiszár József tőkési körjegyző szombaton esküdött örök hűséget a mun­kácsi rk. templomban Kulina Emma állami iskolai tanítónőnek. — László Endre kir. állatorvos jegyet váltottt Troplovits Márton nagybányai lakos leányával, Ilona kisasz- szonynyal. — Józsa Jenő államvasuti mér­nök Nagy-Károlyban jegyet váltott Kuffler Anuska kisasszonynyal. — Comtnsoli Ede cs. 09 kir. 5. gyalogezredbeli főhadnagy je­gyet váltott bugaczi és szentkirályi Szentki­rályi Ödön, hevesvármegyei tb. főjegyző leá­nyával, Irén kisasszonynyal Egerben. Kinevezés. Vármegyénk főispánja dr. Olsavszki Viktor bozovicsi körorvost nagy- somkuti járásorvosnak nevezte ki. Párbajvétség miatt. A nagykárolyi kir. járásbíróság a múlt nap tárgyalta Nagy László alispán és Luby Géza orsz. képvi­selő pisztolypárbaj ügyét. Luby Géza a sok enyhítő körülmény figyelembe vételével két napi áliamfogházra lett elitélve. Nagy László ellen folytatják az eljárást, minthogy a tár­gyaláson nem jelent meg. Gyászhir. Lévay József nyug. kir. adó­tárnok, 48—49-iki honvéd, életének 71-ik, boldog házasságának 35-ik évében Munká­cson elhunyt. Bernjén János volt nyegrefa- lusi gyógyszerész, utóbb nagybányai lakos e hó 22 én életének 67 ik évében Nagybányán elhunyt. Ej, ej, hát te voltál az a veressipkás, a ki Kápolnánál, Szolnoknál, Isaszegnél oly bátran mentél neki a halálnak ? És most, hogy a császár rád adta rongyát, egyszerre megfordult a szív is kebledben ! El, ej, infanterist Szabó, hát te voltál, a ki elébb oly bátran szemébe mondtad a kapitányodnak, hogy magyar vagy, hogy valamikor veressipka volt a fejeden, nem a császár csákója. És magyar — az nem szökik. Hideg veríték ülta katona homlokára. Meg­állt és széjjel nézett a végtelen, idegen földön. .........Amott a távolban, ott van Ma­gy arország. Ott egy beteg, gyönge asszony elhagyatva, kétségbeesve. Ott egy kedves kis fehér halott. Itt gyalázat, gúny, megvetés. És mégis 1 A magyar — az nem szökik. III. Még mindenki javában horkolt, mikor infanterist Nikolaus von Szabó visszaért a kaszárnyába. A hajnal szürke világossága erősen küzködött az éjszakai sötétséggel, satá- voli hegyek kezdettek kibontakozni a ködből. Halkan, észrevétlenül osont be a szo­bába. És vad kétségbeeséssel dobta le ma­gáról a civil ruhát...............Már hajnalodik. Ot t a távol messziségben, a hol kelet fek­szik, tüzesedni kezd az ég alja. A hűvös, hideg szél ismét előtárnád és halkan rázó­Megjutalmazott tanítónő. Deák Jó- zsefné, Boma Irén rónaszéki róm. kath. kincs­tári leány iskolái tanítónőt, a tanítói kar ez önfeláldozó munkás tagját, 100 koronával ju­talmazta a „Máramarosi Közművelődési Egye­sület“. Az erről szóló értesítés igy hangzik: „Örvendetes tudomásul van szerencsém ér­tesíteni, hogy a „Máramarosi Közművelődési Egyesület“ 1902. deczember 27-ón tartott közgyűlésében Önt, szép sikerű népnevelői fáradozásáért az 1903. évi bevételéből száz (100) korona ösztöndíjban részesíti. Ez össze­get a folyó év első felében kézhez veendi. Legyen továbbra is a legnehezebb pályának igaz és fáradhatatlan művelője. Számítson az egyesület elismerésére, mely Önnek szerencse- kivánatát küldi. Máramarosszigeten, 1903. jan. 16 án. Az elnök megbízásából: Bokányi Dániel, titkár. Áthelyezések. Boyos Kristóf, az oszt- rák-magyarbank helybeli fiókintózetónek tiszt­viselője, Budapestre, Szeitl Rudolf Kecske­métről Szatmárra helyeztetett át. Eljegyzések. Dr Yass Gyula ügyvéd- jelölt, nagybányai lakos a, napokban váltott jegyet Miké Pálmával. Mikó Béla kir. fő­mérnök leányával. Vásárhelyi Imre felsővis- sói kir. járásbirósági albiró a napokban tar­totta eljegyzését Makay Évike kisasszony­nyal, Makay Elek batizi ev. ref. lelkész hú­gával. — Dr. Róth Sándor erdődi kórházi orvos f. hó 21-ón váltott jegyet Weisz Etelka kisasszonynyel Miskolczon. Kinevezés a postánál. A posta-távirda és távbeszélő elnök-igazgatója Lengyel László 2 ik számú posta- és távirda hivatalhoz be­osztott gyakornokot a X. fiz. osztályba posta- és távirdatisztté nevezte ki. Az irgalmasok működése. A nagy- fontosságú emberbaráti missiót teljesítő ir­galmas rend mint minden évben, úgy tavaly is szépen kivette munkáját a szerencsétlen szegény betegek ápolása körül. Tisztelet és el­ismerés illeti e rend minden tagját, kik lanka­datlan buzgalommal működnek nemes felada­tuk teljesiiése körül. A magyarországi összes kórházakban 11005 beteget ápoltak a múlt év­ben. Szatmáron 290 beteg vétetett fel, az előző évről visszamaradt 11. Ezek közül gatja a fák lombjait. Köröskörül pedig olyan borús, olyan sápadt az ég. Infanterist von Szabó halavány arca még fehérebb. És a hatalmas, nagy ember leroskad az ablak melletti kemény padra. Keble liheg ; lázasan, vadul. A teste is resz­ket már a hidegtől. Azután előveszi az összegyűrt levelet és olvassa tízszer, száz­szor, sóváran, mohón. Már nem is nézi az Írást, csak mormogja magában egyre, szinte öntudatlanul : „Gyere haza, Miklós ! A kis Lacika meghalt s a te kis feleséged beteg és sir, mindig csak sir!“ Egyre hajnalodik. A katona kezéből kiesik a levél, de ő nem is veszi észre. Merőn bámul ki az ab­lakon. Arra kelet felé, a honnan most kel fel a nap. A merre az a gyönge, beteg asz- szony fekszik s a hol az kis fehér halott nyugoszsza örök álmát .............. Ot t ül infanterist von Szabó a kemény fapadon. Alszik. Feje előrecsüng ; kezei széj­jel tárva, miniha ölelnének valakit. Arca is olyan szomorú, és halovány.............. Ki nt pedig egyra hajnalodik. Egyre nappalodik. Godányi Zoltán. **

Next

/
Thumbnails
Contents