Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-10-14 / 42. szám
4 Fl E T 1 SZEMLE" Í42ik szám.) Részletes tudósításunkat a gyűlés lefolyásáról a következőkben adjuk : Három óra után Hugonnai Béla gróf főispán megnyitotta a közgyűlést. A hitelesítő küldöttség megválasztása után Körös mezei főjegyző felolvasta a polgármester havi jelentését, melyből adjuk a következőket: A városi hatóság az elmúlt hónapban minden tevékenységét a közegészségi és állategészségi állapotok javítására s a fellépett ragályos betegségek megszüntetésére fordította. Az életbeléptetett óvintézkedések s azok szigorú végrehajtása megakadályozták a betegségek tovaterjedését úgy, hogy járványos jelleget nem ölthettek. Szórványosan fordulnak ugyan elő még vörheny és tífusz betegesedések, de reméllhető, hogy az óvintézkedések megtartásával ezek is mihamarább meg fognak szűnni. A Magyar Távirati Iroda merész fantáziájú helyi tudósitója rémhíreket bocsátott világgá az itt.( ni közegészségi viszonyokról. A közönség megnyugtatása végett a hatóság a belügyminisztertől egy egészségügyi biztos kiküldését kérte. dr. Hajós M. felügyelő meg is érkezett városunkba s alapos vizsgálat után az egészségi viszonyokat tnás nagyobb városokéhoz képest kedvezőknek találta, a hatóság által elrendelt, óvintézkedéseket megfelelőknek nyilvánitotta s azokért elismerését fejezte ki. Hogy veszedelem nincs, mutatja az is, hogy a múlt hó 25.-től a mai napig öt tifu- szos betogesedés fordult elő. A lovas kaszárnya ügyében a kiküldött vegyes bizottság már tárgyalásokat folytatott s az ügygyei rövid idő alatt a közgyűlésnek is alkalma lesz részletesen foglalkoznia. A kaszárnya a jelenlegi gyakorlótéren fog felépülni. Katonai gyakorló térnek a ló kertben fognak megfelelő területet kihasítani, melynek évi diját holdankint 60 koronában állapította meg a bizottság. A jelentés felolvasása után Teörsök bizottsági tag azt kérdi a polgármestertől, hogy az ő Írásban beadott indítványa, melyet a közgyűlést 24 órával megelőzőleg adott be, miért nincs a tárgysorozatba felvéve? Ebben az indítványban az volt, hogy a közgyűlés az önként fizető polgároktól az állami adó befizetését közegei által ne fogadtassa el. A katonai toborzásoknál a hatóság tagadjon meg minden közreműködést. A szóval is megismételt interpellációra a polgár- mester nyomban válaszolt. A kérdéses indítvány — úgymond a polgármester — azért nem került most tárgyalás alá, mert nagy fontosságánál fogva az idő rövidsége miatt nem tudták előkósziteni. /éleiuényadás végett az indítvány most a tiszti főügyésznél — Mondja csak kollega ur, miért olyan különös természetű ma ? Az arcza is olyan halavány, a szeme is mintha könyben volna. — Semmi, Zsóri ur, hivatalos ügyben elutazom még ma. Az utrakészülődés oka mindennek. Egy kis dolog, egy kis kimerülés, csekélység az egész, mondhatni semmi. Kozalek ur haza ment, megcsókolta a gyerekeket, némi útbaigazítást adott a gazd- asszonynak s még csak meg se vacsorázott, úgy sietett az állomáshoz. A gyerekek utána kiáltottak : — Hová mégy papa ? Korán ért ki, a vonat még nem érkezett be s igy ideje volt gondolkozni az állapotok felett. A feje szédült, a gyomrát sem érezte teljesen rendben, pedig nem evett dólóta semmit, a szive is fájt, rosszul érezte magát mindenféleképpen. Szeretett volna itthon maradni, mert még megteheti, legalább huszonnégy órára, hogy megkérhetné Girsák Ida kezét s aztán szívesen oda lenne akár két hétig is, dr igy? . . Mégis