Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-07-29 / 31. szám
XII. évfolyam. Szatmár, 1903. Julius 29. 31-ik szám. N POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. CTESI ARAK: Egy évr#£V-^—\ Af’N — — 6 korona — fillér Félév^T^A- x— — — 3 NegyMg^A — — 1 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szám ára 20 fillér. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyitttér sora 40 fillér. A lsi|> megjelenik minden szerdán. A nagv halott immár örök ál- mait aluszsza szent Peter templomának egyik fülkéjében. Lelke ott van a Magasságbeli trónja előtt, kinek e földön hűséges szolgája volt. Nincs többé a szent aggastyán, kit a legnagyobb tisztelettel vettek körül a föld összes népei. Ez a tisztelet még jobban megnyilatkozott halálküzdelmének szomorú óráiban, mikor a világ minden tájáról ezrével érkeztek a tudakozódó sürgönyök és halála után, midőn oly rendkívüli módon és őszintén jutott kifejezésre a résztvevő szivek fájdalma. A koronás fők, a föld hatalmasai egymásután sietteki leróni a kegyelet adóját. A nép tömegesen tódult a templomokba, hogy imádkozzék az elhunyt Szentatya lelki- üdvéért. Rómában a halálhírre oly nagy volt a tolongás, hogy katonaságnak kellett a rend fentartására vigyázni. Aligha van Rómában egyetlen ember, aki el ne zarándokolt volna szent Péter templomába, hol a nagy pápa ravatala el volt helyezve. A Quirinal természetszerűleg nem értendő ide, mindenki tudja minő okokból, noha a meg- illetődés és részvét jelei ott is nyilvánultak. Az olasz városokban zárva maradtak a színházak és mulatóhelyek, elnémult a zene. Szombaton, a temetés napján százezerekre lehet tenni a le és felhullámzó néptömeg számát. Nincs egy város, nincs község a müveit világon, hova el ne hatoltak volna a gyász szomorú hangjai. A harangok hivó szózatára tömegestől siettek az emberek a templomba leróni a kegyelet adóját. Városunkban hétfőn volt az ünnepélyes gyászmise, melyet maga a püspök ur mondott. A kis zárdatemplom nem volt képes befogadni a sokadalmat, mely eljött imádkozni az anyaszentegyház elhunyt fejéért. Felséges királyunk a megrendült szív mély fájdalmával fejezte ki őszinte részvétét. Meleg hangjában meglátszott az a benső barátság, mely összefiizti az anyaszentegyház fejével. És ázt a nagy halott legelső sorban a magyarok királyá tói érdemelte meg, mert népét igazán szerette. Megragadott minden legkisebb alkalmat, fliol a magyarokkal szemben táplált jóindulatát kifejezésre lehetett juttatni. Ezért olyan nagy a fájdalom halála miatt a magyarok között, mert tudjuk,hogy ennek a nemzetnek a sorsát mindig élénk figyelemmel k isérte, bajaiért aggódott, boldogságáért lelkesült. A magyar parlamentben a ház elnöke emelkedett hangon, a szív melegségétől áthatott beszédben emlékezett meg a kaibálikus egyház gyászáról. Sajnálatos azonban, hogy az általános harmóniába olyan incidens vegyült, melynek ilyen müveit és lovagias államban nem volt volna szabad megtörténnie. Dicséret érte, hogy oly erélyes visszautasításban rószésiilt. Egyházmegyénkben általános a gyász. Nem tudjuk és nem is fogjuk felejteni azt a jó Atyát, kit a halál keze elragadott tőlünk. De meg kell nyugodni Isten akaratában, kinek mély bölcsesége végessé tette az emberéletét. Közös sorsunk ez, alóla senki sem képez kivételt. (3 mára történelemé, melynek lapjaira arany betűkkel lesz XIII. Leo neve beírva. Véssük szivünkbe emlékezetét, s imádkozzunk lelkének üdvéért. Most azonban nagy esemény előtt áll az anyaszentegyház. Utódot kell adni szent Péter trónjára. Holnapután kezdi meg pápaválasztó gyűléseit a kardinálisok kollégiuma. Kérjük a Szentlelket, hozzon világosságot az elmékbe, hogy olyan férfiúra essék a választás, aki képes leend nagy elődjének nyomdokába lépve hasonló bölcseséggel és erélylyel kormányozni ez egyház hajóját. * Egyházmegyénk főpásztora a következő körlevélben adta tudtára híveinek a Szentatya halálát, a gyász és a pápaválasztás napjaira vonatko- zólagaz alábbi intézkedéseket tette: Krisztusban szeretett Testvéreim és Fiaim ! Mélyen megrendült lelkemnek szomorúságával tudatom Veletek, hogy Szentségei Atyánk XIII. Leo Pápa folyó hó 20.-án délután 4 órakor elhunyt. A mitől féltünk, bekövetkezett; napok óta szorongó szívvel vártuk a híreket Szent Atyánk állapotáról, s íme a halál híre ösz- szetörte reménységünket, meghiúsította forró óhajunkat, gyászba borította az egész katho- likus világot. Kialudt az Égi Fény, melynek hatalmas lobogását csodálták a földkerekségnek összes népei ; letűnt a tündöklő csillag, amely oly hosszú időn keresztül uralkodott, mint vezérlő plánét» egyházunk egén. Megszűnt dobogni a legnemesebb szív, amely rendíthetetlen hittel és buzgó imádás- sal szolgálta Istenét, a törhetlen ragaszkodás fényes példájával s gyöngéd atyai gondoskodással boldogította Krisztus anyaszentegy- házát s utolérhetetlen szeretettel munkált az emberiségnek közjaván. Az ősz aggastyán remegő karjai, amelyek oly biztosan vezették Szent Péter hajóját, lehanyatlottak, a katholikus világegyetem bölcs kormányzója egy hosszú élet küzdelmeitől fáradtan kiejtette kezéből a jogart, a békeapostolság szelíd lelkű fejedelme örök nyugalomra tért ; meghalt Krisztus földi helytartója, a katholikusok rajongva szeretett atyja. Mennyi fájdalmat hozott magával a Vatikánból szárnyrakelt e rövidke szó : meghalt, mily nagy veszteséget szerzett ez a katholicizmusnak, tudja az egész müveit világ, amely XIII. Leo pápának életét ismerte, nagysága előtt tisztelettel hajolt meg, de érezzük különösen mi, az egyháznak gyermekei, akiket bölcsen kormányzott, atyai gyöngédséggé! gondozott, határtalan szere- tetóvel elárasztott. Szivünk nagy fájdalmában enyhülést nyújt az a reményünk, hogy Isten a szentek társaságával, az örök boldogság örömeivel jutalmazza meg az ő kiváló szolgáját. Isten bölcs végzésében megnyugodva most arra kell gondolnunk, hogy mélységes gyászunknak megfelelő módon kifejezést adjunk. E végből közlöm Veletek alábbi rendelkezéseimet. 1.) A temetés napjáig minden nap este 7 órakor egy negyed óráig huzassanak a Felelős szerkesztő It ÁTIIO 14 Y END 14 E. A lap kiadója: A „PÁZMÁNlfiSAJTÓ“ XIII. LEO.
