Heti Szemle, 1903. (12. évfolyam, 1-51. szám)
1903-05-27 / 22. szám
XII. évfolyam. 22-ik szám. Szatmáp, 1903. Május 27. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Fgy évre — — — — — — 6 korona — fillér Félévre — — — — — — — 3 . — Negyedévre — — — — — 1 „ 50 „ Tanítóknak és kézműiparosoknak egy évre 4 korona. Egyes szára ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója: A „PÁZMÁNY SAJTÓ“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Rákóczy-utcza 25. sz.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Pünkösd ünnepe. A Szentlélek eljövetelét üli a jövő vasárnap a keresztény világ. Tüzes nyelvek szállanak le az égből, s ime az addig félénk, bátortalan tanítványok megerősödnek hitökben, megvilágitjá elméjüket az isteni böl- cseség, kezdenek beszélni olyan nyelveken, melyeket azezelőtt soha sem hallottak. Elszélednek az egész világon, s meg nem rendíthető bátorsággal hirdetik az emberiség megváltóját, ki legyőzte a halált, felnyitotta a boldogság kapuit mindazok előtt, kik be akarnak rajta lépni. Attól a percztől kezdve, amint megérkezett az Ígért vigasztaló elmúlt a sötétség, elmúlt a gyengeség, hőssé és bölcscsé lett minden tanítvány. Ezeren és ezeren hallgatják beszédeiket, s az egyszerű halászok oly meggyőző érvekkel, s akkora ékesszólással tudnak szólani, hogy magokkal ragadják hallgatóikat, s tömegestől nyerik meg őket Krisztus hitének. Ez a hit immár 20-ik századát éli. Nem homályositották el a tudomány vívmányai, nem gyengítették meg az évszázadokon keresztül tomboló viharok, ugyanaz a tiszta, világos tan, mely az Üdvözítőről maradt reánk. Ég és föld elmúlnak, de az 0 tanítása elmúlni nem fog. Hasztalan a gonoszság minden erőlködése, hasztalan a gyarló emberi erőfeszítés Isten akaratával szemben. Aki harcz- ba száll vele, csak az lehet a legyőzött fél. Pedig vannak, nagyon sokan vannak. Égyiket az elbizakodottság, másikat romlott lelke, a harmadikat a tudomány mezébe öltözött esztelen hóbortja űzi, hajtja abba az irányba, mely az istentelenség örvényébe visz. Vannak olyanok is, kiket az ár sodor magával, s az álszemérem tartja vissza őket, hogy szivökbe szálljanak. Elvetik magoktól a lélek igazi boldogságát csalóka, hiú örömökért. Gombamódra támadnak a hamis próféták, de úgy is pusztulnak el. Megmételyezik sokszor ezerek és ezerek szivét. Ott vannak a szemétre való, erkölcstelen nyomtatványok, melyek belopják a bűnt az emberek leikébe, s tömegesen esnek áldozatul egy gonosz ember lelketlen üzel- meinek, ki mit sem törődik azzal, hogy megmételyez egy egész gene- rácziót, csak kiadványai hozzák meg neki a busás jövedelmet. Mások csábitó Ígéretekkel, kép- zelhetetlen és esztelen világot tárva fel, férkőznek oda a könnyen hajlítható egyénekhez, mint hiénák vetik magokat főleg az ifjúságra, s ha egyszer elveik hatalmába került az áldozat, nem mulasztanak el többé semmi alkalmat, mely istentelen czéljaik elérését előmozdítja. Legelső princzipium a vallástalan- ság magvait hinteni az emberek közzé, mert ha nincs vallás, nincs becsület, ha nincs becsület, mindenre készen áll az elvetemült ember. Ugyanez az aknamunka folyik, nemcsak a társadalomban, de a nemzetek életében, a politikában is. Az önérdek üli orgiáit, ez kovácsolja a rablánczokat, ez teremt vérfürdőket, ez a mozgatója a nemzeteket megrontó rendkívüli eseményeknek. Ennek esnek áldozatául a fenséges jogok, a nagyszerű ideálok, a nemzetek jobbjainak magasztos törekvései. Ha hazánkat tekintjük, itt is nagyon szomorú a kép. Talán