csak rósz, ha az ember pontos és nagyon szorgalmas hivatalnok, minden legkisebb dolgot a nyakába sóznak. Mit csináljon ? Vissza se mehet, nem állíthat oda az igazgató elé holnap azzal, hogy kérem én nem megyek, tessék helyettem mást küldeni, mit szólana az, egyszeribe vége lenne a jó hírének, talán még el is csapnák ? Most történt meg van. Semmi más — valami suskus-féle — hanem ez volt az ok, amiért az indítvány nem vétetett fel a tárgysorozatba. — A választ a közgyűlés tudomásul vette. Most. a választásokra került a sor. Üresedésben volt két aljegyzői és a gazdasági tanácsosi állás. A kijelölő bizottság rövid időre elvonult a szomszédos kis tanácsterembe, hogy a jelöléseket megtegye. Az első aljegyzői állásra jelöltetett Papp Zoltán, a második aljegyzőségre jelölve lettek DemJcö Sándor és W. Seeberg Ármin. Az első aljegyzői állásra Papp Zoltánt egyhangúlag, az másodaljegyzői állásra Demkő S. 65 szavazattal lett megválasztva. Hivatali esküjüket a tanács előtt tegnap letették. A gazdasági tanácsosi állásra mind a négy pályázó jelölve lett. A győztes mint fentebb említettük — 41 szavazattal Bariha Kálmán lett. Ellenfele 38 szavazatot kapott. Egy szavazó-lap üres volt. Az esküdtek lajstromának összeállításához bizal 4.i férfiakul a múlt évben megválasztott tagokat újból megválasztották. Az iparostanoncz és kereskedő-iskolák költségvetéseit megszavazták, a hiányok pótlására a közoktatásügyi minisztertől és az iparkamarától évi segélyt ké;rnek. Az ipartanács jegyzőjének Ferencz Ágostont választották meg. A kántorok és segédlelkészek segély- összegét a közgyűlés kiutalta. A vasúti internatus ügyében a máv. va- sutigazgatóságával kötött szerződést a kívánt módosításokkal elfogadták. A Neuschloss-cég abbeli kérelmét, hogy a hátralevő vágási területeiről ne két, hanem három év alatt dolgozhassa fel a faanyagot, teljesítették, azzal a feltétellel, hogy a harmadik évben fizetendő községi adóját 1500 koronára fogják kiegészíteni. Ezzel akarja a város helyrehozni azt az összeget, melyet az erdő legelőbére czi- tnén a harmadik évben el fog veszíteni. A jövő évi költségvetést a főszámvevő javaslata alapján elfogadták. A polgárok terhe a mostaninál kevesebb lesz, mert a pótadó 70% ban van megállapítva. A tisztviselők fizetésének javítására a költségvetésben 20000 korona van felvéve, mely összeget egy bizonyos arány szerint a kiküldött bizottság fogja a tisztviselők között szétosztani. A köz- és gyámpénztár évnegyedes megvizsgálásáról beterjesztett jelentést tudomásul vették. Kiss Ernő honvéd tábornok emlókszob- rának költségeihez 100 koronát szavazott meg a közgyűlés, a Rákóczy-emlékre társadalmi utón begyült összeget pedig 1000 koronára egészíti ki. Krűzsályi Barna, volt másol aljegyző azon kérelmét, hogy a nyugdíjalapra befu először hivatalnokoskodása alatt, hogy rosszat kívánt elöljárójának. Csöndesen beérkezett a vonat az állomásra, az utasok tolongva siettek a kupék felé, jó helyet elfoglalni, Kozalek ur is kezébe vette az úti táskáját s elhelyezve azt egy üres szakaszba, levetette magát a díványra s a harminczöt éves ember zokogni kezdett . . . * . . . Három nap múlva érkezett vissza Kozalek Győző kiküldetéséből, s mikor mindenről pontosan beszámolt az igazgatónak, az megveregette a vállát s három darab tiz koronás aranyat nyomott a markába. Nézte az ember a sárga pénzt s úgy állott ott, mintha nem tudná, hogy mit kell tennie. — Köszönöm ! — szólt aztán elfogódva és sietett le a