Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)

1903-07-08 / 28. szám

tettek már, most 100 koronát adtak a táp- intézet czéljaira. V2I2 órakor a feltűnést keltő fekete kabátos szép csapat útra kelt, hogy Hehelein Károly kanonokot, volt igazgatóját és tanárát üdvözölje. A volt igazgatóhoz Dr. Fechtel János a következő beszédet intézte: Nagyságos Kanonok UrJ Mélyen tisztelt volt tanárunk és Igazgatónk! A gyermekkor gondtalanságával, az ifjú kor reményével jártuk azt az iskolát, melynek falai közzé az érett férfikor tapasz­talásával, mint a szorgalmas méhe a fárad­sággal gyűjtött mézzel, ma újból visszatértünk. A távozás pillanatában fakadó virágok, derült napfény, színes illúziók, dús hajfürtök voltak utitársaink, a melyek mosolygó sze­rencsével, zavartalan boldogsággal s nagy sikerekkel biztattak, — ma a visszatérés pillanatában előbbi utitársaink helyett, me­lyek a hosszú ut küzdelmeiben, viharaiban javarészben elzüllöttek, ide vissza már csak a csalódások, a kemény harcban kapott friss és beheggedt sebók, megszürődött életelvek, lomhán repülő vágyak és őszhajszálak kísér­tek bennünket. A repülő évek kegyetlen vasvesszeje alatt meg kellett tanulnunk és meg is ta­nultuk, mi az élet. Meg tanultuk, hogy az élet nem fényes ünnepnap, a minőnek az ifjúkor ábrándjaiban álmodja, nem is fekete gyásznap, aminőnek a megtört aggkor tartja, hanem a nehéz és verejtékes munkanapok szakadatlan sorozata. Megtanultuk, hogy a legjobban betöltött élet nem az, melyuek fo­lyamában vagyont, gyönyöröket, hirt, dicső­séget, tiszteletet szerzünk hiúságunknak vagy kényelem szeretőiünknek, hanem az, mely­ben az ember igazán, a szó nemesebb ér­telmében emberré magasztosul, a melyben hasznos munkát végez és teljesiti tiszta szívvel és erős lélekkel Isten és emberek iránt való szent kötelességeit. A physiologusok azt mondják: élni annyit tesz, mint mozogni, tehát létezni, — én azt mondom, élni annyit tesz, mint imád­kozni és dolgozni. Az életnek, mely szédítő gyorsasággal lefolyik, magában véve nincs tartalma és becse, minden miként való felhasználásától függ csupán. As élet értékes tartalma, kagyló gyön­gye, lelke csak az Isten félelme, mely min­den bölcseségnek kezdete és a jó és hasz­nos cselekedetek lehetnek, a melyek, mind­végig fenmaradnak, halhatatlanok lesznek, minden egyéb alkotó része könnyű toll, pe­hely, mely a múlandóság szelének szárnyain majdan a semmiség örvényébe merül. íme életphilosophiánk egy negyedszá­zad fáradságos munkája után. És midőn ezzel Nagyságod előtt érett megfontolással beszámolunk, a kellemes em­lékek virágos kertjével szivünkben, a hála örökzöld pálmájával lelkűnkben, az igaz tisztelet és benső ragaszkodás tiszta levegő­jével elménkben üdvözöljük Nagyságodat, a kinek éleihajónk felszereléséért, Istenben a vezérlő csillag kijelöléséért, az iránytű igazí­tásáért, a vészszel fenyegető szirtek sze­rencsés elkerülésének bölcs tanácsaiért oly .sokat köszönünk. Gonddal ápolta, szive melegségével óvta, érlelte az ifjú csemetéket, hogy az élet orkánjában meg ne hajoljanak, vagy ha meghajolnak, el ne törjenek, hanem megerő­södve később, Isten és emberek számára izes gyümölcsöket teremjenek. Isten áldása legyen továbbra is Nagy­ságod életén, élete munkáján, hogy az el­ért sikerekhez újakat szerezve, méltóságban magasabbra emelkedve, jó egészségben és megelégedésben még soká éljen ! Lelkes éljenzés kisérte e beszédet, melyre Hehelein kanonok meghatottan vála­szolt, melegen megköszönve a tiszteletnyil- vánitást s utalva a múlt és jelen időket érintő kiválóbb mozzanataira, eseményeire s a jövő reményeire. s/2 12-kor Hehelein kanonok vezetése alatt az egész testület Püspök ur Ő Excel- lentiája előtt jelent meg a palotában, hol a vezető kanonok ur, mutatta be a megjelen­tek hódolatát Ő Excellentiájának. Ő Excellen- tiája nagy kegyességgel fogadta a hódoló tisztelet nyilvánítást és atyai szeretettel teli beszédet intézett a jubilánsokhoz. 12 órakor Scherling műtermében gyüle­kezet Hehelein Károly prépost-kanonok, Lu kácsi György tanár és Batkovszki Pál igaz­gató társaságában lefénykópeztette magát. A fényképekből a meg nem jelentek is kapnak. Az ünnepélyes közebéd a kath. kaszinó nagy termében 1 órakor vette kezdetét, me­lyen a hölgyek is jelen voltak. Ebéd közben, melyet főképen a legvidámabb hangulat és hamisítatlan jókedv fűszerezett és tett iga­zán kellemessé s az együttlétet fesztelenné, megjelent s Rákóczy hangjai által üdvözölve Szabó István titkár kíséretében Püspök ur 0 Nagyméltósága, kit a kaszinó elnöksége nevében Fölkel Béla és a rendező bizottság nevében: Dr. Fechtel János fogadtak. Ő Nagyméltósága elfoglalván a praesidiumot, nyájasan