szomorúbb mint volt valaha. Az erkölcsöket megmételyezve, a politikai becsületet rablánczra fűzve látjuk. A nemzeti érzés és a cselszövény erős küzdelmet folytat egymással. Melyik lesz a győztes, ki tudná megmondani? . . Az egyiknek mindenesetre buknia kell. Hozzon világosságot lelkűnkbe a Szentlélek kegyelme, hogy őseinek hitéhez, mely egy ezredéven át fentartója volt, hű, rendíthetetlenül hűséges maradjon a magyar, erősítse meg a király és a nemzet szivét, hogy azokat a vészes fellegeket, melyek összetornyosultak a politikai láthatár egén, közös erővel, egy akarattal távolítsák el hazánk feje felől, legyen béke- ség, egyetértés ennek a sokat szenvedett nemzetnek boldogítója. Mikor lépett fel az ember és mi módon ? Vájjon testileg és szellemileg kifejlett állapotában, avagy mint növendék, kit a természet táplált ? Vagy annak a láncznak, melyet az állatvilág fejlődése alkot, utolsó és legtökéletesebb lánczszeme-e? Hol vannak a hiányzó szemek ? Kivesztek, mert a természet háztartásában elvesztették rendeltetésüket? Igaz e Darwin compensaiio-törvénye, hogy csak azok az institutiók maradnak fenn, melyek a természetben hivatást töltenek be? íme, csakúgy sebtiben is, egy csomó kérdés. De a csomó kérdés egy csomó spbynx, melyek tágranyilt szemekkel néznek velünk szembe és felelni nem tudunk nekik. Oroszlánkörmeiket belevágják az emberi lólekbe, mely FauU restgnatiójával zokogja a sajgó fájdalom alatt : Lemondani, lemondani ! Ez az a szakadatlan nóta, Mit végünkig kezdet óta Rekedtté minden óra búg. A biblia, ez a legtiszteletremóltóbb könyv, az emberi léleknek legrégibb barátja: | meggyógyítja a lélek mély sebét. Az emberi élet minden körülményei megtalálják benne vonatkozásukat, az emberi lét főkérdóseiről is kielégitő felvilágosítást ad. Talán semmit sem ért annyi támadás, mint éppen e könyvet, de minden csatából diadalmasabban került ki és nem egy tudós járt pórul, hogy midőn kutatásaival a bibliát akarta czáfolni, egyszer csak kénytelen volt belátni, hogy kutatásai éppen megerősítik a biblia adatait. Az igaz, hogy a bibliában, mint a tudósok könyvében, nincsen tudományos rendszer, melyet szerzője tudós elmével megalkot és tanítványa nem kisebb elmével megdönt. A biblia maga-magáért szavatol. Az Egyház, régisége, az emberiség és igazságai az ő- védelmezői. De segítségére siet más, fejlődésnek indult tudomány is. Igazságai az ember ősállapotára vonatkozólag az őskinyilatkoztatás történeti följegyzései ; följegyzései azoknak a tényeknek, melyeket az ember Teremtőjótői hallott és tapasztalt. Sok, sok ezer óv után, amerre a nap kél, megbolygatták annak a földnek a nyugalmát, mely a biblia szerint az emberiség ü 1ARCZA. jgf Őshagyományok. Irta : dr. Bodnár Virgil. Az Isten teremtette az embert, helyezte arra a bolygóra, melyet Földnek nevezünk és tanította kezdetben mindarra, amire a léleknek szüksége van. Úgyszólván kézen vezetgette az embert, irányította első lépéseit és leikébe oltotta a Teremtőjébe vetett hitet. Segítőt adott mellé a nő személyében, odahelyezte a kibeszéihetetlen boldogság közepébe, azonban jött az örök tagadás : a rossz, megromotta eredeti boldogságát az embernek, ki evett a tudás fájából és azóta éppen az a tudnivágyás gyötri, melylyel emberi ész szerint soha meg nem tudható titkok után sóvárog. Ezek a titkok pedig ott meredez- nek lelkében, melyet, mióta Istene elhagyta, végtelen pusztává tett örökös sóvárgása. Ha nem fogadjuk el a Szent írás tanítását, választhatunk a következő kérdések közül :