hivatalba. Ott körül nézett, üdvözölte a barátait s átment a pénzügyi osztályba s megkérdezte, hogy itt van-e Girsák Ida. — Girsák Ida ? — kérdó egy hetyke, virgoncz képű legényke — Girsák Idát sürgősen elhelyezték Aradra, ma utazott el a féltizenkótórás gyorsvonattal 1 Kozalek Győző ur szó nélkül megállóit és szép csendesen engedte kiesni kezéből a három darab tiz koronás aranyat. Ifj, Király Gésa. zetett évi járulékait a közgyűlés utalja ki — elutasitották. Dr. Vajay Károly tiszti főügyésznek 4 heti szabadságot engedélyeztek. Revolverlövés. így nevezik a zsurnalisztikában azt a szédelgő irányt, mely nem törőd ;e mások becsületével, nem azok jó hírnevével, nem azon állás által követelt tekintélylyel, melyet az illetők e'foglalnak, — hanem minden tisztesség arezulütésével puffant le ártatlan, védtelen embereket, kik az inzultusra jóformán okot. sem adtak és azon a téren hasonlíthatatlanul magasabban állanak, mint a hitvány támadó, kinek sokszor talán egyéb értéktárgya sincs annál a fegyvernél, amelyet azonban nemtelen czélokra szokott felhasználni. A zsidói ftrkászok találták fel ezt az irányt, azok tarrják fenn, mert a jó becsületes magyar népből erre a nyomorult szerepre aligha volna vállalkozó. A szenzáczió- hajhászásnak ezek a nagymesterei nem takarékoskodva hazug nyelvűk szótárával, nem törődve azzal a sokszor jelentékeny morális kárral, mely inzultusaik nyomán fakad, igen jól tudják kihasználni a közönség hiszékenységét, mely tekintet nélkül ül fel az újságokban megjelenni szokott közleményeknek, nem keresve azok forrását, nem kutatva szerzőiket. A sajó utján, amint egy lapban megjelent, villámgyorsan fut szót a szenzácziós hir az egész országban, mire a lepuffantott eszméletéhez térhet, hogy védelmezze magát, már ott van foszlányokra tépve becsülete, jó hírneve, odahurczolva látja magát a megvetés kinpadára. Sőt ha védekezni próbál, még ez sem megy olyan könnyen mint gondolná valaki, mert a közönség sokkal szívesebben ad hitelt a támadásnak, mint a még olyan ártatlan egyén védelmének, melyet mentegetőzésnek szokott minősíteni. Egy ilyen revolverlövéssel puffantotta le a múlt nap erről az oldaláról különben már nálunk notórius „Szatmári Hírlap“ dr. Heiser György kir. kath. főgimnáziumi hittanárt, akiről azt a hazug hirt terjesztette, hogy a király nevenapjáu az ifjúságot a Gotterhalle éneklésére akarta kényszeríteni, az ifjak azonban ellenszegültek, piszegés, zaj, óriási kavarodás keletkezett a teremben, melyet az igazgató megjelenése szüntetett meg, ki aztán a király hymnnst énekeltette az ifjúsággal. És ez a közlemény olyan nagyhangú lármával látott napvilágot, hogy akik nem ismerik a „Szatmári Hírlap“ szavahihetőségét, minden bizonynyal igazat adtak neki. Városunk közönsége azonban, mely ismeri a kir. kath. főgimnázium tanári karát, ismeri magát, dr. Heiser Györgyöt, akinek karakteréhez a hazafiatlanság vádjával még csak közeledni sem lehet, az első o’vasás alkalmával minden további felvilágosítás nélkül meg volt győződve, hogy a „Szatmári Hírlap“ hazudik. Még az nap megjelent a főgimn. igazgató czáfolata a „Szatmár és Vidéke“ czimü helybeli lapban, mely a „Szatmári Hírlap szenzáczióját az utolsó betűig hazugságnak jelenti ki, mert sem kényszerítés, sem annak nyomán piszegés, zaj vagy lárma nem történt, csupán annyi esett meg, hogy az illető tanár felütvén az énekes könyvet, a „Tartsa Isten" kezdetű énekre nyitott, amelynek ezt a két első szavát énekelte, de rögtön észre'