beszélgetett a körében levőkkel s kifejezte jóleső örömét a felett, hogy a fo­lyó kedves jubileumot meglátogathatta. A lakomán elsőnek Fölkel Béla szólalt fel s éltette Hehelein Károly kanonokban a volt kedves emlékű igazgatót s tanárt. Dr. Fechtel János a jelenlevő hölgyekért, Léderer Zsigmond nagy lelkesedés között 0 Excellentiájáért az apostoli szellemű föpász- torért (ekkor érkezett), Farkas Jenő Ratkov- szky igazgatóért, és később dr. Joó Imréért, és dr. Fechtel Jánosért, a rendezőkért, Dr. Ember Elemér Lukácsy György tanárért ürí­tettek poharat. A társaság Bunkó Vincze muzsikájá­nál költötte el a diszebédet, melyet Pong- rácz Lajos vendéglős a legkitűnőbb szakér­telemmel és gonddal a legfényesebben és a legpompásabb ételfogásokból állított össze, a miért igen nagy dicséretet érdemel a ne­vezett derék vendéglős. 6 óra tájban a hidontuli temetőben a volt tanárok sirhalmait kereste fel a kegye- letes ünneplők serege, melynek nevében dr. Fechtel János a Jandrisics János sírját meg­koszorúzta s úgy az ő, mint a Gyurits An­tal sírjánál társaival együtt imádkozott. Este a Pannóniában vendégeikkel vi­dáman vacsorázgatva beszélték meg a nap szép eseményeit az egybegyűltek. Másnap reggeli 8 órakor a székes- egyházban Hehelein kanonok, kinek Imre Lajos és Dr. Krasznay Gábor ministráltak, énekes Requiemet mondott a meghalt taná­rok és társakért, a gyászmise alatt pedig Mondik Endre gyönyörű és megható éne­keket zengett az ő fenomenális szép hangján. A Requiem végeztével elbúcsúztak egymástól az együtt volt iskolatársak s a „viszontlátásig“ szavakkal újból elszéledtek különböző utakon, hogy felkeressék félbe­szakított hivatali munkájok mezejét s foly­tassák az életharcot a mindennapi kenyérért. Bizonyára feledhetetlen emlékeket vit­tek magukkal mindannyian otthonukba s övéiknek örvendő szívvel beszélték el a tapasztaltakat. Mi is kívánjuk, hogy öt óv után szám­ban meg nem fogyatkozva, a jubileumi friss erővel és egészséggel, fiatal kedélylyel és életkedvvel siessenek az újabb találkozóra. HÍREK. A nagybeteg szentatya. Szo­morú hírek érkeznek Rómából. A pápa Őszentsége nagybetegen fek­szik, s magas kora miatt alig remél­hető, hogy ismét felgyógyuljon. Orvosai tüdőkeményedést állapítot­tak meg. A halál minden pillanat­ban bekövetkezhetik ugyan, de a legjobb esetben is csak nehány napra teszik már a pápa életét. Nagy áhítattal meggyónt és áldozott s kívánságára feladták az utolsó kenet szentségét is. Teljes tudatában van állapota súlyos voltának, mely­nek kifejezést is adott. Nagy lelki nyugalommal várja halála óráját. Százados évfordulója lesz 1905-ben a szatmári püspökség alapításának. Esemé­nyekben, hatásokban gazdag száz esztendő­ről fog beszámolni az az emlékkönyv, melyet püspök ur O exciája egyházmegyénk álla­potáról a jövő évben a közönség elé ad. Fé­nyes nevű, láng elméjű, szent életű püspökök atyai szeretőién, gondosságán épült városunk­ban nemcsak a rk. egyház hitélete, hanem a társadalom előhaladása is, áldva hirdetik a buzgó hívőktől népes templomok, minta­szerű iskolák, az emberszerető irgalmasság zárdái, nevelőintózeei, kórházai, a szegények letörőit könyei. Hogy a századás hálaadás Te Deuma még ünnepélyesebb legyen, püs­pök ur őexciája határt nem ismerő ál­dozatkészségében elhatározta, hogy a szat­mári székesegyház belsejét megújítja, oltárait ékkesebbekké teszi, oltárképeit, faldiszitóseit újra festeti, sekrestyéit kibővíti. E nagysza­bású s előre kiszámíthatatlan költséggel járó munkálat már a jövő héten megkezdődik s valószínűleg késő őszig eltart, mely idő alatt a székesegyházban isteni tiszteletek nein tartatnak. Személyi hir. Hugonnai Béla gróf, fő­ispán holnapután, e hó 10-ón Nagykárolyba érkezik, hol a közigazgatási bizottság ülésén fog elnökölni. E hó 13-án reggel városunkba jön, hogy elnököljön a városi közgyűlésen és a közigazgatási bizottság ülésén. Uj főgimnáziumi igazgató. Schürger Ferencz ungvári kir. kath. főgimnáziumi tanár a beregszászi állami főgimnázium igaz­gatójának neveztetett ki. Az uj igazgató 29 óv óta működik közbecsülésben a tanári pályán. Áthelyezett csendőrszázados. Szányi Árpád beregszászi csendőrszázados, csendőr­szakasz parancsnok hasonló minőségben a budai c:-endőrszázadhoz helyezietett át, uj állomáshelyére már el is utazott. Gyászhir. Szekeres Ferencz m. kir. honvódszázados és földbirtokos e hó 3 án, életének 70-ik évében hosszas szenvedés után Tisza-Becsen elhunyt. Földi részeit e hó b-én helyezték a tisza-becsi sirkertben örök nyugalomra. A vármegyéből. A belügyminiszter a tavaszszal megejtett vizsgálat következtében Nagy László alispán ellen fegyelmi vizsgá­„HETI SZEMLE (28-ik szám.)

Next

/
Thumbnails
Contents